Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-29. Az 1866-dik évi márczius 3-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztett Fölirat
XXIX. SZÁM. 67 29. szám. (WS. ÜLÉS, 376. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Az 1866-dik évi márczius 3-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán folterjesztett FÖLÍRAT. Fölséges Császár és Király! A legmagasabb királyi leiratot, melyet Fölséged alázatos válaszföliratunk folytán hozzánk intézni méltóztatott, mély tisztelettel vettük, s egyaránt szem előtt tartva polgári kötelességünket és azon ingatlan hűséget, melylyel a Királynak és Hazának tartozunk, a helyzet fontosságához mért komolysággal tanácskoztunk annak tartalma felett. E legmagasabb királyi leiratnak egy része a közös viszonyok iránt ezentúl hozandó határozatokra, s az 1848-ki törvények némely részeinek átvizsgálására vonatkozik. Kapcsolatban állanak e tárgyak azon javaslattal, melyet — mint alázatos válaszfeliratunkban is kijelentettük — a közös viszonyok meghatározására és azok mikénti kezelésére nézve ki fogunk dolgozni. A legmagasb királyi leirat ezen részét tehát emiitett javaslatunkkal együtt fogjuk tüzetesen tárgyalni, s azzal együtt adandjuk elo annak idejében ezek iránt is nézeteinket és megállapodásainkat. Alapunk és kiindulási pontunk a pragmatica sanctio leend, melyre nézve a válaszföliratban már előadtuk nézeteinket. Mellőzve e nézetek ismétlését, egyszerűen jelentjük ki ujabban is hű ragaszkodásunkat mindazokhoz, a miket e részben ott elmondottunk. De a mi a legmagasabb királyi leirat azon részét illeti, mely a jogfolytonosság, a felelős minisztérium kinevezése és a törvényhatóságok alkotmányos hatalmának visszaállitása iránti kérelmünket megtagadja: erre nézve kötelességünk haladék nélkül felszólalni s tartózkodás nélkül feltárni Fölséged előtt nézeteinket és fájdalmas érzelmeinket. Teszszük ezt azon tiszteletteljes őszinteséggel, melyre a legmagasb királyi leirat is hivatkozik. Mi a legmagasabb trónbeszédre fölterjesztett alázatos föliratunkban azt kértük Fölségedtől, a mi kétségtelen alapelve és mellőzhetlen kelléke minden alkotmánynak: hogy a jogilag fennálló törvények hajtassanak végre. Kértük ezt alkotmányunk alapján, világos törvények rendeleténél fogva, sőt czélszerüség tekintetéből is. Alkotmányunk 17 év óta fel van függesztve, törvényeink fólretétettek s octroyált rendeletekkel cseréltettek föl, s még most is absolut hatalom alatt állunk. Összehivatott az országgyűlés, hogy alkosson uj törvényeket, holott az eddigi törvények sem tartatnak meg • módosítsa törvényeink lényeges részét, holott e törvények tettleg hatályon kivül tétettek, nem a törvényhozás, hanem a végrehajtó hatalom által. Nem csak az 1848-diki törvények vannak tettleg fölfüggesztve, nem csak azon törvények, 9*
