Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-25. Szerémmegye levele a képviselőházhoz
60 XXV. SZÁM. annál inkább, mivel a kérdésben álló ügy annyira világos, hogy bárki előtt, ha csak hazánk legközelebb lefolyt történelmét figyelemmel kisérte, ismeretes. Miután azonban jelenleg e megyén kivüljszerbek által lakott alkotmányos megye nincsen^ melynek alkalma volna, a szerbek jogai mellett szót emelni, ezennel szerencsénk van az egész szerb nemzet kívánalmait tolmácsolva, a tisztelt képviselőházat alázatosan megkérni, kegyeskedjék oda hatni, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartott szerb nemzeti congressusnak határozatai mielőbb tárgyalás alá vétessenek és ez által a szerb nemzet átalános kívánalmának elég tétessék; és egyúttal hathatós befolyásával kieszközölni, hogy az 1861. évi választási rend szerint, a szerb nemzeti congressus összehivassák, és hogy abban az egész megye azon uzélból képviselve legyen, hogy mint illetékes nemzeti közeg, a szerb nemzet érdekében működhessék. Ez utóbbi, a megye területére vonatkozó kívánalmunk felvilágosítása végett, megérintjük, hogy az 1861. évi congressuson e megyének két járása, nevezetesen a vukovári és to varniki, képviselve nem volt, amiatt, mivel akkoron e megye kétfelé levén szakasztva, ejárásokabáni hatóság alá tartoztak; de idő közben a megye helyreállíttatván és területe kiegészíttetvén, e szerint jelenleg és a jövőben is egy testületet képezvén, egész terjedelmében ugyanazon jogban és sorsban részesítendő. Kelt Vukovárott 1866. évi február hó 10 / 22 és következő napjain tartott megyei ülésből. Legalázatosabb Szerémmegye közönsége. Rogulics s. k. Szerémmegye aljegyzője. A fordítás hiteléül Dimitrievics Milos s. k. a képviselőház jegyzője. Melléklet a 25. számhoz. Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! A királyhoz és hazához egyaránt hu és minden áldozatra kész szerb nemzet majdnem őt év óta várja a választ azon határozatokra, melyeket a szerb nemzeti congressus 1861-évi Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Karlóczon megtartott üléseiben a végett hozott, hogy a szerb nemzetnek politikai léte biztosittassék. A történelem nem mutathat fel adatot, hogy a szent korona területén lakó szerbek, a magas trón és a szeretett haza érdekében legnagyobb áldozatokkal kiérdemelt, és nemzeti létöket föltételező jogaikról lemondottak volna; só't ellenkezőleg számos cselekvények a múltból tanúsítják, hogy a szerb nemzet, mihelyt szabad rés nyittatott, az alkalmat felhasználta arra, hogy kiváltságokkal biztosított jogait, melyek bal végzet folytán egy század óta majd egyedül a kiváltságok holt betűiben léteztek, tettleg életbe léptesse. E tekintetben egy a nézet, egy a törekvés, és eltérés nincsen; mert az ősök által kiérdemelt és
