Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-20. Eötvös Tamás indítványa a hatóságok törvényes rendezése iránt - 1865-21. Az 1866-dik évi márczius 2-áról kelt kegyelmes királyi leirat folytán fölterjesztendő felirat javaslata az e végett kiküldött bizottságtól

XXI. SZÁM. 53 dáját, s el fogják mondani, hogy ime, a XIX. század második felében is föl volt a magyar alkotmány függesztve, s annak a végrehajtó hatalomra vonatkozó része mindaddig nem állíttatott vissza, mig a törvények lényeges részét a nemzet meg nem változtatta; fölhozzák, hogy a nemzet képviselői megnyugodtak ebben, s megnyugvásuk által tettleg elismerték a fejedelemnek ily messze terjedő hatalmát. Meg lennének ily módon fosztva utódaink azon egyetlen békés fegyvertől, melyet a hatalom szava ellenében használni szabad és kell, a jognak és törvénynek szelid, de erős fegyverétől. Képviselői állásunkban ily súlyos felelőséggel lelkiismeretünket nem terhelhetjük. Azt mondja a legmagasb királyi leirat, hogy Fölséged „épen azért, mert a koronázást nem tartja egyedül ünnepélyes szertartásnak, tartózkodik oly törvényes határozmányok helyreállításától, melyek sértetlen fentartását esküjével erősíteni vallásos hite és lelkiismeretének sugallata egyaránt tiUja.

u De Magyarország alaptörvényei szerint nem csak a koronázott király van kötelezve a törvények és az alkotmány megtartására, hanem minden uralkodó, ki az öröködési törvény szerint a trónra lép, már koronázás előtt is köteles arra. E kötelezettség nem egyedül a királyi hitleveleken és koronázási eskün alapszik, hanem össze van az kötve az öröklési joggal. Az 1790 — 91. évi III. törvény azt mondja, hogy Magyarország örökös királyát a hat hónap alatt teljesítendő koronázás előtt is illetik mindazon jogok, melyek az országnak alkotmány szerinti kormányzására vonatkoznak. A törvény tehát e jogokat egyenesen az alkotmány megtartásához kötötte. Maga a sanctió pragmatica pedig, különösen a III. czikk 1-ső §-ában azt rendeli, hogy O Fölségének utódai, Magyarország s a hozzá kapcsolt részek törvényesen megkoronázandó királyai, az ország törvényeit sértetlenül meg fogják tartani. Ha ez közjogilag nem igy állana, ha a fejedelem csak a koronázási eskü letétele után tartoznék teljesíteni az előbb alkotott törvényeket, akkor minden trónváltozásnál egy oly időköz állana be, melyben a törvények ereje egyedül az uralkodó akaratától függene, minden trónváltozásnál újra kellene szerződni az uralkodóval s egymást váltanák fel időnkint az alkotmányosság és absolut uralkodás. A mit mi Fölségedtől kérünk, nem azon királyi eskünél fogva kérjük, melyet megkoronáztatásakor leteend, hanem kérjük azon ünnepélyes alap-szerződésnél fogva, mely a trónöröklésnek szakadatlan folytonosságát és alkotmányunk sértetlen fentartását egyaránt biztosította; kérjük azon szent és sérthetetlen eskünél fogva, melyet Fölséged elődei és ősei ezen alkotmányra letettek. A királyi hitlevélnek törvény szerint a koronázás előtt kell kiadatnia, s abban a fejedelem ünnepélyesen igéri a már alkotott, s az ezután országgyülésileg alkotandó törvények megtartását. A magyar közjog szerint csak a koronázott király szentesíthet törvényeket; addig tehát, mig a koronázás meg nem történt, jogilag az eddigi törvények állanak fenn, s a czélba vett változtatások csak a koronázás után emelkednek törvény erejére. Ha tehát Fölséged az eddigi törvényekét tettleg el nem ismerné, uj törvények pedig koronázás előtt sem tettleg, sem jogilag még nem léteznek: a koronázás előtt már kiadandó hitlevélnek tárgya sem lenne. Kimondottuk alázatos válaszfeliratunkban, hogy nem kérünk politikai lehetetlenséget. Elmoudottuk azt is, hogy átlátjuk a visszaállítás nehézségeit, s készeknek nyilatkoztunk megtenni mindent, a mi hatalmunkban áll, e nehézségek elháritására.Mert azt hittük, hogy midőn a nemzet .egész politikai élete forog kérdésben, mikor az alkotmány jövendő biztosságát kell a jogtalan előzménynek egykor majd előfordulható káros következményeitől megóvni, a legnagyobb nehézségektől sem szabad visszarettennünk. Fájdalommal látjuk azonban a legmagasb királyi leiratból, hogy Fölségedhez fölterjesztett kérelmünk sikeretlen volt. Óhajtásaink semmi részben sem .teljesíttettek, a jogfolytonosság még azokra nézve is megtagadtatott, a miknek azonnali visszaállítása a jelen körülmények közt sem fekszik a lehetőség határain kivül; s még azon törvényeink sem állíttattak vissza, melyekre a királyi leiratban felhozott ellenvetések épen nem alkalmazhatók. Egy szóval: megtagadtatott alkotmányunk helyreállítása, s arra vagyunk utasítva, hogy az absolut kormányzat súlya alatt gyakoroljuk a törvényhozás alkotmányos jogát, s változtassuk és módosítsuk alaptörvényeink lényeges részét, azon remény mellett, hogy