Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-16. Az országos főrendek és képviselőház felirataira kelt legfelsőbb királyi leirat

XVI. SZÁM. ' 45 A magyar koronához tartozó országok birodalmunk összegének igen tekintélyes részét képezik. Énnek erkölcsi és anyagi ereje, jólléte, belnyugalma és biztonsága föltételezve van amazok hasonló állapotaitól, és kölcsönösen hatnak egymásra. Fokozza e hatást a közbenső vámok megszüntetésén tul a közlekedési és forgalmi eszközök rendkivüli mérvben növekedett tökéletesítése, mely az érdekeket ezernyi szállal fűzi egybe. Ez — idő közt bővebb kifejlést nyert — állapotok annáL szabatosb rendezést igényelnek, minél hiányosabbak e részben Magyarország azon legutóbbi törvényei, melyek annak belkormányzatát átalakították, de a birodalom egyéb országaival és tartományaival szükséges cgybefüggésről vagy épen nem, vagy nem kielégitőleg gondoskodtak. A dolog természete és népeink összegének legfontosabb érdekei azt igényelvén, hogy egyszerre és egyúttal intéztessék el mindaz, mi egymással összefügg, és minek egymásra befolyása van, uralkodói kötelmeink és népeink valódi java iránti gondoskodásunk egyaránt követelik, hogy — a magyar alkotmányos állapotok általunk czélba vett helyreállítása és hatályba léptetése mellett — függőben maradni és bizonytalanságban hagyatni ne engedjük azon ügyeket, melyeknek czélszerü és kölcsönösen kielégítő rendezésétől a birodalmunkat alkotó külön országoknak békés és jótékony együttléte, valamint a birodalom biztonsága, tekintélye és hatalma egyképen föltételezve vannak. Ez okból kívántuk az országosan,'egybegyűlt főrendek és képviselők figyelmét első vonalban a közös ügyek tárgyalása és kezelésének módozataira irányozni, s az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők belátásába vetett bizalmunkban nem csalatkozánk. Elismerik ugyanis, miként „léteznek ily közös viszonyok, és igyekezetöket oda kívánják irányozni, hogy e viszonyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve oly határozatok jőjenek létre, melyek alkotmányos önállásuk és törvényes függetlenségök veszélytetése nélkül a czélnak megfeleljenek." Miután birodalmunk azon országait is, melyek eddig alkotmányos jogokkal nem birtak vala, ilyekkel ruháztuk fel, azt, hogy Magyarország alkotmányos önállását és törvényes függetlenségét áldozatul hozza, nem követelhetjük; de azt várjuk, és az ország belátásába és érdekei tiszta felfogásába helyezett atyai bizalommal azt várhatjuk is , hogy alkotmányos önállóságát, melynek okszerű korlátait a sanctio pragmatica szellemében trónbeszédünk emliti fel, nem önmaga elszigetelése-, és ez által okvetlen bekövetkező elgyengülésére, hanem valódi és maradandó érdekei érvényesítésére szolgáló eszköz gyanánt kivánandja is, tudandja is gyakorolni. A közös ügyekre jogosult befolyásának e gyakorolhatása képezendi az önállás erős biztositékát ugyanakkor, midőn annak jólléte, biztonsága és hatalmának emelésére is ki fog terjedni. Megelégedéssel fogjuk tehát szemlélni az erre vonatkozó tanácskozások megindulását, és bizton hiszszük, hogy e kérdések beható tárgyalása fonalán önkényt fog az 1848-diki törvények utánvizsgálatának és czélszerü módosításának szüksége felmerülni. A közös ügyek kérdésének megfejtése nem egyedül azoknak megállapításában találja kielégítő megoldását, hanem szükségkép föltételezi azok egységes, minden fennakadás ellen megóvott kezelését, s ép ugy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalom öszhangzó működésének biztosítását. Az ezekre vonatkozó kormányzati ágaknak oly mérvbeni önálló kezelése tehát, mint azt az 1848-ik évi III. t. ez. a kellő szerves összefüggés mellőzésével megállapította, a közös ügyek sikeres kezelésének lehetőségét kizárja. E törvények módosítása egyébiránt, mint ezt már trónbeszédünkben kijelentettük, az okból is szükséges, mert az 1848-ki II., III. és IV. t. czikkek némely rendeletei egyenesen királyi jogainkba ütköznek. A

III. törvényezikkben felállított kormányalakzat gyakorlati alkalmazhatásának föltétét a Ildik t. czikkben érintett teljhatalmú fejedelmi helyettes képezi, a miben — a monarchiái egységnek a sanctio pragmaticában gyökerező elve az ebből folyó uralkodói tisztünk és személyes érzelmeinknél fogva, melyekkel kedvelt Magyarországunk irányában viseltetünk, s a melyektől indíttatva, alkotmányos uralkodói tisztünket közvetlenül szándékunk gyakorolni — soha sem fognánk megnyugodhatni; ép oly kevéssé birnánk megnyugodni a IV. törvényezikk azon határozmányában, mely szerint az országgyűlés feloszlatása, a költségvetés megállapítása előtt, nem volna foganatosítható. •