Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.
Irományszámok - 1865-8. Jelentés a császárné üdvözléséről
VIII. SZÁM. 21„Eme hű lelkesedésnek s hódolatos tiszteletének kifejezést kívánván kölcsönözni, a magyar országgyűlés magas Felséged születésére emlékeztető' napon vélte erre nézve a legszerencsésebb alkalmat feltalálni s megragadni, miért is elhatározá legmélyebb tiszteletét s leghőbb üdvkivánatait Felségednek ünnepélyes küldöttség által a legalázatosabban kijelenteni. „És íme nekünk, kik boldogok vagyunk Felséged személye előtt megjelenni, nekünk jutott a magas szerencse az ország főrendéinek s képviselőinek hő érzelmeit Felséged előtt örvendve tolmácsolhatni. „Felséges Királynénk! sokféle azon czím, melynél fogva nemzetünk Felséged magas személyéhez mély hódolattal, szivbeli ragaszkodással s égő szeretettel fűződik. Tiszteli magyar hazánk Felségedben azon magasztos lényt, mely Urának Királyának súlyos országlási gondjait bájoló s gyöngéd szeretettel enyhiti, s tiszteli Felségedben a királyi trón fenséges örökösének királyi anyját, tiszteli Felségedben és pedig hálásan tiszteli ama kitűnő kegyeletét, mely szerint nemzetünk édes nyélvét páratlan példával s fárasztó buzgalommal sajátjává tevén, a trónt és a nemzetet egy óhajtva várt szorosabb kötelékkel összefüzé. „Határtalan mindezeknél fogva Felséged iránti hódolatunk, üdvözletünk, melynek gyönge nyilvánitását kegyeskedjék Felséged addig is kegyelmesen elfogadni, miglen az ország főrendéinek s képviselőinek és velők egész hazánknak szerencséje leend az általunk tolmácsolt fiúi érzelmeinket Felséged előtt az ország kebelében egész fényében kitüntetni. Él bennünk ugyanis eme boldogitó remény, hogy Felséged — miért ezennel is a legmélyebb alázattal esedezni bátorkodunk— hogy Felséged országunk fővárosát Felséges Urunk Királyunk társaságában legmagasb látogatásával nem sokára szerencséltetni kegyeskedik. Óhajtva, sóvárogva néz a nemzet amaz örömteljes s valódilag boldogitó napnak elébe, mely Felségedet, hódolva szeretett Honanyánkat hazánkba fogja hozni. „Tartsa meg az Ég Felségedet a maga szent oltalmában, terjeszsze ki virágzó napjait az emberi kor legvégsőbb határáig, áraszsza legjobb áldásait Felségedre úgy, mint Urunkra Királyunkra s fenséges gyermekeire! — hogy igy Felséged folytonosan boldog létének még igen-igen sokáig örvendjen a magyar s vigadozva hangoztassa: Felséges Királynénk éljen! éljen !" Erre O Felsége — az ily alkalommal szokásos módot, mely a beszéd felolvasásában áll, mellőzve — ékes magyar nyelven következőleg méltóztatott legkegyelmesebben válaszolni: „Mióta az isteni gondviselés szeretett Felséges Férjem által Magyarországhoz ép oly gyöngéd, mint elválhatlan kötelékekkel fűzött, ennek jóvolta mindenkor élénk részvétem tárgya volt. „Fokozta ezt hű ragaszkodásuk és szívélyes hódolatuk, mely közelebb Felséges Férjem irányában az ország szine előtt, ma Főmagasságod szivreható szónoklata mellett irányomban oly lelkesült kifejezést nyert. „Fogadják ezért őszinte, bensőleg érzett köszönetemet, és vigyék meg küldőiknek szives üdvözletemet addig is, mig az ország óhajához képest Felséges Férjemmel körükben megjelenni alkalmam leend." O Felsége eme kegyteljes válasza a küldöttség által kitörő éljenzéssel fogadtatván, a küldöttség O Felsége szine elől távozott. Ugyanaznap O Felsége a Császár parancsából az összes küldöttség udvari ebédre meghívással tiszteltetett meg, s ebéd után az udvari kör alkalmával a Császár és Császárné 0 Felségeik a küldöttség minden egyes tagjával magyar nyelven a legnyájasabb leereszkedéssel méltóztattak szólani. Küldetésünket ekkép bevégezvén, van szerencsém jelentésemet a tisztelt képviselőháznak tudomására juttatni. Kelt Pesten, január 11-kén 1866. Grr. Andrássy Gyula, m. k. a képviselőház alelnöke.