Képviselőházi irományok, 1865. I. kötet • 1-41 sz.

Irományszámok - 1865-41. Elnapoló kegy. kir. leirat

112 XLI. SZÁM. sát tűztük ki egy oly korszak kiindulási pontjául, melynek sarkkövét a fejedelem és népei között újból felköltött bizalom és a kölcsönös érdekeknek innen folyó méltányos kiegyeztetése képezendette. Élénk örömmel tölti el keblünket, hogy tanúi lehettünk ama lelkesült viszhangnak, melylyel ebbeli szándékunk valósitása Magyarországunk hű népeinél találkozott, tanúi ama komoly elhatározottságnak , melylyel az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők fejedelmi czélzatainkat elsajátítva, a közös feladat rajok esett részének megoldásához járulni indultak. Valamint megelégedéssel szemléltük azon munkásságot, melyet az országgyűlés, a birodalom láthatárán emelkedő fellegek daczára, és a felvett irányt se ezek által, se a nemzet áldozatkészségét újból igénybe vevő hadikészületek folytán nem tévesztve, kifejtendő volt. Ám de lehetetlen önnönmagunkat elvonnunk annak fájdalmas felismerésétől, hogy az ügynek sükere, mely mindnyájunk szivén fekszik, mindenekelőtt a kedélyek teljes nyugalmától — a békének ime legmagasztosb áldásától — van feltételezve, míg másrészt a lételében megtámadott birodalomnak védelme saját fejedelmi gondjaink legfőbb megfeszítését igényli. Csak is a tőlünk nem függő, általunk a becsület legszélsőbb vonaláig elkerülni szándékolt kényszerűség az tehát, a mely előtt meghajolva kénytelenittettünk elnapolni az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők üdvösen megindult tanácskozásait. Teszszük ezt azon reményben, hogy a fejedelmek és népek sorsának legmagasb intézője a jó ügynek a győzelmet, az általa szentesitett fegyvereinknek a vég diadalt megszerezvén, mielőbb képesek leszünk ismét egybehívni Magyarország közgyűlését, és a beállható viszontagságokkal szemben már , is élénken nyilvánuló hű ragaszkodás tanúságai által még inkább ösztönözve, személyes vezérletünk mellett sikeresiteni az általunk kezdeményezett mű végleges befejezését. Midőn az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők, és általok kedvelt Magyarorszá gunk hű népeit állandó fejedelmi kegyelmünk és kegyelmességünk felől biztositanók, egyúttal ünnepélyesen elnapoltnak nyilvánítjuk az általunk egybehívott jelen országgyűlést. Kelt birodalmi fő- éá székvárosunkban Bécsben, Ausztriában, Szent-Ivánhó huszonnegyedik napján, ezer nyolczszáz hatvanhatodik esztendőben. Ferencz József s. k. Majláth György s. k Barthos János s k