Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-18. Tordamegye állandó bizottmányának levele
18-dik szám. Tisztelve szeretett honatyák! Megyénk nincsen képviselve a közhaza törvényhozó testületében. — Rendkívüli okok, vagy rejtélyes utógondolatok okozhatták-e ezen törvénytelen intézkedését a kormánynak, kutatni nem akarjuk; mi a mélyen tisztelt hongyülést e tárgyban ügyünk iránti részvétre kivánjuk felhívni, miután határozott és tiszta törvényeink ellenére ha ideiglenesen is, de elzárattunk azon testülettől, melynek tagjai vagyunk, megfosztattunk azon jog és egyszersmind magasztos kötelezettségtől, hogy a közösen viselt gyászos szenvedések kitartó küzdelem és eröfeszités után nyert közös jogalapon, alkotmányos tovább fejlődésünket együtt intézhessük. Szent István koronájának integritása szent volt a messze múltban is, számtalan királyi eskü s viszonyos szerződések biztosíták azt a mohácsi vész előtt és után; s ha az utolsó erdélyi fejedelem halála óta 1848-ig a formális egység nem létesülhetett is, daczára kitartó küzdelmeinknek, azt legfeljebb azon önző politikának köszönhetjük, mely hívatva érezte magát a „divide et impera" elv alapján összes és közös alkotmányos jogainkat alkalom szerül eg —szervezett elöszámittással — megsemmisiteni. Azonban, bármi okból, ha a valódi egyesülés 1848-ig nem létesülhetett is : nem voltunk-e mi mindig egyek, nem csak szív, lélek és érdekeinkben, hanem azon viszályokban is, melyek népeinket s a kárpátok által övedzett közös hazát bár mikor fenyegették? őseink a messze múltban közösen szerezve és szervezve közös hazánkat, nem közösen oltalmazták-e azt a vészek idejében ? s nem közösen buktak vagy emelkedtek mindig, a környületek fejlődő és rohanó befolyása által? s a részvét és segedelem késett-e el valaha midőn azt a szükség igényelte, ha a lehetőség meg engedte? A történettan bőven igazolja azt is hogy a szent István koronája alatti földterület rajta élő minden nemzetiségek egyetértése által, mindig nagy és erős tudott lenni, ha szinte alkotmányos jogainak aláakuázása, ellenségeinek folytonos és fáradhatatlan működése volt is. — A hagyományos egyetértés megzavarása nemzetiségek vagy osztályok között többször sikerült elleneinknek ugyan, de a czélba vett rombolás a tabula rasa mesés tervezete soha. A közel múlt 12 évi folytonosan tartó, kegyetlenül nyomó ostromállapot, a közjogok megsemmisittése, a magán jogok erőszakos átalakítása, egyszóval egészen szei-tekúszált helyzetünkből kiríttak ellenségeinknek önző tervei, mert elég erős és jól számítottak volt arra, hogy az előidézett nemzetiségi harczok következtében vett sérelmek teljesen elfeledtessenek s ne a recrimntatiók nyílttá tett terét, hanem a békés tovább fejlődés ösvényére térvén, a közegyetértést válaszszuk alapul, Sok és nagy volt az áldozat ugyan, míg ezen drága kincshez jutottunk, de Istenben ki el nem hagyja a jókat és igazakat és saját alkotmányos jogainkban bízva, hiszszük, miként ez leend palládiuma jövőnk nagyságának, s elöhaladásunk biztonságának. Keserű azonban reánk — Királyhágón inneniekre nézve az, hogy 1848-beli közös alaptörvényeink, melyek által feudál helyzetünket megsemmisítvén, a polgári haladás szabad versenterét nyitottuk meg — oly lassudan, oly kétes színben, s oly utógondolatok alá rejtve engedményeztetnek; sőt mint kegyelemmorzsák tekintetnek ottan, honnan, mint gyermek az atyától, megnyugtatásunkat s jövőnk valódi garantiáit jogosan várhattuk. Fájdalomteljes szívvel sóhajtunk fel különösen Erdély unióját illető pozsonyi 184 7 8 VH-dik és kolozsvári 1848. 1-ső törvényczikkeink ignorálásáért. Mélyen tisztelt hongyülés! meg vagyunk győződve arról, miszerint a mélyen tisztelt hongyülés nélkülünk magát egésznek nem tekinti s tekintélyének egész súlyával oda működik, hogy szent István koronájának integritása a törvény alapján létesüljön ; mert mi közös hongyülésünkön kívül, semmi egyéb garantiáját nem tudjuk
