Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-7. A magyarországi országgyülés képviselő-házához intézett fölirata: Kolozsmegye állandó bizottmányának 1861. évi ápril 17-kén tartott üléséből

7-dik szám. A magyarországi országgyűlés képviselő-házához intézett fölirata: Holozsmegye állandó bizottmányának 1361. évi april 17-kén tartott üléséből. Tisztelve szeretett honatyák I Midőn tizenkét évi némasága után először szólhat e megye közönsége törvényes hangon, nem intézheti első szavát méltóbb, illetékesebb helyre, mint a házának zilált ügyei rendezése végett összesereglett honatyákhoz. Nem kezdheti beszédét ékesebben, mintha ismétli azon sokszor elmondott, de soha elégszer nem ismételhető alapigazságot, hogy egy álladalom legszilárdabb alapja a törvények feltétlen tisztelete. Hogy ez alaptétel napnál világosabb, de, fájdalom, negatív bizonyítványát láthassuk, nem szükség egyebet tennünk, mint az elmúlt tizenkét sötét évbe visszatekintenünk, melyben egy alkotmányellenes törvénytelen kormány lelkiismeretlen megátalkodottsággal ásta alá a legbiztosabb alapkövet s a rósz szellemek segélyével istentelen munkájában már annyira előhaladt volt, hogy Európa egyik legnagyobb államépülete csaknem összeomlott. Azonban Isten őrködött s a sötét ködből felhozá a jogos igazság napját, melynek fénye kivilágítá a tért, melyen nép és országlója kezetfogva haladjon a nagy czél felé ? hajnalodott, s a sötétben biztosan működő gonoszokat szétriasztá az első sugár, magok után hagyva egy mélyre vájt ürt, melynek betöltése, hogy azon át hazánk különbféle nemzetiségi igényeinek kielégítése után egy virulóbb térre juthassunk nem kevés időbe s nem kevés áldozatba fog kerülni. Nagy fájdalmunkra azonban, a múlt 1860. év utolsó negyedében feltűnt napot Magyarországnak a Királyhágón inneni része csak fogyatkozva láthatá. A múlt évi oct. 20-ki cs. kir. leiratokban ugyanis Magyarország régi két alkotó részére szakíttatik. — Az országló, a ki a volt erdélyi nagyfejedelemséget az 1791-ik évi 6. t. ez. szerint különben is csak mint magyar király kormányozhatta, ezen egykor úgynevezett két haza lakosaitól 1791 — 1798 többször sürgetett s 1848-ban testté vált közóhajtást — az uniót, mi szentesített törvény által van biztosítva, kérdéssé kívánja tenni. Az e f. évi april 2-ra összehívott s 6-án megnyílt országgyűlésre Magyarország némely megyéi, székei, vidékei és városai s ezek között mi is nem hivattunk meg. S épen ezen kihagyatásunk által, nincs-e igazolva gyanakodó bizalmatlanságunk a különben is törvénytelen bécsi kormány őszintesége iránt? — Nem méltán aggódunk-e, hogy e kormány minden intézkedése csak időnyerésre van számítva s a jelenlegi nyomasztó kül- és belviszonyok megszűntével mindazt, a mit elidegenített törvényes és jogos tulajdonainkból eddig visszaszerezhettünk, újra el fogja venni akarni? Isten a tanunk, hogy ennyi sérelem, ennyi törvénytelenség után is, mi bizalommal kívántunk látni a kibékülés megnehezített munkájához. Isten legyen a bíró, ha ez ujabb törvényszegések által lehetetlenné tétetik! yv °j /