Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-49. Fölirás
/ 7 &¥ kivannak alkalmaztatni, magukat az állam titkos cancelláriájában kiképez hessék." Világos a törvény e szavaiból, hogy egyedül a külügyek tekintetéből kívánta az ország, miszerint a statusministeriumban magyarok is alkalmaztassanak, — miből semmikép sem lehet azt következtetni, hogy az ország beikormányzata azon statusministeriumtól függött. Emliti továbbá a legmagasabb királyi leirat a hadsereget, és annak közösségét. — Kétségtelen az, hogy a magyar hadsereg a többi tartományok seregeivel együtt közösen harezolt a hon és fejedelem ellenségei ellen; de lényeges volt mindig a különbség Magyarország, ós az örökös tartományok között azokra nézve, mik a katonaságot tárgyazzák. Magyarország, az örökös tartományoknak, s azok kormányzatának minden befolyása nélkül, önállólag ha tározta meg a magyar katonaság számát, a mint ezt számos törvények, különösen az 1802-ik évi 2. t. czikk. bizonyítják. Országgyűlésilég határoztatott meg a magyar hadsereg fentartásának módja, és pedig gyakran lényegesen eltéröleg az örökös tartományokban behozott rendszertől; a megfogyott hadsereg pótlására szükséges ujonczok országgyülésileg ajánltattak meg, és ezek megajánlásánál csak a magyarországi ezredekben létező hiány vétetett tekintetbe, s az ajánlat a magyar ezredek betöltésére tétetett; a többi tartományok katonaságánál létezett aránylag kisebb vagy nagyobb hiányra soha semmi figyelem nem volt. Országgyülésileg határoztattak meg az ujonczok állításának módja, s feltételei, valamint a szolgálatnak ideje is minden tekintet nélkül arra, hogy a többi tartományokban mindezek miként állapitattak meg. És az ujonczok megajánlásánál nemcsak az vétetett figyelembe, hogy a magyar ezredek teljes számából mennyi hiányzik, hanem megkívánta az országgyűlés azt is, hogy a küldolgok í'enforgó körülményei is fedeztessenek fel előtte, s az ezek szerint megismert szükséghez mérve tette ajánlatát. Bizonyítják ezeknek valóságát törvényeink, melyek közül elég leend az 1840-ik évi 2-ik t. czikkelynek 1-sö szakaszát felhoznunk, mely következőleg szól : „Az ország rendéi, miután a törvények értelmén sarkalló kivánatuk folytában a küldolgok í'enforgó körülményeiről, és a magyar ezredek jelen állapotjáró] O Felsége nevében értesíttettek, a szükség iránti felfedezés következtében, ennek pótlásául, segedelemképen , s minden ebből vonható következtetés nélkül, a mag yar ezredekhez önkényt ö&ÖÖO ujonezot ajánlanak'^ kővetkező feltét elek alatt ... ."VaTl Azio^mte^nT^országgyülésileg ajánlott ujonezozáson felül folyvást fenálló rendes toborzás által is pótoltatott a magyar hadsereg. Ezen toborzás is országgyülésileg alkotott törvények mellett állott fen, s annak fentartására külön ajánlotta meg mindig az országgyűlés a szükséges költségeket. Régiebb törvényeink az iránt is világosan rendelkeznek, hogy az idegen katonaság Magyarországból eltávolíttassák; a magyar katonaság visszahozassák; a magyar várakban magyar parancsnokok alkalmaztassanak; a magyar hadak főkapitánysága az ország nádorát illesse. A katonaság élelmezése és elhelyezése fölött mindig a magyar királyi helytartótanács intézkedett, s több izben, különösen 1790. és 1840-ben, országgyűlési bizottmányok neveztettek ki ezek állandó szabályainak kidolgozására. Kétségtelen mindezekből, hogy Magyarország a katonaságot illetőleg is, mind közjogi, mind kormányzati tekintetben, mindig alkotmányos önállással bírt, s az 1848 : 3. t. czikknek azon része is, mely a magyar katonai ügyeket kormányzati tekintetben a magyar király fejedelmi hatalmának sérelme nélkül a felelős ministeriumra bizta, már előbb fenállott törvényeink értelmében lön alkotva. A mi a pénzügyet illeti : alig van tárgy, melynél annyi törvényt lehetne felmutatni annak bebizonyítására, hogy az ország e részben is fen kívánta mindig tartani önállását, és függetlenségét.— A bécsi kamara szeretett jogtalanul beleavatkozni Magyarország pénzügyeibe; de az ország minden ilyen beavatkozást határozottan
