Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-49. Fölirás

ország befolyása ez előtt a közadózásnak csak csekély részére terje­dett ki. — De mi ezt el nem ismerhetjük. Az egyenes adónak azon része, mely királyi adónak is neveztetett, mindenkor országgyülési­leg lön meghatározva; azon részét pedig, mely a megyék, kertiletek és városok beligazgatási költségeire volt forditandó, a magyar kor­mányszékek felügyelete alatt maguk az autonóm törvényhatóságok állapították meg. Indirect adó, mit valósággal adónak lehetne nevezni, alig létezett Magyarországban más, mint a sónak eladása, mely, mint monopólium, a törvéüy szerint regale volt, — és a magyar harminczadok. A só árának meghatározása az ország­gyűlését illeti, s azt a fejedelein országgyűlésen kivül csak a leg­nagyobb szükség esetében emelheti fel, mint ezt az 1790 : 20. t. czikk világosan bizonyítja. A magyar harminczadok királyi jöve­delmek voltak mindig, s a magyar kormányszékek felügyelete alatt állottak, és azok kezelésébe, söt meghatározásába is, gyakran bele­szólt a magyar törvényhozás. Egyébiránt a kereskedelmi vámok és harminczadok minden jól rendezett országban nem annyira status jövedelmi, mint inkább ipar és kereskedelmi szempontból szabályo­zandók, és alkotmányos országokban is internationalis egyezkedések tárgyai. A postákat, melyek szintén a magyar kormányszékek felügyelete alatt állottak, nem is emiitjük, nem-csak azért, mert csekély jövedelmet hoztak az államnak, hanem főkép azért, mert közadózás nemének alig tekinthetők. Azon indirect adók, melyek az absolut rendszer által hozattak be, s melyek sok jövedelmet hoznak ugyan az államnak, de részint azért, mert fölötte magasra emel­tettek, részint a fennálló kezelésnek sok költséggel, igazságtalan­sággal, és boszantással járó fonák módja miatt, a nép vagyoni álla­potát, s az államnak alaperejét gyengítik, sok tekintetben károsak, Magyarországban ismeretlenek valának, s jelenleg is törvényel­lenesek. Nem áll tehát, hogy a magyar nemzet befolyása alkot­mányos állásában saját közadójának csak csekély részére terjedettki. Azt állítja továbbá a legmagasabb leirat, hogy a pragmatica sanctio nemcsak Magyarországnak kül és bel megtámadások elleni sikeresebb védelmére, s a trónüresedés alkalmával keletkezhető bei­villongások elhárítására léptettetett életbe, hanem a végett is, hogy a Magyarország, és az örökös tartományok közötti kölcsönös egyet­értésnek, és egyesülésnek minél szilárdabb támpontjául szolgáljon, s utal ennek bebizonyítására az 1723-ki 1. és 2-ik t. czikkek sző szerinti értelmére. Kifejtettük első feliratunkban nézeteinket a sanctio pragmaticának, és a felhivott 1. és 2-ik czikkelyeknek sza­vaira, s értelmére nézve. Ugy hiszszük, hogy nézeteink alaposak vol­tak; legalább a legmagasabb leiratban azokat megerőtlenitve nem látjuk. Egy sor sincs azon törvényekben, melynek akár szó szerinti, akár valóságos értelméből más kapcsolatot, szorosabb egyesülést lehetne kimagyarázni, mint a minőt mi említett felírásunkban el­mondottunk. A szétválhatlanság, és feloszthatatlanság egyedül a birtoklásra volt megállapítva, s abból az országlás formájának, s a kormányzás módjának ugyanazonosságát vagy egységét annyival kevésbé lehet következtetni; mert, a mint föntebb is emiitettük, a fölhívott 2-ik czikknek 9-ik szakasza a nöági trónörökösödésre is kiterjeszti, és megerősíti az 1715 :3. t. czikket, mely világosan ki­mondja, hogy „a fejedelem Magyarországban csak az ország tör­vényeinek megtartásával uralkodhatik, s az ország más tartományok módjára soha sem fog kormányoztatni." Az egyesülés más nemé­nek a felhivott 1723 : i-sö s 2-ik czikkekben még csak nyoma sincs. Azon egyes adatok, s törvényczikkek, miket a legmagasabb királyi leirat a szorosabb reálunionak kimutatására felhoz, nem a reáluniot, hanem inkább Magyarországnak közjogi s kormányzati külön állását bizonyítják. Megemlittetik ugyanis a trón egysége. Ezen egységet oly értelemben, hogy mind nálunk, mind az örökös tartományokban ugyanazon fejedelem uralkodik, kétségbe vonni senki nem fogja. De hiszen ez még nem reálunio; hanem természe­tes következése, sőt lényege a személves-unionak. Más értelem­$fr

Next

/
Thumbnails
Contents