Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-48. Jelentése a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottmánynak

is kiterjedő autonómiája, és mindenek felett azon hely­hatósági rendszer, melynek észjogi alapját épen az individuális szabadságnak az állam-hatalom túlterjesz­kedése ellenébeni megóvása, s úgy a physikai, mint morális egyediségeknek az államegység legszüksége­sebb korlátain belüli szabad mozoghatása képezik. E nézetből kiindulva, s azon törvényes határok mentenhagyásával, melyeket Horvátországnak régi municipális jogai, nem különben Erdélyt illetőleg az 1847/8-iki VH-dik t. czikk. 5-dik §-sa élőnkbe szab­nak, a következő két fő elvet véltük mindenekelőtt megállapitandóknak: a) Hogy Magyarországnak minden ajkú polgárai po­litikai tekintetben csak is egy nemzetet, a magyar állam históriai fogalmának megfelelő egységes és oszthatlan magyar nemzetet képezik; és b) hogy az országban lakó minden népek, névszerint: a magyar, szláv, román, német, szerb, orosz sat. — egyen­jogú nemzetiségéknek tekintendők, melyek külön nemzeti­ségi igényeiket az ország politikai egységének korlátain belül az egyéni és egyesülési szabadság alapján, minden további megszorítás nélkül szabadon érvényesíthetik. Mely vezérelvek nyomán, és biztos feltevésével annak, hogy az 1847/8 : XVI. t.cz. 1-sö §-sa folytán a megyei hatóságok is népképviselet alapján fognak szerveztetni, — a következő törvény-javaslati ponto­zatokat vagyunk bátrak a t. képviselőháznak előleges jóváhagyás végett ajánlani addig is, mig az ország­gyűlés kiegészítését gátló akadályok elhárítása követ­keztében a tisztelt ház által helyeselt irányban kidol­gozandó törvényjavaslatunk eldöntő tárgyalás alá bocsáttathatik. A. Az egyesek és testületek nemzeti­ségi jogairól. 1-szÖr. Minden honpolgárnak jogában áll saját községi, avagy törvényhatóságához, úgy az állam­hatóságokhoz intézett beadványaiban anyanyelvét használni. 2-szor. Más községek, avagy törvényhatóságok azonban csak oly beadványokat tartoznak elfogadni, melyek az illető községben, avagy területen divatozó nyelvek egyikén írvák. 3-szor. A községi gyűlésekben mindenki anya­nyelvén szólhat. 4-szer. A községek ügykezelési nyelvét a községi gyűlés határozza meg; úgy azonban, hogy a kisebbség kivánatára annak nyelve is alkalmaztassák az ügyke­zelés körül. 5-ször. A községi elöljárók az egyes lakosokkal való hivatalos érintkezésükben azoknak nyelvét használni kötelesek. 6-szor. Az egyházközségek szabadon intézkednek saját ügyeik kezelésénél átaljában, és különösen az anyakönyvek vezetésénél, úgy az elemi iskolákban használandó oktatási nyelv iránt is. 0S

Next

/
Thumbnails
Contents