Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-47. Fölirás

akkor, és csak akkor lesz kiegészítve az országgyűlés. A kiegészítés kérdésének ezen megoldása nemcsak az országtörvényeivel; hanem az alkotmányos törvényhozás természetével is egyenesen ellenkezikErdélyre nézve a legmagasabb királyi leirat azt mondja hogy : „annak Magyarországgali egyesítése a szász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül lön elhatározva, soha teljes törvény erőre nem lépett, az egyoldalú határozatok kihirdetése után tettleg felbomlott, s kivihetetlennek tekintendő mindaddig; valamíg Erdélynek nem magyar ajkú lakosai az egyesülés által veszélyeztetve látják nemzetiségi érdekeiket, s a birodalom ebbeli igényei s érdekei kellőleg biztositva nem lesznek." Magyarország és Erdélynek egyesülését mind Magyarországnak, mind Erdélynek törvényes országgyűlése ünnepélyesen elhatározta, s ezen határozatokat ő Felségének szentesítése törvény erőre emelte. Ha a szászok és románok törvény által ki lettek volna zárva az erdélyi országgyűlésből, vagy ha a törvény mellőzésével oda meg nem hivattak volna; ha az országgyűlés rendkívüli módon, szokatlan alakban hivatott volna öszve; ha nem a valóságos többség határozott volna, vagy valamelyik rész erőszakkal gátoltatott volna szavazatának szabad kijelentésében : inkább lehetne szóllani arról, hogy a határozat a románok és szászok szabad beleegyezése nélkül hozatott, s inkább lehetne kétséget támasztani annak érvénye ellen. De Erdélynek azon országgyűlése, mely az egyesülést elhatározta, szorosan az erdélyi törvények értelmében hivatott öszve. Erdélynek akkori közjoga szerint a megyéknek, székely és szász székeknek, s az országgyűlési joggal biró városoknak követeiből, az ország egyházi s világi méltóságaiból, s főbb hivatalnokaiból és regalistákból kellett alakulni az országgyűlésnek, mindezek meg is hivattak, s követeik által, s illetőleg személyesen meg is jelentek. A megyei követek választásánál a szász vagy román nemesek, kik pedig számosan valának, szinte ugy birtak választási joggal, mint a magyarok. A székely és szász székekben, valamint a városokban is, magyar, szász és román között a választási qualifieatióra nézve különbség nem volt A regalisták, kik törvény szerint a tekintélyesebb nemesekből voltak meghívandók, és a főbb hivatalnokok nem egyedül magyarok voltak. A törvény értelmében ily módon alakított országgyűlés az egyesülés fölötti törvény alkotásában épen azon törvén}- szabta módon járt el, melyet minden egyéb törvényeinek alkotásában követett; a határozat tudniillik absolut többséggel hozatott, és pedig épen ez esetben nagy többséggel, melyhez mind a román választók befolyásával megválasztott követek közül, mind a szász követek közül számosan járultak szabadon kijelentett szavazataikkal. És midőn a többség akarata határozatképen kimondatott, akkor sem történt tiltakozás a szászok vagy románok részéről. Igaz, hogy Erdélynek 1848-dik előtti törvényei három külön nemzetről szólottak : a magyar, székely és szász' nemzetről, s a románokat külön nemzetnek nem tekintették;— igaz, hogy a három nemzetnek voltak némely jogai, különösen az országgyűlési kijelöléstől függő hivatalokra nézve, miket a törvény a románokra ki nem terjesztett; de az országgyűlésére és a követek választhatására vonatkozólag nemzetiség szerinti különbség nem létezett, s ugyan azon qualificatío mellett, mit a törvény megállapított, a román szintúgy birt választási és választhatási joggal, mint a magyar, székely, vagy szász, az országgyűlésen pedig nem szavaztak az egyes nemzetek külön Curiatum votum képen; hanem fejenkinti szavazat szerint hozattak a határozatok. Miután tehát Erdélynek azon" országgyűlése, mely az egyesülési törvényt alkotta, szorosan az akkori törvények értelmében alakult, szászok és románok szintúgy befolytak a követek választásába, részt vettek az országgyjóilési tanáeskozsásokban, szavaztak kényszerítés nélkül, s nem egy közülők az egyesülésre szavazott, ós ak-