Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-47. Fölirás
j0 tiik, világosat! kiköttetett, hogy Magyarország saját törvényei szerint kormányoztassák. Az 1790 : 10-dik törvéoyczikk pedig határozottan kimondja, hogy „Magyarország szabad ország, s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve független, — semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, (nulli alteri regno aut populo obnoxium) hanem tulajdon önállással és alkotmánynyal bir." Ha tehát Magyarország semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs, alkotmányos önáliásában mikép sérthette más ország jogait az által, hogy saját törvényhozásában ön ügyei felett alkotmányszerüleg intézkedett? Az 1848-diki törvények pedig csak ily intézkedéseket foglaltak magukban. — Magyarország nem kivan avatkozni más országok törvényhozásába, vagy kormányzatába, s e részben a viszonyos méltányosságot joggal követelheti. Nem akarjuk mi veszélyeztetni a birodalom fenállását, nem akarjuk a sanctio pragrnatiea szerint jogosan fenálló kapcsolatot felbontani. Hiszen a persona!-unió is kapcsolat, melyből közös viszonyok származnak, és mi e viszonyokat, figyelemben kivánjuk mindig tartani. — Az 1848-ki 3-ik törvényczikk is határozottan kimondotta 13-ik szakaszában: hogy „a magyar miniszterek egyike folyvást Ö Felségének személye körül legyen, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát a közös tartomány okkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviselje." — Világos a törvény ezen rendeletéből, hogy az 1848-diki magyar országgyülés is fenn akarta tartani azon kapcsolatot, mi a sanctio pragmaticában ki van fe)ezve, s az ebből eredő közős viszonyokra nézve saját törvényes kormánya által akart érintkezni az örökös tartományok törvényes kormányzatával. És a mennyiben a két egymástól független kormányzatnak egymássali érintkezése, különösen a törvényhozás elé tartozó tárgyakra nézve, netalán elegendő nem volna; készek vagyunk mi, a mint első feliratunkban is kijelentettük, — az örökös tartományok alkotmányos népeivel, mint önálló szabad ország, függetlenségünk megóvása mellett esetenkint szabadon éa nyilt őszinteséggel érintkezni. — Ily módon minden egyes esetben sokkal könnyebb leend tisztába hozni a közös viszonyokat, mint egy közös birodalmi tanács által, melyhez mi csak alkotmányos önállásunknak és leglényegesebb jogainknak feláldozásával küldhetnénk képviselőket, s melybe Magyarország már előre azon aggodalommal lépnv; be, hogy minden szóbeli biztosítások daczára végre mégis osztrák provincziánsk fog tekintetűi, s azon kisérlet, mit századokon keresztül az absolut hatalom gyakran, de sikeretlenül ismételt, — a beolvasztás kísérlete majd az alkotmányosság szine alatt kezdetik meg. Ezen aggodalom és a bizalmatlanság, mely az aggodalom kiséröje, minden lépésben rendkívül nehezítené, sőt gyakran lehetetlenné tenné a tanácskozások folyamát, s végre magát a birodalmi tanácsot is szétbontaná, vagy a majoritást oly eljárásra vezetné, mely keserűséget, sőt gyűlölséget vonna maga után, — nem egyes emberek közt, hanem nép és uép, ország és ország között, — mi kétségtelenül a legnagyobb csapás volna, mi a birodalmat érhetné. Közös viszonyokat egyenjogú felek között cssk kölcsönös bizalommal lehet elintézni. De kényszerítéssel kölcsönős bizalmat megalapítani lehetetlen. A hol nincs aggodalom, és nincs is ok reá, a hol kényszerítés nem zárja ki a szabad-akaratot, olt a közös érdek a legbiztosabb kapcsolat. Meg vagyunk arról is győződve, hogy az 1848-diki törvények sem a birodalom czélszerü kormányzatát, sem annak nagyhatalmi állását nem veszélyeztetik: de veszélyezteti azt azon rendszer, melynek elfogadására minket is kényszeríteni akar a legmagasabb leirat. A felelős magyar ministerium törvényszabta felállítása — ugy látszik, -- az apont, mely ellen főkép irányozvák a legmagasabb leirat ellenvetései. — De hiszen a magyar mínistereket Felséged maga nevezi ki, s azok Felségednek törvényes akaratát mindenkor teljesitendik. —- Felelősek lesznek ugyan az országgyűlésnek, a mint
