Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-47. Fölirás
kivannak alkalmaztatni, magukat az állam titkos canceiláriájában kiképez hessék." Világos a törvény e szavaiból, hogy egyedül a külügyek tekintetéből kívánta az ország, miszerint a statusministeriumban magyarok is alkalmaztassanak, — miből semmikép sem lehet azt következtetni, hogy az ország belkormányzata azon statusm-i nisterium tói függött. Említi továbbá a legmagasabb királyi leirat a hadsereget, és annak közösségót. — Kétségtelen az, hogy a magyar hadsereg a többi tartományok seregeivel együtt közösen harczolt a hon és fejedelem ellenségei ellen; de lényeges volt mindig a különbség Magyarország, és az örökös tartományok között azokra nézve, mik a katonaságot tárgyazzák. Magyarország, az örökös tartományoknak, s azok kormányzatának minden befolyása nélkül, önállólag ha tározta meg a magyar katonaság számát, a mint ezt számos törvények, különösen az 1802-ik évi 2. t. ezikk. bizonyítják. Országgyülésileg határoztatott meg a magyar hadsereg fentartásának módja, és pedig gyakran lényegesen eltéröleg az örökös tartományokban behozott rendszertől; a megfogyott hadsereg pótlására szükséges ujonczok országgyülésileg ajanltattak meg, és ezek megajánlásánál r-sak a magyarországi ezredekben létező hiány vétetett tekintetbe, s az ajánlat a magyar ezredek betöltésére tétetett; a többi tartományok katonaságánál létezett aránylag kisebb vagy nagyobb hiányra soha semmi figyelem nem volt. Országgyülésileg határoztattak meg az ujonczok állításának módja, s feltételei, valamint a szolgálatnak ideje is minden tekintet nélkül arra, hogy a többi tartományokban mindezek miként állapitattak meg. Es az ujonczok megajánlásánál nem-csak az vétetett figyelembe, hogy a magyar ezredek teljes számából mennyi hiányzik, hanem megkívánta az országgyűlés azt is, hogy a küldolgok fenforgó körülmén}"ei is fedeztessenek fel előtte, s az ezek szerint megismert szükséghez mérve tette ajánlatát. Bizonyítják ezeknek valóságát törvényeink,melyek közül elég leend az 1840-ik évi 2-ik t. czikkelynek 1-sö szakaszát felhoznunk, mely következőleg szól : „Az ország trendéi, miután a törvények értelmén sarkalló kivánatuk folytában a küldolgok fenforgó körülményeiről, és a magyar ezredek jelen állapotjáról Ő Felsége nevében értesíttettek, a szükség iránti felfedezés következtében, ennek pótlásául, segedelemképen, s minden ebből vonható következtetés nélkül, a magyar ezredekhez önkényt 38000 ujonezot ajánlanak, következő feltételek alatt . . . ." s a t. Az időnként országgyülésileg ajánlott ujonezozáson felül folyvást fenálló rendes toborzás által is pótoltatott a magyar hadsereg. Ezen toborzás is országgyülésileg alkotott törvények mellett állott fen, s annak fentartására külön ajánlotta meg mindig az országgyűlés a szükséges költségeket. Régiebb törvényeink az iránt is világosan rendelkeznek, hogy az idegen katonaság Magyarországból eltávolittassék; a magyar katonaság visszahozassák; a magyar várakban magyar parancsnokok alkalmaztassanak; a magyar hadak főkapitánysága az ország nádorát illesse. A katonaság élelmezése és elhelyezése fölött mindig a magyar királyi helytartótanács intézkedett, s több izben, különösen 1790. és 1840-ben, országgyűlési bizottmányok neveztettek ki fzek állandó szabályainak kidolgozására. Kétségtelen mindezekből, hogy Magyarország a katonaságot illetőleg is, mind közjogi, mind kormányzati tekintetben, mindig alkotmányos önáliassal birt, s az 1848 : 3.t. czikknek azon része is, mely a magyar katonai ügyeket kormányzati tekintetben a magyar király fejedelmi hatalmának sérelme nélkül a felelős ministeriumra bízta, már előbb fen állott törvényeink értelmében lőn alkotva. A mi a pénzügyet illeti : alig van tárgy, melynél annyi törvényt lehetne felmutatni annak bebizonyítására, hogy az ország e részben is fen kívánta mindig tartani önállását, és függetlenségét.— A bécsi kamara szeretett jogtalanul beleavatkozni Magyarország pénzügyeibe; de az ország minden ilyen beavatkozást határozottan
