Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-32. Magyarországnak országgyülésileg együttlevő Főrendeinek és Képviselőinek felirata
mit azon korban Franeziaország gyakorlott az európai politikára, és tekintve Nagy Fridrik személyességének hatását, tekintve azt is : hogy mind a franczia udvarnak mind Nagy Fridriknek érdekében volt az austriai házat gyengíteni, nem lett volna valószínűtlen, hogy nem Mária Therezia, hanem más választassák Magyarország királyának. Ez esetben Magyarországnak külön királya lévén, a birodalom ugy, mint most van nem is alakulhatott volna. Es ha bármikor megtörténnék, mi ha talán a közel jövőben nem valószínű, is, mégsem lehetetlen, hogy a most uralkodó ház nöágban is kihal, Magyarország király választási joga a sanctio pragmatica értelmében a nemzetre ismét visszaszálland, s ha akkor Magyarország külön királyt választ, fölbomlik azon állam, melynek egységét az osztrák államférfiak Magyarország önállásának megsemmisítésével akarják most létre hozni. Fölbomlik erőszak nélkül, jogszerűen; fölbomlik azért, mert az egyetlen kapocs, az uralkodó háznak ugyanazonossága megszűnt. Pedig ha léteznék ezenkívül más kapocs is közöttünk és közöttük, az még fennmaradván, az egész államot összetartaná; valamint például Anglia, Skóczia és Irland között nem szűnnék meg a kapcsolat az uralkodó ház kihaltával, mert azok nem personal-, hanem realunióban vannak egymással. Sőt megtörténhetik a birodalomnak ilyképeiű jogszerű felbomlása, a fejedelmi háznak teljes kihalta előtt is; mert azon sanctio pragmatica, mely az örökös tartományokra nézve megállapíttatott, s azok által elfogadtatott, azt rendeli, hogy 3-ik illetőleg VI. Károly, és I. József ágainak teljes kihaltával I. Leopold leányait, s azok maradékit, ezek után pedig a fejedelmi háznak minden egyéb ágait illesse az örökösödés első szülöttségi sorban. A magyar trón öröklési törvény az 1723-dik évi 2-dik czikkely Károly és József ágainak teljes kihaltával a trón öröklést egyedül I. Leopold maradékaira szorítja, s azt a fejedelmi ház többi ágaira semmi esetben ki nem terjeszti. Ha tehát III. Károlynak, I. Józsefnek és I. Leopoldnak minden maradékai teljesen kihalnának, Magyarország szabadon választaná királyát, az örökös tartományok pedig az általuk elfogadott sanctio pragmatica értelmében ugyanakkor a fejedelmi háznak más valamely még fennlévő ágát tartoznának uralkodójukul elismerni. Ez a lényeges különbség is figyelmet érdemlő bizonysága annak, hogy Magyarország, és az örökös tartományok között reál unió nem köttetett Megemlítünk még egy körülményt, mi világosan arra mutat, hogy Magyarország és az örökös tartományok között országlás és kormányzat tekintetében realunio nem létezett s nem létezhetik. Magyarország törvényei szerint a kiskorú magyar királynak gyámja — az ország nádora; határozottan kimondja ezt a nádori hivatalról 1485-ben alkotott törvények második czikke, melyet az 1681 : l-ö tcz., az 1715 : 5. tcz. és a sanctio pragmatica megkötése után is az 1741: 9. tcz. és 1790:5. tczikkek ujabban megerősítettek. Ellenben az örökös tartományokban a kiskorú fejedelem gyámsága annak legközelebbi atyai rokonát illeti. A fejedelem kiskorúsága esetében tehát törvény szerint Magyarországban is más, az örökös tartományokban is más áll az országlás és kormányzat legmagasabb fokán. Lehet-e oly országok közt, melyekben az országlás és kormányzat mind személyzetre, mind rendszerre és formára nézve egymástól annyira különböző, más ós szorosabb kapcsolat, mint az uralkodóház ugyanazonossága. Képzelhető-e ily viszonyok között egyik vagy másik ország közjogi állásának teljes felforgatása nélkül szorosabb realunio? De tekintsük az örökös tartományok politikai helyzetét, múltban és jelenben. Akkor, midőn a sanctio pragmatica köttetett, az örökös tartományok a német-romai birodalomhoz tartoztak, Magyarország pedig annak része soha sem volt. A német-római birodalom egyes országainak feudális természete annyira különböző volt Magyarországnak nem feudális, semmi más hatalomtól nem függő közjogi állásától, hogy ily különböző jogállású tartományok között más, mint csupán personaluniot létrehozni nem is lehetett volna. Midőn később a német-római birodalom bomladozni kezdett, Első Ferenez 1804-ben a római császársági czim mellé az ausztria örökös
