Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

98 Az országgyűlés felsőházának 90. ülése Mint vidéki, csendben dolgozó gazdaember, elsősorban a falu népét és annak életkörülmé­nyeit ismerem. Bitekintve ai Lábbeli- és ruhá­zati hiánytól, — amelyről ma annyi szó esett és amelyről én itt, ezen a helyen még- egyszer meg kell hogy emlékezzem, kérve a közellátás 1 ügyi miniszter urat, hogy a vármegyékben beígért bakancsokat most már rövidesen küld­jék el — azt látom, hogy a nnalgyaii nép arány­lag meg van elégedve sorsával. Nem úgy, mint a hivatalnok, aki fix fizetése mellett nagyobb áldozatot hoz a mindennapi életben és ki van szolgáltatva a termelő kapzsiságának­Nagy általánosa ágban w mostani európai tűzvész közepette itt aránylag jólét van. Ez elsősorban a kormány érdeme^ amit a realitá­sok iránti csoda Latos érzékkel ért el. Amikor ezt Örömmel iszögezem le, mégis aggodé lélek­kel^ figyelem, hogy a megelégedettség és a jólét sajnos, nem tisztára az egyenes úton való járás következménye. Ezért kérve kérem o kormányt, hogy az eljövendő nehéz idők becsü­letes vállalására, sokkal nagyobb törvény­tiszteletre intse és szorítsa neesiaík a népet, hanem a társadalom példaadásra hivatott rétegeit is. Berzsenyi szavait idézem: »Nézd, a kevély tölgy, melyet az északi szélvész do nem dönt, benne termő férgek erős gyökereit meg« őrlik « egy gyenge széltől földre terítettik. így minden ország támiaisza, talpköve, a tiszta erkölcs, mely, ha megvesz, Róma ledől s rab­igába görnyed, t Mélyen t. Felsőház! Az ezeréves rnalgyar tölgy most nem gyenge széllel, hanem a világ­történelem legnagyobb viharával kell, hogy dacoljon- Ütött az óra, hogy ismét úrrá legyen itt minden magyar erény. Kérem a minisz­terelnök urat, hogy úgy is, mint a legősibb magyar nemzedékek egyik sarja, hívja életre ezeket a magyar erényeket fiatalos erővel, de a régi tradieiokon állvtau Akkor, de csak akkor, ha ezekben a szörnyű komoly pillanatokban elnémult az önzés, hogy átadja helyét az áldo­zatos szellemnek, a tiszta erkölcsinek, akkor segít át minket iái magyarok istene egy boldo­gabb, szebb jövőbe. Ebben a reményben a költségvetést elfoga­dom. (Élénk helyeslés és taps. — À szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Bay Bertalan őméltósága. Bay Bertalan: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Ï elsőház! Ha ennek a háborúnak, «aimelynek szeinéiy szerint mi magunk is mindnyájan szenvedő alanyai vagyunk, megrajzoljuk a ter­mészetrajzát és azt ösiszevetjük más, általunk ismert háborúknak az élet jelenségei vei, azt fogjuk látni, hogy ez a háború főiként kiterje­désében különbözik az általunk átélt vagy vizs­gálat tárgyává tett más háborúktól Míg ugyanis a többi háború (kiterjedésében csak bizonyos földrajzi területekre és azok la­kóira korlátozódott, ez a most folyó és az el­múlt háborúnál teljesebb joggiad világháború; nak nevezhető küzdelem kiterjed a,résztvevő nemzetek egész területére és népességére is. Ennek a sajátságos és a technika határta­lan fejlődésével együtt járó jelenségnek termé­szetes következménye, Ihogy így a háború ki­menetelét illetőleg nemcsak a harcban alio nemzetek hiaíderejenek, hanem ezzel együtt egész lakosságának a helytállása is elsőrangúan fon­tos követelmény, 1943. évi december hó 15-én, szerdán. Hja. tehát fontos az, hogy a honvédelmi igazgatás szervei mindent megtegyenek arra nézve, hogy a honvédséget úgy egyéneiben, mint tömegében <a legütőképesebb állapotban tart­sák, fontos az is, hogy a polgári igazgatás szervei is éberen őrködjenek a polgári lakosság állóképessége, idegereje és megrendíthetetlen szilárdsága fölött T. Felsőház! A ha.]ókat hordó folyamok, de még maga a végtelen óceán is partokra támasz­kodik. Partokra, amelyek együtt tartják hullá­mait, célt diktálnak örvényeinek és teherhor­dásra képessé teszik máskülönbenó szétfolyó habjait, A harcban álló hadseregnek ilyen támasza, partja a fegyelmezett, öntudatosam szilárd pol­gári népesség, amelyre támaszkodva lesz ké­pessé a haidkerog a háború terheinek, küzdel­meinek vi vesére, hordozására. Ha vizsgálat tárgyává tesszük, hogy az ál­lamigazgatás szervei közül melyik filz, ame­lyikre a polgári lakosság fegyelmének, egyen­súlyának a munkálása megőrzésié hárul, bár nagy különbséget, tenni a dolog természeténél és az egyes tárcák szerves összefüggésénél fogva nem lehet, mégis én úgy látom, hogy a bel&ő front első sorkatonájának a belügymi­niszter urat és a belső front hídfőállásának a belügyi igazgatásit kell mondanunk! Azt hiszem, i. Felsőház, ez a körülmény az, amely igen sokunknak a\ figyelmét irányítja a jelen költségvetési tárgyalások alkalmával a belügyi tárca költségvetése és azon keresztül a belügyi igazgatás jövendő tervei felé. Azt hiszem, nem állok^ egyedül iázzál a felfo­gásommal, hogy a háborúviselés szempontjából is annyira fontos belső arcvonal szilárdságá­nak és a nemzet 'Lelki harckésztségének kérdése csak kisebb részében rendészeti ós nagyabb ró azé ben társadalompolitikai kérdés. Éppen ezért, bár örömmel veszem tudomásul iát költségvetés­ből a rendészeti igazgatás szerveinek fejlesz­tésére vonatkozó terveket is, nagyobb öröm­mel látom azokat az elgondolásokat, amelyek a társadalmi kérdések megoldására s különö­sen a népjólét, a népi életszínvonal emelésére alkalmasak. Erre vonatkozólag a múlt évtizedek libe­rális politikai irányzata meglelhetősen sok problémát hagyott reánk ás ón örömmel lá­tom, hogy ezeket a problémákat a belügy­miniszter úr nemcsak az elme hidegségével, az értelem rideg számításával, hanem a szív jóságával, szeretetével is igyekszik megoldani. A belügyi tárca költségvetése világosan mutatja, hogy a belügyminiszter úr felismerte azt, hogy a nemzeti társadalomnak egyik igen értékes rétege gondoskodásra szorul és amikor ennek a gondoskodásnak a végzésére megalkotta az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot és megszervezte a törvényhatósági Közjóléti Szövetkezeteket, akkor a belső arc­vonal építésének leghatékonyabb eszközeit ál­lította munkába. T. Felsőház! Én közelebbről vármegyém­ben, Borsodban láttam ezeknek az áldásos intézményeknek a munkáját és megállapítom, hogy ott is igen sok olyan sokgyermekes csa­lád" van, amelyeknek soha nem lett volna csa­ládi háza, ha az Oncsa. nem létesül és igen sok magyar gyermek pusztult volna el angol­kórban meg tuberkulózisban, ha a Közjóléti

Next

/
Thumbnails
Contents