Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
02 Az orszázpuülés felsőházának 90. ülése 1943. évi december hó 15-én, szerdán. taienül a jólét csökkentését vomja maga ulán. (Helyeslés? a bm oldalon,) Igen t. Felsőház! Egy példát mondok el, | amely legutóbb ötlött szemembe. Legutóbb ugyanilyen rendelkezéssel hosszabb munkaszünetet tartottunk és én megállapítom azt, hogy akkor, amikor minden eszközzel a pénzforgat- \ lom csökkentésére törekszünk, amikor a pénz i forgását meg aktijuk gyonsitatti amikor a hi- | teleket megszorítjuk azért, hogy kisebb legyen a pénzforgalom, a vidéken^ december 1-én fel- j adóit pénzek december 11-én jutottak a buda- • pesti címzett birtokába. À tisztviselők nagy része, igen i. Felsőház, könnyen követel to- I vábbi segéderőket, a munkaidő c&ökkentését, j új hivatalok felállítását anélkül azonban, hegy meggondolná, hogy a közterhek így olyan fokot érhetnek öl, hegy a helyzet a köztiszt\ lök és a nyugdíjasok hely» a ífcy n I tétlenül védendő középosztály ' szenek újaibb romlását idézheti elő. (Ügy van! Ügy van! balfetô.) Olyan helyzet, mint ai mai, amikor a termelés egy nagy része úgysem a jólét fokozását szolgálja, amikor a munkaerőnek egy nagy része úgysem valódi értéktermelő célt szolgál, ez ai könnyelmű felfogás könnyen végzetes lehet. Erről a helyről is felszólítást kell intéznünk a magyar társadalomhoz, hogy optimizmusának fenntartása mellett lássa be a helyzet komolyságát és jöjjön minden erővel segítségére a pénzügyminiszternek abban a törekvésében, hogy aiz állami terhek ott, ahol ez nem feltétlenül szüksége», ne emelkedjenek tovább, illetve csökkentesének, hosry ezzel "1er t vehessük az állami kiadások további emelkedésének. Mert az állami költségvetés további felduzzadása már a legszorosabb kapcsolatban van az árszintnek minden tisztességes ember érdekében való rön-zíí<'««'>\ t 1 is Sem sem ai közigazgatási feladatok megoldásában nem várhatunk mindent az államtól. Szükség van természetesen hivatásos közigazgatásra és természetes az, hogy ezt a hivatáeo« közigazgatást hivatásos tisztviselőkkel kell lebonyolítami. De ha jól megfigyeljük » közigazgatást, akkor láthatjuk azt. hogy a közigazgatás egy részét elvégezhetik az alulról feilfelé épített társadalmi szervek isi, amelyek működése lényegesen csökkentheti az állami adminisztráció kiadásait Ilyenek a mezőgazdasági kamarák és ezek szervei, a kereskedelmi és iparkamaráik' éa ezek» szervei, *i keresztény egyházak kiépített szervei, stb.. stb. A hivatásos közigazgatási tisztviselőkből ál'ó közigazgatási szervezet képpel kifejezve felülről lefelé nyúlik» az ország lakossága felé. Ezzel szemben az autonóm társadalmi szervek alulról nyúlnak felfelé és alu 1ról keresik a kapcsolatot a felülről lefelé nyúló hivatásé» szervekkel. Ezekről a kérdésekről szólva, sokszor szoktam ezt a folyamatot villamos ívlámpához hasonlítani, mondván azt, hogy a hivatásos állami közigazgatási szervezet olyan, mint a, villamos ívlámpának egyik szénszála, amely felülről lefelé megy, a másik Bzénszál pedig a társadalom által kiépített autonóm szervezet. Ha ezt a két szénszálat helyesen helyezzük egymással szembe, ha ez o két szénszál megfelelően fog egymással találkozni, akktor fény lesz és meleg származik. Ha pedig ez a két szénszál rosszul lesz elhelyezve és «, helyett, hogy találkoznék, egymás mellett megy el, akkor a legnagyobb költség mellett is hideg marad é» sötétség l'esz. Minden eszközzel meg kell könnyíteni tehát a tisztességes emberek» munkáját. Meg kell szüntetni a felelősségtől való irtózást, a minimumra kell csökkenteni az írásbeliséget, szóval mind a tisztviselőknek, mind a társadalom minden egyes tagjának a munkáját a 'eggazdaságosabbá téve kell 1 határozottaji és erős akarattal mindenekelőtt a termelő munkának segítségére menni. Ennek csökkenése esetén, hiábavaló a, nép jólétének akeiókkial való fokozása, mert az esetleges válság mindent elseper. (Ügy van! Ügy van!) Segítségére keil sietnünk a pénzügyminiszter úrnak nemcsak azért, hogy munkáját ezekben a nehéz időkben megkönnyítsük, hanem azért is, hogy figyellexnbeyéve azokat a rendkívül nehéz gazdasági viszonyokat, amelyek a háború után menthetetlenül bekövetkeznek, már eleve e hárítsunk olyan gazdasági összeomlást, amit a múltban már láttunk és amelyről tudjuk. hogy az ország függetlensége szempontjából mit jelentett. Abban« a reményben, hogy ezek a gondolatok a jövőben fokozottabban fognak» érvényesülni, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Ravasz László őnagyméltósága. Ravasz László: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyeji Hszilelt Felsőházi Szükségét érzem, hogy fe'fiizólaljalk a költségvetési vitában, bár érzi az ember 'tárgyalás közben is, hogy' sietnie kellene a munkával és érzi azt is, hogy siettetik is ai munkával De mua már a sajtóban véleményt közölni nem lehet, a gyülekezési jog természetszerűleg korlátozva van, hiányzik az élő stzó megnyugtató, válságot és feszültséget feloldó ereje és hiányzik» az, hogy minél több őszinte, becsületes véleménynyilvánítás a nagyközönséget felvilágosítsa és megnyugtassa. Igaz ugyan, hogy ma erre külön minisztérium áll rendelkezésre, a nemzetvédelmi és propagandaimiinisztérium ós annak vezetője, aki nlagy tehetséggel és kiváló eredménnyel végzi ezt <n munkát, de az ál'aimi felvilágosításokkal és tájékoztatásokkal mindig egy jó adag bizalmiaitlanság jár együtt és nem sokat ér a legtökélietesebb és legmegnyugtatóbb felvilágosítás sémi alklkor, ha azt nem hiszik el. (Üay van! Ügy var]) Ezért szükséges azután az. hogy minél több bátor, nyugodt és tiszta szó hangozzék el, taiert ha az emberek látják, hocrv a különböző pártállású, különböző helyzetű emberek a netmzetet érdékílő nagy alapvető kérdésekben egyetértenek, sokkal könnyebben alakul ki az a közgondoikozás, amely illyen nehéz időkben a lelki harcképességnek előfeltétele. Kétségtelen dolog, hogy a világháború még csak ezután fog elérkezni a csúcspontjára.. Mindenki elképzelheti a végső küzdelmet, a hatalmas finálét, úgy, ahogyan saját meggyőződése és »megfigyelése alapján megteheti. De kétségtelen, dolog, hoiry egyre többen emlegetik a békét, egyre inkább érzik az embereik, hogy közeledünk' feléje. Kezd általánosabb lepní az a meggyőződés», hogy minden háború .ékének az eszköze és a békébe kell, hogy kolljeh Kezd mindennél sürgősebb és nagyobb feladat lenni a békére való átmenetnek és előkészületnek fontosságo» Hiába nyeri meg aki a legnagyobb háborút is, ha elveszíti a
