Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

W A« orszdz&yülés felsőházának 90. ütése tzármyalású, nagy szónoki készséggel elmen- j dott beszédei uem a pusztába elhangzó 9zavak. De, slatjnos, nem jutnak el mindenüvé, nem jutnak el w kisebb helyekre, a falvakba, a nép egyszerű gyermekeihez, a kisebb művel tseggel bírókhoz, akik éppen ezért sokkal könnyebben, sokkal hamarább szédülnek bele a felforgatni akaróknak karjaiba. Ilyen helyeken a papra, a tanítóra, a közigazgatás alfájára, a jegyzőre hárul a nagy és szép feladat: a gyengét erősíteni, a tévelygőkét jó útna vezetni és -a háború szülte elégedetlenségeikéit felvilágosító szóval éliminai ni. Nemszómokllatokra gondolok itt,* hiszen erre a mai neh. z viszonyok között a munkává] amúgy is agyonterhelt, érdemes jegyzői kar él» a megfogyottszámú érdemes tanítói kar valóban nem is lenne kötelezhető. De igenis, szükségesnek tartanám, hogy az illetékesek a köztisztviselők figyelmét újra és újra felhívják a néppel, az ügyfelekkel való tapintatos, testvéries és szeretetteljes bánásmódnál. (Helyeslés jabbfelöl.) Tudom, hogy a mai nehéz viszonyok «ok alaptalan panaszt, sok alaptalan; kérést vetnek felszínre, tisztában, vagyok azzal is, hogy a túlterhelt munka az idegekre megy» türelmetlenséget vált ki, de mégsem szabtad, hogy ezek talán minden meghallgatási nélkül rideg elutasításban részesüjenek, mert, méltóztassék nekem elhinni, hogy ez is egyik bölcsője az elégedetlenségnek. Egypár jó szó, egy kis felvilágosítás megteszi a maga hatását. A mi becsületes jó népünk nemcsak megérti ezt, de átérzi ezzel fiovátartozandoságát, átérzi az államhatalom reprezentánsának és ezen keresztül magának az államhatalomnak is jóindulatát és segíteni áklairását. Hiszen tapasztalatból mondhatom, egy» alaptalan kérésnek, egy alaptalan panasznak pusztán osak jóindulatú meghajMgatása bizonyos fokig már levezeti ezeket az elégedetlenségeket é* én éppen ezért ezt a propaganda egyik igen értékes" fajának tekintem. Mélyen t. Felsőház! A képviselőházban említés történt a filmnek a propaganda szqilgálatába való hathatósabb bevonásáról. Én ezt nemcsak ebből a szempontból tartanám jónak és helyesnek, hanem szükségesnek tartanám erkölcsi és népnevelési szempontból is. Mél- * tóztassók megengedni, hogy erre nézve egy •igeni rövid példával szoíg&llha&tsak. Egy vegyesajkú kisközségben, egy mindenesetre magasabb intelligenciával bíró kisbirtokos mert hiszen azzal méltózta.ssék tisztában lenni, hogy nálumk nagybirtokosokról már nem beszélhetünk — valahogy átérezte a film nevelő hatását és jóindulatú segítségével — egy ü gabonásépület átengedésével — kis filmszínház létesült, amely szombaton a munka befejezése után és vasárnap az esteledő órában egy kis híradót és egy kis hasznos filmet forgatott le. Már az első időkben szűknek bizonyult az átengedett helyiség, nteirt azt nemcsak a falu népe töltötte meg, hanein többkilométer távolságról a másik és a harmadik falu nép« is. Ez bizonyos fokig érthető és megmagyarázható. A falusi ember reggel jön be a városba;, délelőtt van ott és így soha sincs alkalma, hogy egy filmet végignézhessen, már pedig erre méltán felkelti kíváncsiságát a filmszínházak tetszetős és színes reklámja. Mindjárt hozzáteszem, hogy talán jó ÍR, hogy nem nézheti meg a filmeíket, mert hiszen ezek közt nagyon sok rossz, nagyon sok gyenge filmet ét» különösen olyan 1949. évi december hó 15-én, szerdán. filmeket látna, amelyek nemi erkölcsei javítására,, hanem azok megrontására szolgálnának. Mennyire hasznos lenn© azonban, ha csendes otthonában olyan filmekhez jutna, — és én természetesen csak ilyenekre gondolok — aimelyekből tanulságot, hasznot meríthetne az életre, a mindennapi életre, az egészség ápolásánál a vallásosságra, kis gazdaságának vezetésére, berendezéséin© stb., stb. De nemcsak ebből a szempontból lenne fontos a film, hanem erkölcsi szempontból its. Amint ugyanis az említett község példája miutaltja, a film visszatartjai a népet a korcsma romboló hatásától, a korcsmázást követő civódásoktól. és nem ritkán előforduló verekedésüktől is. A mai nehéz idők talán technikai szempontból, az ilyen tömegesebb kis filmszínházak létesítése ellen szólnak, én azonban ezt az eszmét fenntartamdónak és a •lehetőséghez képest éppen az érintett szempontokból miegvailósítandónak vélném. Egyébiránt a nemzetvédelmi ós propagandaminiszter úr a képviselőházban ' olyanforma kijelentést is tett, hogy foglalkozik ezzel a, kérdéssel. Mélyen t. Felsőház! Ugyancsak a képviselőházban szó esett a nemzetiségi kérdésről. Hogy e tekintetben jogos panasz aligha merülhetett fel, erre talán a; leghivatottabb tanuk lehetnénk mi erdélyiek, akik hosszú-hosszú idők óta élünk idegenajkú állampolgár testvégeinkkel barátságban, megértésben, egymás kölcsönös megbecsülésében, eltekintve kisebb dolgoktól, amelyek nem jöhetnek itt számba. Én azt tartom, hogy (egyáltalában kár egy szót is vesztegetni erre a kérdésre, mert nekem szent meggyőződéseim, hogy nincs még egy ország, amely idegenajkú állampolgáraival — ezeknek minden egyenjogúságot megadva — méltányosabban, lovagiasabban, igazságosabban bánt volna el, mint éppen mi. (Ügy van! Ügy van! — Tans.) Mi továbbra is békében és megértésben szeretnénk élni a mi idiegenajkú állampolgár testvéreinkkel, ha ez nem válhatna valóra, ennek valóban nem mi lennénk az okai. Ugyancsak a nemzetiségi kérdéssel kapcsom latosan szó esett a képviselőházban a retorzió kérdéséről is. Amit e tekintetben a miniszterelnök úr.mondott, mint a magyar lovagiasságnak, a magyar mentalitásnak mindenben megfeleli őt, teljes mérvben a magamévá teszem. De két évtized tapasztalata s a Dél-Erdélyben maradt magyar testvéreink iránt érzett aggodalmaskodó szeretet mégis arra késztet, hogy kérjem a miniszterelnök urat: ha mégis a retorzió fegyverére akarná magát elhatározni, ezt a rendes megfontolásnál is még alaposabb, még precízebb mérlegeilés tárgyává tegye, nehogy a legjobbat akarva, még sokkal rosszabb helyzet álljon elő. Én ehhez a kis megjegyzésemhez fölöslegesnek tartanám bővebb magyarázatot hozzáfűzni. A miniszterelnök úr a képviselőházban a felhatalmazási javaslat vitájának nagyszabású záróbeszédében meleg üdvöziletét küldte Erdély népéinek, biztosítva magyar szívének minden (lobbanásóról és annak minden meleg érzésérői és rokonszenvéről. Ez a meleg üdvözlet, ez a meleg üzenet nekünk erdélyieknek természetesen igen jól esett. (Ë jenzés.) Abból az általános helyeslésből, tapsból és éljeinzésből, aimiely a miniszterelnök úr által mondottakait követte azt állapíthattál» meg, hogy ezeket az egész képviselőház osztatlanul magáévá tette«. Engedtessék meg nekem, hogy ezért a meleg üdvöz-