Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-89
Az országgyűlés felsőházának 89, ülése kent árukészlet áll szemben megnevekedett vásárlóképességgel. Ha tehát a minJszter úr az adóztál ás s |ffyéb közszolgáltatások útján igyekszik ezt a fölös vásárlóerőt levezetni, ezzel bizonyos mértékig a gazdasági egyensúly helyreállítását is elérni kívánja. Bizonyos mértékig, mert hiszen a többi miniwztérium közremuukálása is «zük.-éges. A képviselőházban éppen úgy, mint a bizottságban, különösen a mezőgazdaság anyagellátása részletes megvitatást nyert s azt hiszem a folyó költségvetési vi.ában meg rész letesebben fogják ezt az ügyet tárgyalni. Méiyen t..Felsőház! Még csak egy kérdés van hátra ránk né-zve, azonban a lehető legfontosabb: m'ilyen állá spornt ra helyezkedjék a mélyen t. Felsőház a törvényjavaslat 4. § ában foglalt megajánlási kérelemmel szemben. E fölött nagyon régen folyik vita a magyar politikai életben. Egyesiek azt mondják, ez a bizalom kérdése a kormány iránt. Ha megtagadjuk a folyósításra vonatkozó fölhatalmazást, ez a kormányra nézve veszedelmes lebet. Mások pedig azt menti ják, — nem ki «ebb emberek, mint Deák Ferenc, Apponyi Albert, Szilágyi Dezső- Tisza Kálmán — hogy nem a kormánynak, ^ hanem a nemzetnek szavazzuk meg a megajánlást, mert kimondhatatlan bajok sízármazának abból, — különösen az év végén — ha a törvényhozás nem adná meg n folyósítási fölhatalmazást a kormánynak. Mi nem pártok szerint foglalunk állást. A felsőház mindig a nemzet egyetemes érdekét szolgálta, pártokra való tekintet nélkül. A felsőház tagjai objektive mérlegelik a javaslatokat, de nekünk nincs is módunkbam egyes költségvetési tételek megtagadásával a knrményrn nvomnst gyakorolni, írnnt az n külföldi pari amemi<leikben szokásos. Mi csak elfogadhatjuk vagy elvihetjük a j.av^slia+ot, illetőleg annak 4. $-át. A felett lebet vita, hogy valaki bízik vagy nem bíz r k a kormányban, de a felett magvar emberek között nem leihet vit», hogy bíz'k-e a nemzet jövőiében. (Ügy van! Ügy van!) A nemzet ^övő ; ét biztosítani hívatott ez a törvény ja va «lat és ezért a Pénzüeyi bizottság nevében tisztelettel ajánlom el fogadása-e. (Élénk é j."nzés és lap*.) Blaiök: Szólásra következik gróf Sigray Amtial felsőházi tag úr. Oóf SiTay Antal: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Mint a volt főremdiház örökös tiagja, 1916-ban szólaltam fel először ebben a teremben, utolsó felszólalásom pedig a magyar parlamentben mint a kÖTmiirldi fválaisztiókfcrület képviselőiének fel^zó'ríé-o 1«.'í9. február 23-án g^óf Teleki Pál temutatkozása és programmbeszéde után hangzott e' El-ő feilszólabisomban, amely .a, háború alatt hanezott el, éppúgy, mint a mostaniban hangoztattam, hogy tartózkodni kell az ellenség gyűlöletétől: legutolsó parla menti felszólalásom! beim pedig azt mondottam a t Háziak, íhogy mél tóztai^ék tudomásul venni, Wy Nyutrat-Európábian háború készül, hogy ebben a háborúban Magyarországnak semlegesnek kell maradnia, ai nagyhatalmak pörébo bteavatkozrati nem «Babád, de semlegességét i 8 csiak akkor óvhatja m^. foa hadseregét Piodertnen felszereli. Ezt a, történeti igazság kedvéént 1 : állapítom) meg és a történeti igazság kedvéért hozzáa.adom ehhez aat, hogy ez a felszólalás vaigy figyelmeztetés a mélyen t. 1943. évi december hó 14-én, kedden. 39 képviselőházban téliesen hatástalan maradt — egy beleszólást kivéve, — mert azt akikor — m-i szemszögből nézve — nagyon kicsinyes kérdések sokkal jobban érdekelték, mint egy esetleged háború lehetősége. ^ Azon hosszú idő alatt, amely első felszólít!.! a mostani között elmúlt — s amely fölött elérzékenyülni 'tie m fogok, mert hiszen annak ilytem időkben, minit a maiak, helye nincsen, kemény időkben önmagunkkal szemben kell legkeményebbeknek lennünk, — azt a no imát tűztem ki maga elé, hogy a legfairebben vívom mindenkivel szemben a polit Jk-i liar. cot. Ezek alatt az évek alaitt soha kinek a hazafiságát kétségbe nem vontam, amennyire lehetett t^oh-a sem avatkoztam be személyi harcokba és meg kell vallanom ©szintén, bogy politikai ellenfeleim ezt a legfairebfb úri módon viszonozták. Hogyha a magyäT közéletben mindenki ugyanezt cselekedné, azt hiszem, hogy messzebb jutnánk és úgy hiszem, hogy ezekben a nehéz időkben is tartani kellene azt a normát, hogy bár lehetünk politikai ellenfelek, azént mégis személyei baiátságunkat is lehet ápolni, .{Ügy Viji,! Ügy v n! Helyeslés és taps.) Éppen azért, mert egy egész világ választ el a miniszter&lnök úrnak elődjétől átvett politikájúiul. —^ mean mkiarom itt a »szakadék« t-z6^ használni, mert a »szakadék« szót aiz igen t m'nif-z*erelnök úir egy más, nem ehhez hasonló .értelemben használta, — méeris őszintén meff kell valanom, hogy a legnagyobb tisztelettel adózóim a miniszterelnök úr hazafiságáíuiik, ameliyel ezt az áldozatot vállalna* (Éljen, zés és ans.) amellyel az ország hajóját annyi zátony, szikla, Scylla és Chai-ybdis között átvezeti, «emeljük az ország érdekében, egy bizrévbe, A mai kor sokkal inkább, mint Hbbbes kora igazolja azt, hogy homo homini tUüuo aiii-A e^y szazaddal kósőbb SSnaf les bury a farkasokra nézve sértőnek taiá.t. (Derültség.) A realitás pedig az, hogy belesodródtunk egy háborúba, amelynek aktualitását a minfczInöik úrnak legutóbbi felszólalásai domboik ki és ezekkel kívánnék most röviden t'oirlakozni. (Ha link! Hai juk!) Méltóztassanak azonban megengedni, hogy amikor a miniszterelnök úr ibő] egyeis részieteket fogok idí'zni, a. tetszésnyilvánításokat n kihagyjam, mert úgy hiszem, hogry ez az idő rövidségére való tekintettel némileg indokolt (Drrü tség.) és c=afï séddel miagával foglalkozzam. •honvi mondja., hogy n magyar haza sohasem volt jó, derék és kiváló hazafiak híján, de olyam hazafiakban mindig szűkölködött, n'-'k a? országn»aik maradék nélkül szemére merték »lobbantani« az igaz szót. A miniszterelnök úr legutóbbi két felszólalása, valamint a itavafiz éfi a nyiár folyamán történt felszólalásai ez alól kivételt képeznek, mert a miniszterelnök úr ezekben ai felszólalásókban igenis szemére »lobbaintotita« a nemzetnek a* való*igazságéit és> azt i c . hogy olyan veszedelmei-, időkben rs olyan válságokban élünk, hogy a »to be or not to be«, a, lenini vaigy nem lenni kérdése van felveitve a nemzet részére. Minden tekintetben fip-ye^imezteifTii aikarta ezt a* közösséget, amelynek egy ré«zo még minidig m^mJnÍFzik észrevenni ázit. ho'sry a háboirú mennyire érint minket éi« úgy nézi a világháborút, mint hogyha mi ennek csak szemlélői voltnánk és nem szenvedő felei, mondomi. fienelmeztetmi aikanfa a vemzetet arra, hogy esetleg a legtragikusabb óráüti éli, amelyeknek következményei ma bfc-
