Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

36 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1943. évi december hó 14-én, kedden. Kérdem továbbá, mél'ítóaiatnafc-e a gazdasági bizottságnak a költségtérítésre jogosult felsőházi tagok napidíjának újabb megállapítása tárgyában előterjesztett javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Iffeni!) Ha igen. ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentés© alapján »az 1944. évi állami költségvetésről« .szóló törvényjavaslat és ezzel kapcsolatban az állami ingatlanok elidegenítéséről szóló kimutatás», valamint a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetség részéről a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak gazdasági helyzete tárgyában benyújtott kórvény tárgyalása. Tisztelt Felsőház! Mielőtt a költségvetési íörvényjavaslat tárgyalását elkezdenénk, tájékozásul közlöm a felsőház t tagjaival, hogy a költségvetési törvényjavaslatot a házszabályoknak, valamint az eddig követett gyakorlatinak megfelelően előbb általános, majd részlevita keretében tárgyaljuk. így a felsőiház t tagjainak módjukban áll a költségvetési törvényjavaslathoz úgyi általánosságban, mint resztefceibem — különöskép pedig az együtt tárgyasán dó 1. és 2. §-o!k' kapósán a költségvetés egyes fejezeteihez, köztük a- különböző miniszteri (tárcákhoz is — hozzászólni. Ezek előrebocsátása után, jelentem, hogy a házszabályok 45. §-a talapján a pénzügyi bizottság f\

f törvényjavaslatnak a felsőházban! való előadásával Czettler Jenő őnagyméitóságát bízta meg. Czeitler Jenő őniagyméítóságát illeti a szó. Czettler, Jenő előadó: Nagyméltóságú Elnök Űri Mólyen tisatelt Felsőházi A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, hét szajkasizból áll. A javaslat első két szakasza az államháztartás kiadásait és bevételiéit tartalmazza. Múlt évi előadói beszedemben mar kifejtettem, hogy a felsőház jogkörének korlátozása miatt ez a két szakasz tulajdonképpen csak mint a 4. § indokolása tekinthető, mert hiszen nekünk nem áll' módunkban sem az itt egyesített kiadásokat és bevételeket, sem azoknak egy ít módosítanunk. Természetesi dolog, hogy a. felsőháznak régi kívánsága ebben a tekintetben) is a; "teljes egyenjogúság a törvényhozás képviselőházával, merÄ mi tulajdonképpen csak ai megajánlásról határozhatunk. A törvényjavaslat 1. §-a; a kiadásokat összegezi. Ezek szerint a rendes kiadásiolk 5.523,000.000 opngő, — a részletesebb, apróbb (adatokat mellőzöm, — az átmeneti kiadások összege 69 millió, a beruházási kiadásoké 553 mulli ó, tehát az ies kiadásúik fi.l37.000.000 pmgőt teRznefe ki. Mélyen t. Felsőház! A költségvetés emelkedése — összehasonlítva a folyó költségvetési év adataival — igein» jelentékeny, majdnem 45%'. Nekünk lohnt nom lehet indokolás nélkül H mennünk emellett a tény mellett: és mérlegelnünk kell

% hogy miért! is emelkedett ennyire a költségvetés gi mennyiben indokolt annak emelkedése. Sokan felejtik azt, hogy a, költségvetés /nem békebeli költségvetés. Kritikájukkal mindig e^y stabil gazdasági helyzetből indulnak ki, minden egyébtől eltekintve, pedjg fc, bérok és minden más költségtényezők napról-napra, emelkednek, tehát nyilvánvaló, hogy különösen a dologi kiadásoknál ez az emelkedés elkerülhetetlen volt. De tudomásul kell vennünk azt is, hogy háborús viszonyok között élünk, hogy hadfaeregünk ütőképességének fenntartása — n**

10 is szólva a mozgósítási és egyéb hadviselési költségebről — szintéin szükségessé teszi a költségvetés kiadásainak emelését, bár meg kell jegyeznem, hogy a tulajdonképpeni hadviselési költségek ebben a költségvetésben nem foglaltatnak bent, de a körülbelül 2.5 milliárdos közigazgatási kiadásoknak több mint a felét így is a katonai költségek alkotják. A rendfenntartás, az ország katonai védelme, azt hiszem, mindnyájunknak szívón fekszik s ezért komoly kritikával és a pazarlás vádjával igazán nem lehet illetni a kormányt, különösen a pénzügyminiszter urat, aki nagyon, de nagyon megnézi., hogy mire adhat ki hitelt, mit állíthat be és mit nem állíthat be a költségvetésbe. A közigazgatás rendes vitelénél is szükségesek voltak bizonyos többkiadások. Hiszen látjuk azt, és különösen a képviselőház tárgyalásaiból nyilvánvaló, hogy különböző szociális és gazdasági kívánságok hangzottak el a múltban, a jelenben és látjuk azt, hogy még ma is a háborús gazdálkodással kapcsolatban szükségessé vált a személyzetszaporítás. Így a tisztviselők létszámában 8360 főnyi a szaporulat, de bizonyos mértékig a nyugdíjasok létszámánál is jelentkezik emelkedés, ami il522 fő. Ezenkívül — erre nagy súlyt helyezek — a tisztviselők és állami alkalmazottak» illetményeinek ma már nélkülözhetetlen rendezése, a családi pótlékok, a hadipótlékok, de nem kis mértékben a háború sérültjeinek gondozásával kapcsolatos költségek mind emelik a közigazgatási kiadásokat. Itt utalok! a Közszolgálati Alkalmazottak! Nemzeti Szövetségének beadványára, amelyet a költségvetéssel együttesen tárgyalt a bizottság és amelyet a plénum elé is bizonyos ajánlással hozok. Ebben m beadványban kérik, hogy a folyton növekvő árak következtében nehéz helyzetbe jutott kisebb tisztviselői osztályoknak segélyezéso a drágulásnak megfelelő legyen. Hivatkoznak arra,, hogy a fizetésrendezóst nyomon követte az áraknak sokkal nagyobb mérvű emelkedései (Ügy van!) ósi nagyon józanul segélyezésük alapjául azt a bevált intézményt kérik, amely az első világháború alatt és az inflációs zavarok között is a tisztviselői osztálynak ^valamelyes ellátását biztosította, tehát beszerzési csoportok létesítését s különösen a tisztviselői osztálynak árucikkekkel való ellátását — Tavaly már utaltam reá — semmit a munkásságtól nem sajnálok, az a szociális gondoskodás, amely a költségvetést jellemzi, beleértve a családvédelmi alapot, a házakciokat és kölesönaikciókat is — elég közel áll a szívemhez. De egyet ne felejtsünk, el. Általában réve tévedésben vannak, amikor nem veszik észre, hogy nálunk nagy tarsaldalmi eltolódás következett be és azt hisszük, hosnr ma a kistisztviselő jobb helyzetben van, mint a tanulatlan munkás. Tessék csak a béreket lemérni, tessék a fizetéseket összehasonlítani. Az a kistisztviselő ma már teljesen képtelen feleségének, családjának háztartási alkalmazottat, tartam (Üg& van!), mert a háztartási alkalmazott sokszor többet kér, mint amennyi a tisztviselő havi fizetése családi pótlékok nélkül. (Ügy vom!) Hiszen a. hadiüzemek! — és köztük bizony sok állami intézmény is — beruházási akcióknál olyan béreket fizetneki amelyek nem teszik kívánatossá sem a mezőgazdasági munkásnak, sem

1 a háztartási alkalmazottnak az előbboni foglalkozást. Most tessék azt «*emügyr$ venni.