Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-96
AM wszdeßyüles felsőházának 06. ülése 1943. évi december hó 22-én t szerdán. 281 udvart, a legnagyobb tájékozatlanságban állanak egy világváros utcáin és a maguk jóhiszemű és egyúttal jámbor, naiv magatartásával követik az első embert, aki útjuk a kerül, akivel ágyrajárók gyanánt olyan zü'lött társaságba kerülnek, amely társaság azután őket a rendőrségre vagy éppen a fogházba juttatja. Azt mondotta nekem ez a derék fogháai lelkész, hogy egy'kük-másikuk most keservesen panaszkodik neki: jaj, ha én ezt tudtam volna., inkább éhen pusztultam volna el a csiki havasok között, mintsem hogy idejussak! Nem mehetek vissza a falumba, mit szólnának hozzátartozóira! A másikat a* a gondolat gyötri, mi lesz vele, ha a büntetést kitölti, vagy ha mondjuk az előzetes letartóztatás «megszűntetésével szabadlábra kerül, amikor még nagyobb nehézségek állnak eléje. Mélyen t Felsőház! A z újabb esztendőknek, különösen a legutóbbi éveknek ez a sok súlyos bűntette, amelyről az ember világszerte tudomást szerezhet, rokonszenvtelenué és népszerűtlenné tette ezeket a kérdéseket. Valójában azonban el kell fogadni aizt a régi igazságot, hogy a nem egyenlőkkel nem szabad egyformán elbánni és hogy a kezdő, az alkalmi bűntetteseik problémái, amint azt a büntetőjog ú>*ibb irá'-vai mnst már fél évszázad óta megállapították, külön kezelendők és hogy ezeket a kezdő, alkalmi bűntetteseket határozottan e\ kell választani a megrögzött, illetőleg a hivatásszerű bűntettesektől. Amennyire én ezeket az eseteket megfigyelhettem, jámbor, etrvügyű. tájékozatlan és jóhiszemű emberekről van szó Meg vagyok győződve, mélyen t. Felsőház, hogy -senki seon te?'z nekem szemrehányást, ha az, előrehaladott idő mellett is egy pár percre igénybe veszem a Ház figyelmét ezeknek javára. Megtettem ezt más vonatkozásban is, nevezetesen felkérte/m erdé'yi testvéreimet és a keletmagyaírorsjzágiaikat, figyelmeztelek a járatlanokat. n°> indnKanak el a fővárosba vagy más gyárvárosba anélkül, hogy előzetesen tudnák, mi lesz további sorsuk, ne indnljamak el anélkül, hogy előbb a'kalmaztatáctt ne szereznének. é s megtettem a megfelelő javallatot, különösen a felügyelő hatóságnál, amelynek elnöke a Krücrcr Aladár őm^ltóséera által is említett, régi. kitűnő barátunk. Finkey Ferenc nyugalmazott koronaügyész úr,— ennek a felsőháznak ic egyik kimagasló tagja* akkor, amikor közöttünk ott, — hosry tem-venefc meg mindent ezek érdekében. Pe» egyúttal az a meie-rç-yozodésem,. hogy ez^k mind maeryar testvéreink, akikre szeretettel gondolunk és nekünk kétszeresen drágf> minden o'yan magyar testvérünk ü<rve, »Kk az n+ots^ Tiéfom e«»tendő történelmi fejlődése kö vetkezőében térhettek haza közénk, (Ügy V(tfi!) és lelkesen sietünk segítségükre és a bajbajutottak felemelésére. Arról van szó, hogy ezek a deréft székely és egyéb keletlmagyaror«zá£ri fiatalemberek, utógondozás keretében, mibelvti mód lesz reá, egy átmeneti otthonban találhassanak elhelyezést arra P» id^e #m1v onnan »zután átjuthatnak a rendes, becsületes, a tisztességes megéln p^ 0 f, B dfi műnk* úHára, Me'tr vatryoft győződve arról, hogy ezáltal a nemzeti erő a nemzeti művelődés é«i a nemzet gazdagodásának ü<*v*t szo^gá^uk. Ebben a vonatkozásban ajánlom ezt az üeyet a n a »v méltóságú j^azsáeüervminiszteirúr kegyes figyelmébe. (Elénk éljenzés és top*) FELSŐHÁZI NAPLÓ IV. Elnök: Szólásra következik Kolumibáa József őméltóság«! Kolumbán József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mé yen t. Felsőháe! Tekintettel arra, hogy :iz igazságügyi tárca költségvetéíéb/z értékes felszólalások hangzottak el, én mimt székelyföldi, Csík vármegye törvényhatósága által választott felsőházi tag, csupán egypár kérelmet és óhajt, »kívánok a nagyméltóságú igazságügyminiszter úrhoz intézni. Mind a magam, mind az egész Székelyföd nevében beszélek ez alkalommal, tekintettel arra, hogy az Erdélyi Párt országos alelnöke is vagyok. Elsősorban arra kérrém az igazsáeiisrvminiseter urat. méltóztassék a marosvásárhelyi ügyvédvizsgáztató bizottság működését lehetővé tenni, a jogfolytonosságot ebben a tekintetben minél előbb hcilyreálKt^ni. tekintettel arra, hogy ez a román megszállás ideje alatt nem 'működött, pedier adtáig az ideig jól bevált intézményünk volt Masos vásárhelyen, a székely fővárosban. A négy székely vármegye törvényható«ágának és p marosvásárhe'y' ügyvédi kam^ránmk előterjesztés és indokolt kérése eteikintetben az irazságüirrim'nlszter úr asztalán fekszik. Arra kérem tehát ebelven az if"z«ágüo'vminiszt^r úr mingvméltósáa'át, méltóztassék ezt a j^i bevált intézményt sürgősen, minél előbb működésbe hozni. Második kérelmemet azoknak a bíráknak nevében terjesztem elő, akik aß uralomváltozás fo'ytán az ügyvédséget odahagyva igazságügyi státusba léptek be. Magától értetődik, hogy erdélyi emberekről beszélek. Kérem ezeknek kedvezőbb fizetési fokozatba való helyezését és ezzel kapcsolatosan nyugdíjigényüknek minél hamarább való elintézését. Rá kell mutatnom arra. hogy ezek az ügyvédek — most már bírák — nem azért kerültek az ignzságünryhöz. mert az ügyvédi pályán nem tudtak volna megélni, hárem 20—25 évi szolgálat után. aimelyet, a kisebbségi sorsban, mint ügyvédek teljesítettek, mentek át az igazságügyhöz azért, mert hivatást éreztek az igazságügyi státus keretében szolgálatot teljesíteni. Ezek ma már meglehetősen idős emberek, 40—50 éves. sőt a felr,tt lévő emberek, akiket nagyon kedvezőtlen fizetési osztá'yba sorcetak be. Ezeknek « nyugdíjigényét és nyugdíjéveinek beszámítását és azonkívül mindazokét, akik már a megszállás ideje előtt is bírói pályán voltak, még a mai napig sem intézték el. Ezek a bírák ma már idő-ebb emberek, akik nagy ecwláddal rendelkeznek, sohasem tudhatják, »makor dőlnek ki és most nem tudják vnjion akkor meg lesz-e családjuknak, gyermekeiknek a kenyere. (Az elnöki széket Wekerle Sándor foglalja el.) Arra kérem tehát ebből kifolyólag ae igazságügyminiszter urat, hogy ezeknek a bíráknak az ügyvédi szolgálatban eltöltött éveit számítsák be a nyugdíjba, illetve, hogy ennek a kérdésinek megoldását minél előbb szorgalmazni mé'tóztassék. A harmadik kérdés szintén székelyföldi probléma, mégpedig az úrbéri aranyosi tási ügyek m'nét plőbb VPIÓ befejezése. Kz a világháború előtt félbemaradt és azóta a román megszállás alatt előre egyálta'án nem haladtak, ezek az ak'ák az irattárakban fekszenek és porosodnak. Jó volna ezeket az ügyeket minél előbb befejezni. EnHek kapcsán kérnem kell aiz igazságügy-
