Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-95

Az. orszájgyütés felsőházának 95. ülése megszállt területen az utódállamok keaére ke­rültünk, nagyra voltunk azzal, — és ee volt a legfőbb érvünk — hogy ők nincsenek azon a km túrnívón, hogy képesek tennének ezeket a tejületeket megemészteni, mert nincsenek megfelelő tisztviselőik, mert az alispáni ál­lásba behelyezték a tanítókat, a főszolgabírói állásba a segédjegyző'ket, a jegyzői álllásokra meg nm tudom honnan kerítettek a meg nem felelő kvalifikációja emberekeit. Most — mint hallom — Erdélyben négy polgárival, sőt — horribile dictu — két polgárival! bíró tanítóin tanítanak, természetesen bizonyos gyorstal­paló tanfolyamok elvégzése után. Ez rettene­tesen nagy baj és okvetlenül káro&an fogja éreztetni hatását. A második oka «a. tanítóhiánynak ez, hogy a tanítók fizetése a lehető legminimálisabb. A tanító ma mint segédtanító kezdi pályáját és kap 200—210 pengőt. Méltóztassanak elkép­zelni, mit jelent ma ez a 210 p-mgő. Eery PZONI­lány itt Budapesten, de nálunfct vidéken is 130 pengővé' kezdi a szolgálatát, egv valamire való szakácsnő 150 penigőt és télies ellátást kap. A napokban beszéltem egy vi'lamoskalanz­nal. aki 220—230 pengőt kap. Egv munkásnak Baján a Natranal vagy a Futuránál módjá­ban van megkeresni naponta 80 pengőt. Ez havonta 2400 pengőt tesz ki. Ez k^zer akkora összeg, mint amennyit én nyugdíjképpen 35 é"i alispáni hivatali állásom után kaptam. Igv nem lehet a tanügyi kérdéseket megol­dani. Évekig szolgálnak a tanítók, mint se­gédtanítók és csak akkor kerülnek be a XI. fizetési osztályba. Mi ennek az eredménye? Az, hogy a tanítói pályára ma már senki sem megy. vagy pedig nagyon kevesen mennek, akik pedig ott van­nak, azok megszöknek és kehesnek ma­guknak máshol elhelyezkedést. Ebből a szem­pontból természetesen a legfontosabbnak azt tartanám, hogy a tanítók fizetése valaimikén­pen rendeztessék. Hallottara. hogy » tanítói karban vannak olyan óhajtások, hogy külön státust alkossanak számukra. Az előttem felszólalt t. felsőházi tag úr is a tanárok számára kórt egy ilyen külön stá­tust. Én nem hiszem, hogy ebbe a pénzügymi­niszter úr belemenne, mert az uniformizálást nem nagyon szereti, de nem is volna kívána­tos. Ebben az esetben olyan rendszertelenség állna elő ezeknek a fizetéseknek tekintetében, amely okvetlenül bizonyos antagonizmust idézne elő az egyes fizetési kategóriák között és örök elégedetlenséget keltene. En azonban azt kérdem: miért kell annak^ a tanítónak az úgynevezett segédtanerői álllásban eltöltenie az első időt, miért nem nevezik ki mindiárt tanítóvá! Én tudom, mi volt ennek a rendszer­nek a célja: az, hogy a segédtanerőnek bizo­nyos gyakornoki minőséget kellene kapnia azoknak a gyakornokoknak mintájárfe, akik az államnál és a vármegyéknél teljesítenek szol­gálatot. Ez ott érthető. Miértt Azért, mert ezek valóban gyakornokok. Ezek valahol az iktató­ban, a kiadóban» az irattárban kezdik tevé­kenységüket és akkor léptetik elő őket, amikor már bizonyos gyakorlatra tettek szert- A ta­nító ellenben már eo ipso, amint elvégzi az is­koláit és amint állásba kerül, rögtön gyakor­nok is, meg irodafőnök is, meg segéderő is, minden eifyszerre, mert belecsöppen az ő hiva­tásának minden funkciójába. 1943. évi december hó 21-én, kedden. 267 Arra kérem a mé'yen t. kultuszminiszter urat, méltóztassék megfontolni, nem iehetne-ja tanítókat mindjárt a X. fizetési osztályba be­sorolni. (Zaj és mozgás.) Nagyon fontos kér­dést pendítettem meg kegyelmes uram, bocsá­natot kérek, szeretném ha méltóztatnék meg­hallgatni. Azt mondottam, hogy a tanítók segédtanítókként kezdik meg 230 pengő fizetés­sel a szolgálatukat, ami azzal a hátránnyal jár, hogy vagy nem fognak menni erre a pályára, vagy pedig elszökdösnek onnan, amint ezt lát­juk is. Ezért kérdem: miért kell a tanítónak először seeédtanítónak lennit Eev évig szolgál eV* csak akkor kerül be a XT. fizetési osz­tályba, ahol az addigi 200 pengővel szemben 30 pengős fizetésjavítást kan. Mint az előbb mondottam, a szakácsnők és a szobalányok sokkal magasabb fizetést kannak. Kérdem: nem lehetne-e mellőzni earváltaláhan ezt a se­gódtanerői funkciót! Miért nem kerülhet be a tanító mindjárt a XI. fizAtési osrtálybat Sőt én azt mondanám, ne is a XI. fizetési osztályba, hanem a X- fizetési osztályba kerüljön be. Láttam, a belügyi költség­vetésben vannak nlvan álláaok. ahol az illetők a VIII. fizetési osztálvhan kezdik szolgáltu­kat. A bírák, ha kívülről jönnek be, akkor mindjárt bekerülnek egy olyan fizetési cso­portba, amely a VII. fizetési osztálynak felel meg. Nekik külön fizetési csoportjaik van­nak, s ez a VII. fizetési osztálynak felel meg. A tanító roppant nagy és fontos személy, a nemzet napszámosának nevezik. Ennél szebb oí­met én nem tudok elképzelni. Ez maga után vonja azt, hogy lehetővé kiell számára tenni, hogy valóban a nemzet napszámosa is lehessen és teljesíthesse hazafias kötelességót. A tanítói fizetések rendezésével, emelésével lehetne te­hát elsősorban az irtózatos tanítóhiányon se­gíteni. A tanítóhiány leginkább a tauvai iskolaib­ban és a kisebb községek iskoláiban mutat­kozik. Ez is érthető, mert hiszen a tanítók oda gravitálnak, ahol jobb a megélhetésük, ahol jobban fizetik őket és ahol megvan a mód kultnrigényeik kielégítésére és gy°rmelnpik nevelésére is. Innen van az, hogy például Bu­diapesten, ahol a leeriobban vannak d^-ílva, —­de egyes vidéki városokban is — valósággal létszám felett vannak a tanítók, ellenben má­sntt — mint előbb mondtam — ezer tanítói állás üresedésben van. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok tehát ja­vasolni: méltóztassék kötelezővé tenni, hogy minden tanító lejralább egy-két évet — a szükr séghez képest esetleg többet is — a tanyákon töltsön el. Ennek természetesen van egy ellen­tétele is. Nem lehet ugyanis arra kötelezni azt a tanítót, hogy tanyai szolálatot végezzen anélkül, hogy annak a szolgálatnak ellátásá­hoz szükséges előfeltételeket megteremtenénk. Ez igazán mé 1 tányt«lan volna. (Sz'nyei Mer*e Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ga­ram tálja a felsőházi tag lír, hogy s°niki nem fogja őket protegálni, hogy a főváros köze­lébe helyezzem őkett) A protekció kiirthatat­lan. A protekció utat és módot talál macrának számtalan e>R.Ttornán keresztül az illetékesek­hez, ha másként nem, egy bájos női mo«oiv, vagy egv könnytől ázott szem könyörgő pil­lantása útján. Nem lehet kiirtani, de azért mondom, hogy lehetővé kellene tenni a tanyai szolgálatot azáltal, hogy ezeVjnek a tanítóknak bizonyos helyi pótlékot állapítanánk meg.

Next

/
Thumbnails
Contents