Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-95
Az. orszájgyütés felsőházának 95. ülése megszállt területen az utódállamok keaére kerültünk, nagyra voltunk azzal, — és ee volt a legfőbb érvünk — hogy ők nincsenek azon a km túrnívón, hogy képesek tennének ezeket a tejületeket megemészteni, mert nincsenek megfelelő tisztviselőik, mert az alispáni állásba behelyezték a tanítókat, a főszolgabírói állásba a segédjegyző'ket, a jegyzői álllásokra meg nm tudom honnan kerítettek a meg nem felelő kvalifikációja emberekeit. Most — mint hallom — Erdélyben négy polgárival, sőt — horribile dictu — két polgárival! bíró tanítóin tanítanak, természetesen bizonyos gyorstalpaló tanfolyamok elvégzése után. Ez rettenetesen nagy baj és okvetlenül káro&an fogja éreztetni hatását. A második oka «a. tanítóhiánynak ez, hogy a tanítók fizetése a lehető legminimálisabb. A tanító ma mint segédtanító kezdi pályáját és kap 200—210 pengőt. Méltóztassanak elképzelni, mit jelent ma ez a 210 p-mgő. Eery PZONIlány itt Budapesten, de nálunfct vidéken is 130 pengővé' kezdi a szolgálatát, egv valamire való szakácsnő 150 penigőt és télies ellátást kap. A napokban beszéltem egy vi'lamoskalanznal. aki 220—230 pengőt kap. Egv munkásnak Baján a Natranal vagy a Futuránál módjában van megkeresni naponta 80 pengőt. Ez havonta 2400 pengőt tesz ki. Ez k^zer akkora összeg, mint amennyit én nyugdíjképpen 35 é"i alispáni hivatali állásom után kaptam. Igv nem lehet a tanügyi kérdéseket megoldani. Évekig szolgálnak a tanítók, mint segédtanítók és csak akkor kerülnek be a XI. fizetési osztályba. Mi ennek az eredménye? Az, hogy a tanítói pályára ma már senki sem megy. vagy pedig nagyon kevesen mennek, akik pedig ott vannak, azok megszöknek és kehesnek maguknak máshol elhelyezkedést. Ebből a szempontból természetesen a legfontosabbnak azt tartanám, hogy a tanítók fizetése valaimikénpen rendeztessék. Hallottara. hogy » tanítói karban vannak olyan óhajtások, hogy külön státust alkossanak számukra. Az előttem felszólalt t. felsőházi tag úr is a tanárok számára kórt egy ilyen külön státust. Én nem hiszem, hogy ebbe a pénzügyminiszter úr belemenne, mert az uniformizálást nem nagyon szereti, de nem is volna kívánatos. Ebben az esetben olyan rendszertelenség állna elő ezeknek a fizetéseknek tekintetében, amely okvetlenül bizonyos antagonizmust idézne elő az egyes fizetési kategóriák között és örök elégedetlenséget keltene. En azonban azt kérdem: miért kell annak^ a tanítónak az úgynevezett segédtanerői álllásban eltöltenie az első időt, miért nem nevezik ki mindiárt tanítóvá! Én tudom, mi volt ennek a rendszernek a célja: az, hogy a segédtanerőnek bizonyos gyakornoki minőséget kellene kapnia azoknak a gyakornokoknak mintájárfe, akik az államnál és a vármegyéknél teljesítenek szolgálatot. Ez ott érthető. Miértt Azért, mert ezek valóban gyakornokok. Ezek valahol az iktatóban, a kiadóban» az irattárban kezdik tevékenységüket és akkor léptetik elő őket, amikor már bizonyos gyakorlatra tettek szert- A tanító ellenben már eo ipso, amint elvégzi az iskoláit és amint állásba kerül, rögtön gyakornok is, meg irodafőnök is, meg segéderő is, minden eifyszerre, mert belecsöppen az ő hivatásának minden funkciójába. 1943. évi december hó 21-én, kedden. 267 Arra kérem a mé'yen t. kultuszminiszter urat, méltóztassék megfontolni, nem iehetne-ja tanítókat mindjárt a X. fizetési osztályba besorolni. (Zaj és mozgás.) Nagyon fontos kérdést pendítettem meg kegyelmes uram, bocsánatot kérek, szeretném ha méltóztatnék meghallgatni. Azt mondottam, hogy a tanítók segédtanítókként kezdik meg 230 pengő fizetéssel a szolgálatukat, ami azzal a hátránnyal jár, hogy vagy nem fognak menni erre a pályára, vagy pedig elszökdösnek onnan, amint ezt látjuk is. Ezért kérdem: miért kell a tanítónak először seeédtanítónak lennit Eev évig szolgál eV* csak akkor kerül be a XT. fizetési osztályba, ahol az addigi 200 pengővel szemben 30 pengős fizetésjavítást kan. Mint az előbb mondottam, a szakácsnők és a szobalányok sokkal magasabb fizetést kannak. Kérdem: nem lehetne-e mellőzni earváltaláhan ezt a segódtanerői funkciót! Miért nem kerülhet be a tanító mindjárt a XI. fizAtési osrtálybat Sőt én azt mondanám, ne is a XI. fizetési osztályba, hanem a X- fizetési osztályba kerüljön be. Láttam, a belügyi költségvetésben vannak nlvan álláaok. ahol az illetők a VIII. fizetési osztálvhan kezdik szolgáltukat. A bírák, ha kívülről jönnek be, akkor mindjárt bekerülnek egy olyan fizetési csoportba, amely a VII. fizetési osztálynak felel meg. Nekik külön fizetési csoportjaik vannak, s ez a VII. fizetési osztálynak felel meg. A tanító roppant nagy és fontos személy, a nemzet napszámosának nevezik. Ennél szebb oímet én nem tudok elképzelni. Ez maga után vonja azt, hogy lehetővé kiell számára tenni, hogy valóban a nemzet napszámosa is lehessen és teljesíthesse hazafias kötelességót. A tanítói fizetések rendezésével, emelésével lehetne tehát elsősorban az irtózatos tanítóhiányon segíteni. A tanítóhiány leginkább a tauvai iskolaibban és a kisebb községek iskoláiban mutatkozik. Ez is érthető, mert hiszen a tanítók oda gravitálnak, ahol jobb a megélhetésük, ahol jobban fizetik őket és ahol megvan a mód kultnrigényeik kielégítésére és gy°rmelnpik nevelésére is. Innen van az, hogy például Budiapesten, ahol a leeriobban vannak d^-ílva, —de egyes vidéki városokban is — valósággal létszám felett vannak a tanítók, ellenben másntt — mint előbb mondtam — ezer tanítói állás üresedésben van. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok tehát javasolni: méltóztassék kötelezővé tenni, hogy minden tanító lejralább egy-két évet — a szükr séghez képest esetleg többet is — a tanyákon töltsön el. Ennek természetesen van egy ellentétele is. Nem lehet ugyanis arra kötelezni azt a tanítót, hogy tanyai szolálatot végezzen anélkül, hogy annak a szolgálatnak ellátásához szükséges előfeltételeket megteremtenénk. Ez igazán mé 1 tányt«lan volna. (Sz'nyei Mer*e Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Garam tálja a felsőházi tag lír, hogy s°niki nem fogja őket protegálni, hogy a főváros közelébe helyezzem őkett) A protekció kiirthatatlan. A protekció utat és módot talál macrának számtalan e>R.Ttornán keresztül az illetékesekhez, ha másként nem, egy bájos női mo«oiv, vagy egv könnytől ázott szem könyörgő pillantása útján. Nem lehet kiirtani, de azért mondom, hogy lehetővé kellene tenni a tanyai szolgálatot azáltal, hogy ezeVjnek a tanítóknak bizonyos helyi pótlékot állapítanánk meg.
