Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-87

u Az országgyűlés felsőházának 87. ülése 1943. évi október hó 23-án, szombaton. ronázni Na gymélf óságodnak az elnöki székben kifejtendő mu<nikás.ságát. Boldognak érzem magamat, hogy mint Nagyinéltó&ágodnak koronaőrtársa, én lehetek az, aki Nagyméltóságod előtt «kőnek tolmácsolom a felsőház üdvözletét, és amidőn ehhez a magam egyéni szerencse, kívánatait hozzáfűzöm, felkérem Nagyméltósá- ' godat, hogy az elnöki széket elfoglalni méltóztassék. (Elén\k étJMzés és taps.) (Báró Perényi Zsigmond elfoglalja a» elnöki széket.) Elnök: Tisztelt Felsőház! Amidőn szeren- I »?sém van az elnöki széket elfoglalni, első köt e- j lességemnek tartóin a fe sőház összes tagjainak ! hálás köszönetet mondani a kitüntető biza- j lomért, a nagy megtiszteltetésér.t, amelyben vá- ; lasztásuklkal az én igényfteùe*n személyemet ré- | szesítonii méltóztattak. Nem kívánóik hosszú | székfoglaló beszédet mondani, nem kívánom részletesen elmondani, hogy milyen elvek szériát kívánom a tanácskozás rendjét vezetná. Azt hiszem, nem is vo-na ez időszerű akkor, amikor olyan súlyos gondok és sorsdöntő kérdések foglalkoztatnaik bennünket. Csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ast az irányt kívánom követni, amelyet kitűnő elődeim, báró Wlastsios Gyula és gróf Széchenyi Bertalan székfoglaló beszédeikben kifejtettek és a gyakorlatban megvalósítottak. Ez az irány az elnöknek pártokon felül álló igazságossága, annak a tiszta parlamenti szelleminek biztosítása, amely immár itt meghonosodott. De hogy ez a jövőben is biztosítva legyen, ahhoz mem elég a házszabályok betartása, hanem szüksége« ehhez —amit tisztelettel kérek — a t. felsőházi tagok bizalma és támogatása. A múltban» a Felsőház főfeladatát sokan abban látták, hogy a képviselőházban netán érvényeisülő szélsőséges Irányzatokat mérsékelje. De amióta az 1937:XXVII. te. n felsőház egyenjogúsátását megállapította, azóta sokkaí jelentősebb lett a Felsőház hatásköre, hiszen a Felsőház nemcsak kezdeményező, ban^m aktívabb résztvevő is lehet a törvényhozásban. Amikor mi az ország érdekét mindenek fölé helyeizzük, "tisztel* then tartva az államfő alkotmányos jogkörét, igyekeznünk kell a szuverén állami akarat megalkotásánál a képviselőházzal való harmóniát biztosítani. T. Felsőház! Az az 1926. évi törvény, amely a FWÍPŐftiázat megalkotta, újabb törvényhozásunknak egyik legszerencsésebb alkotása. Ezt elismerik kitűnő közjogászaink, de

1 ez a törvény nagy feltűnést kelteit külföldön is. például Angliában és az eszt-állam annakidején szenátusa megalkotásánál ezt a törvényt kívántai volna mintául venni. A »felsőházi törvény valóban megfelel a mi. különleges viszonyainknak: maírvar talajból fakadt, ősi alkotmányunkból merítettél forrásait és hozzásimult a modern kor követelményeihez. A régi királyi tanácsból fejlődött a felső tábla és a Főrendiház és ezekből fejlődött a Felsőház. Ma már büszkén mondhatjuk, hogy a származási és vagyoni arisztokráciának ősi vára mindinkább a szelDemi arisztokrácia munkás műhelyévé változott és finomult (Ügy van! Ügy van!) i T. Felsőiház! A mai súlyos és rendkívüli viszonyok között, amikor soha nem látott viharok dúlnak végig az egész világon és, amikor nekünk is nagy veszélyekkel kiell megfoüzdienünlk* a törvényhozás munkájával szemben a végrehajtó hatalom tevékenysége nyomult előtérbe, anélkül, hoerv ez a törvényhozás jog. körét csorbítaná. A kritikát is sokkal nagyobb óvatossággal kell gyakorolni, m&nt normális

1

, békés időkben és kerülni kell mandatât, ami a. kormánynak a nemzet érdekében kifejtett erőfeszítéseit nehezíti vagy akadályozza. De ha a törvényhozás munkája ma kevesebb időt és munkát igényel, mi felsőházi tagok nem ülhetünk ölbefett kezekkel, mert ai veszélyben lévő haza szolgálatának más útjai ,is vammak. Neküník is végeznünk kell a felvilágosításnak és segítésnek azt a munkáját, amelyre m miniszterelnök úr a® országgyűlési képviselőket és nemzeti társadalmat már többször is felhívta. Óriási a felelősség, amely a kormány és ma vezető férfiak vállaira nehezedik, de ezekben a válságos, súlyos időkben^ amikor a magyar jövőről, a magyar lélrő! van szó, a felelősséggel tartozik az egész mai nemzedéki A magyar jövő biztosítéka honvédségünk után a belső rend ereje. Csak akkor lesz súlyunk barát és ellenség «lőtt, ha magunk, idegen segítség nélkül' megvalósítjuk a rendet minden vonalon, ha látják a világ népei a magyar erőt, aiz államfenntartó képességet, a magyar becsületet T Fe'eőház! Köztünk ü^p'k bíboros-nerceirprímásnnkkal nz élen egyházainknak kitűnő főnanjai és viláíri vezetői, akik apostoli ihlefetttséggel hirdetik híveik előtt Isten és a Haza szereMét. De mindnyájunknak, felsőházi tagoknak, vannak hivatali, családi, baráti összeköttetéseink, ezeket fel tudjuk használni és mi is ikereshetünk érintkezést az egy*zerű néopel, amelyet gyakran félrevezetnek, és buzdíthatjuk őket H haza, iránti kötelességek fokozottabb létesítésére. De ehhez a nemes feladathoz nem elég. hogy mi magunkat arra hivatottaknak érezzük; kell, hogy azok is. akiket jó irányban vezetni akarunk, bennünket a vezetésre méltónak találjanak. Ezt csak akkor érhetjüfk el, ha példát adunk abban», amit hirdetni akarunk, ha példíaadók vagyunk fegyelmezettségben, köteIességtoljesítésben, áldozatkészségben, ha emberszerető szívvel és két adakozó kézzel segítjük azokat, akik a háború súlyát é« szenvedéseit líegjobban érzik. És ha — amitől Isten óvjon — még nehezebb idők következnéniak, ha forradalmi töi

v

ek vések döngetnék ezeréves alkotmányunk kapuit, ha bárhonnan jövő veszély fenyegetné a mi szabadságunkat és nemzeti létünket, aíkkor a felsőháznak egész súlyát bej© kell vetnia az esiemények mérlegélbe, teikhitet nélkül arra. hogy mi történik saöát személyünkkel. (Ügy van! Űg& van! — Élénk éljenzés és taps.) Kérjük Isten áldását a mi magyar hazánkra és ha egyeseknek közülünk nem adatnék megérni a magyar igazság feltámadását, amiben hiszünk, akkor is bálát adunk Istennek, hogy a mi munkánkkal és önfeláldozásunkkal elősegíthettük azt hogy mi utánunk egy új nemztedék boldogan élhessen. (Hosszantartó éiénl'í éWrtizés és taps.) Scheffler János szatmári püspök úr kíván •szjólni. Scheffler János: Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! HaVjuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy mindnyájunk nevében! lelkes örömmel, nagy tisztelettel és szeretettel! köszöntsem újonnan megválasztott elnökünk ő nagyméltóságát abban a fényes elnöki székben, amelybe a .felsőház bizalma ültette. (Éljenzés.) Az az egyhangú lelkesedés, amellyel' az iménít megválasztottuk, tanúbizonysága annak az elismerésnek, annak a méltatásnak, amelyben őt ennek az előkelő törvényhozó testületnek minden» tagja részesíti. A mi új elnökünkben a magyar történelemnek e<gy fejezete ismétlődik meg. Az ő szeimé| lyében idősb. Perényi Zsigmondinak, az.l849-es • vértanúmalk emiliéke ifjúi meg itt előttüjrrík.