Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-92

Az országgyűlés felsőházának 92. ülése tassék minden^ elkövetni hogy az átköltözködésiï, á/aiányoik feieineaiejssenek,, 'irogy az áthelyezett tisztek és tiszthelyetteseit minden anyiagu go,uü nélkül, itiethessenjeto eleget újabb beosztásukban is kötelessegusnek es hivatásuknak. Mélyen t. Felsőház! Ezeket ragadjam ki tapasztaljatai

m közül — mint m-an^oUam, tavaiy hosszaon ideig szolgár^amt a honvédségnél — és ezeket a kérdéseiket akartaim a mélyen t. Felsőház elé hozni. Mint novicius» mint egy 22 éves román iga alól í elszabadult magyar, nyugodt, meleg érzéssel ügyelem már negyedik napja a felsőház ban; iouyó vitát és rám ez a felsőházi vita> méltóságánál és jóindulatú kritikájánál fogva — taian ezt a kite? jezésib nem is akartam használni — igen jó benyomást tett, mert jóindulatú hazafiaknak a kritikáját hallottJam, a kormányziaii meu I . Azt is le kívánom szegezni, hogy én tudoun, hogy a mai kormányzat és a m. kir. miniszterelnök úr milyen neihéz, göröngyös utakon jár. De az az út legalább magyar uiis, ezt is á'érzem és mivel mi a huszomikétéves megszállás ideáé alatt megtanultunk! hinni, hisszük is, hogy helyes ez az út, bár görmngyös és akadályokkal teli, büszke önérzettéi, de» nierfj hangoskodva, jelentkezünk ezeknek az alkjadályokniak és torlaszoknak az eltakarítási munikálataira. Bízom a/ magyar 'királyi kormányzatban és annak bölcs vezetésében, a költségvetést eifogadokn. (Élénk helyeslés, éljenzés é$ taps. A szátwfoot számumán üdvözlik.) E nök; SzólásTa következik Szakáts Zoltán őméltósága. Szakáts Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Mint Udvarhely vármegyei felsőházi tagja, kijelentem, hogy a kormány iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem. Szükségesnek tariom ezt legelsősorban is kijelenteni azért, mejt beszédem során olyan közellátási kívánságokkal fogok előállani, amelyek súlyosak lesznek és nem akarom, hogy bárki is rosszindulatú kritikára gondoljon. A közellátás, ma belpolitikánknak legfontosabb ügye, ezen nyugszik közhangulatunk, ez közhangulatunk pillére, a jó közhangulatot vi- I szont fenntartani ós megerősíteni mindnyájunknak fő kötelessége. A közellátás a mai rendkívüli viszonyok közepette maradéktalanul nem is teljesíthető és így a legalkalmasabb talaj arra, hogy rosszindulatú kritikát gyakoroljanak vele szemlen. Elmondandó szavaimban felfogásomat kívánom ismertetni és azonkívül bizonyos javaslatokat fogok előterjeszteni, amelyeknek teljesítését alkalmasnak találom arra, hogy a közellátásunkban meglévő hibákat kiküszöbölhessük. Legelsősorban is hálás köszönetet kell mondanom a közellátásnalk azért a pontos ellátásért, laimietllyel Udvarhely vármegyét két éven keresztül, amikor a vármegyében búza jóformán seimimi sem termett, olyan tökéletesen, zökkenő nélkül ellátta, hogy minden eft székely embernek pontosan az asztalára volt téve a napi kenyér (Ügy van! Taps

X vagy az a lis'ztmennyiség, amely a napi kenyérhez szükséges. Budapesti távlatban netm is lehet felmérni ennek a fontosságát, do ha tekinteti»» vesszük főképpen a múlt esztendőt, amikor m

ég a déda—szeretfalvi vasútvonal nem volt meg, amikor annak a lisztszállítmánynak vagonon 1943. évi december hó 17-én, pénteken. 147 kellett mennie Szeretfalváig, Szeretfalváról teherautón vitték át Szászrégenig, Szászrégenből megint vagonba rakva ment Csíkszeredáig, onnan megint teherautón vitték Székelyudvarhelyre és onnan tovább a községekbe, — leimérhetjük azjt a nagy teljesítményt, amelyet a közellátás és a vasútigazgatóság a lakosság lisztellátása tekintetében teljesítőit. Mólyen t. Felsőház! A mezőgazdasúg számában, fontosságában és kiterjedésében a legnagyobb foglalkozási ág, ha összevetjük azt az iparral, kereskedelemmel és más iőglalkoz. ágakkal. Mégis* azt látjuk, hogy a mezőgazdaságot annak ellenére, hogy. kiterjedésében számában! a legnagyobb, sokkal jobban ellenőrzik, mint más foglalkozási ágat. Én mint gyakorlati mezőgazda és mint aki a gazdasági életnek egyik vezetője vagyok Udvarhely vármegyében, tudom, hogy a termény rendelet folytán és a megelőző év eséplósi ellenörz; folytán az ország terméséniek khgalább 70 biztosan a közellátás rendelkezése alá került és

1 csak a további csekély 20—30%-ra becsülhető mennyiség került a feketetpiacra. Hogy ez így van, aizt alátámasztom azzal, hogy minden egyes embernek megvan ;1 e, megvaui azonkívül minden más elsőrendű közszükségleti cikke, airnc'ilyet a közellátás szükségesnek tart neki juttatni ési a mezőgazdasáüon keresztül csak az vásárol feketén, aikinn-k neon elegendő a fejadag a lisztből, zsírból és más egyebekből és ezért a feketepiacon akarja táplálkozását- kiegészíteni Ezaei fezemben meg keil állapítanom, hogy az ipar és a kereskedeieim ellenőrzést) nem oly tökéletes, meat ha megnézzük azt, hogy az iparcikkhez miképpen juthatunk hozzá, akkor azt kell megállapítanom, hogy legális úton, jeggyel lábbelihez, vasanyaghoz a mezőgazda vajmi kevéssé juthat, viszont minden, eonber lábán van cipő vagy bakancs, ráf éy palk<. is van a gazdáknál, ha szűkösen is; ha pedig utána érdeklődöm, hogy honnam van, ez mindenkinek, amikor tudom, hogy az Udvarhely vármegyének juttatóit jegymennyiség nem elégséges ahhoz, hogy mindenki hozzájut: son ezekhez a közszükségleti cikkekhez, akkor fzt hallom: vettem 300 pengőéit vagy 400 pengőért fekete áron és így tovább. Ebből tehát ui<eg kell állapítanom azt, hogy az ipart és a kereskedelmet nem ellenőrzik oiyan mértékben, mint ahogy a mezőgazdaságot ellenőrzik, annak ellenére, hogy sokkal könnyebb volna az iparnak és a kero.^kedelemuek az ellenőrzése. (Úgy van!) Mélyen t. Felsőház! A tcirményárak és a mezőgazdasági cikkek árai között lévő óriási differencia valóban kétségbeejtő; hogy világosan megértsük azt a helyzetet, amely az őstermelőkéit ilyen nehéz helyzetbe hozta és a termelési kedvnek az ellankasztására vezet, rövid példákat hozok fel. A lentermelés országunk közeli á tásának Cigyik igen fontot) problémája. Én mint lentermelő megállapítom, hogy a lentermetlés helyzete a mezőgazdaságra nézve égető sértUgyanis egy métermázsa lent beszállítok a székelykeresztúri lengyárba, azt ott átadom 85 pengős áron, — mert hiszen az első osztályú len, amelynek ára 40 pengőben vau ' megállapítva, csak illuzórikus, a valóságban nem létezik — a gyár átveszi, — természetesen szalmával, gubóval és maggal együtt T- feldolgozza, 19*