Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-91
120 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése 1943, évi december hó 16-án, csütörtökön. den esziközt fel kell használni a kormánynak arra, hogy mindenütt és mindenkor, akár írásban, akár szóval 'terjesztenének felforgató gondolatokát, meggátolja az ilyen gondolai ok terjesztését, amelyek nem a konstruktív nemzeti őrzésit szolgálják. Ha már most azt! nézem, hogyl megtörténik-e ebben a kérdésben minden, akkor őszintén be kell vallano,mi hogy kéréssel keil fordulnám a kományhoz. Nemi egyszer, hanem igen sokszor láttunk ugyanis sajtótermékekben olyan megnyilatkozásokat, amelyek mindent szolgálnak, csak az egyetemesi magyar érdekeiket nem. (Ügy van!) Egészen csodálatképpen olyan sajtótermékeket is átenged a • cenziúra, amelyek pedig nagyon rászolgáltak arra, hogy a cenzúra ollója kivágja őket. Akárhányszor nem engedi meg viszont, hogy napvilágot Lásson szakszerű és konstruktív, ha itt-ott találni bíráló, die jószándéktól vezetett kritika. A sajtóval és a rádióval ma talán a legjobban lehet és kel] is irányítani minden gondolatterjeisztést. Pia azonban ilyen tévedéseké m hibákat látunk, amelyek — mondom — sokszor előfordiulma'k. akkor ősz'ntén szólva meg kell kérdetznem, hogy tulajdonképpen miért is van cenzúra. Mert, ismétlem, nagyon sokszor nem enged nyilvánosan tárgyalni olyan kérdéseket, amelyek pedig s©mtmi mást nemi szolgálnak, csak ai nemzet egyetemes' érdekeit. Legyen szabad égy példával szolgálnom. Nemrégiben megjelenít eigy újságnak, a Nemzeti Tábornak a mutatványszáma. Ha elolvassa valaki ennek az újságnak egyik cikkét, akkor olyan támadást tlaiaï benne a vagyon, a tőke és ember egyénisége ellen, amely semími körülmények között sem leihet iránya és intenciója a magyar királyi kormánynak.. Azt mondottam, hogy meg kell tartani a nyugalmat és rendet. Meg kell' tartami, mert, figyelmeztetem az igen t. kormányt, hogy még most is folyik egy aknamunka, amelynek szervezői és terjesztői akár egyéni hiúságból vagy egyéni érvényesülési vágyból,, akár pedig forradalmi gondolatoktól vezettetve*, végveszedelembe akarják dönteni az országot. Nem tanultak 1918-ból. Nem akarják, levonni azt a következtetést, hogy Trianon sem következett volna be, ha nem bonul ott volna meg a magyar nemzet polgárainak lel'kd egyensúlya. Nem. akarják belátni, és e mellett a tűz mellett akarják, megsütni a maguk pecsenyéjét. Ha a belügyminiszter úrnak a rend; a békesség és ia, nyugalomfemintartására szolgáló intézkedé&piit nézem, akkor megnyugvással látom, hogy mindent elkövet, a rend megőrzésére és biztosítására. Azt iV» látom, hogy szociális elgondolásod végrehajtásával kiküszöbölni igyekszik minden olyan ellentétet, amely a kérdések forradalmi felvetésére alkalmas lenne- De egyet kérek: e szociális intézkedésekben*is ififcn óvatosan kell feljárni, nehogy olyan kérdéseket vftsseneki fel ezeki az intézkedések az emberek lelkében, amelyek azután megníyugvás helyett néha nyugtalanságot is idézhetnek elő. Égy példát hozok fel erre. Bizonyosan mindnyájan örömmel vettük az úgynevezett Oncsa.házak építésének gondolatát. Kétségtelenül nagy szociális elgondolás rejlik benne, >/ tudniillik, hogy a többgyermekes szegény családok otthonhoz jussanak, higiénikus és megfelelő lakásban lakhassanak. De kérdezem,: nem kell-e vigyázni arra, hogy amikor aas ilyen Oncsa.-házak építéséhez szükséges építőanyag a központi kiutalás folytán rendelkezésre áll, ugyanakkor az 0;ncsa.-ház mellett lakó másik becsületes ember háza se ömöljék össze ? Nem kell-e gondolni arra, hogy igenig legyen építőanyag, hogy az Oncsa-házzal szomszédos házban lakó szorgalmas és iparkodó ember is kicserélhesse házának korhadt szarufáját, nehogy összedőljön a háza? Nem egyszer megtörténik ugyanis, hogy az Onosa.-házhoz jutott többgyermekes családapa nem is volt olyan szorgalmas és iparkodó, mint szomszédja; aki viszont hiába vár anyagot háza ki,tatarozására. (ügy van!) Ilyen építőanyag , a , mész is. De nemcsak építőanyag, hanem lehetőséget nyújt az otthon ti:>r/tan)tairtasara és afc ilUiíiőnek betegségektől való megóvására.. Kérdezem: nem tör téntek-e mulasztások, amikor 8—10.000 lakosú községnek hónapokig min adtak meszet ós az ömlőének fertőMenítieini. Se tudták otíluonuíkat Kérdezem: helyes-e és jó-e a szappannak lúgkővel való kifőzéséí' rendeletekkel megakadályozni 1 ? Békében bőséges világban ez talán helyes intézíkfedési lenne, de nehéz viszonyok között felesleges és nem szükséges. Merem állítani, hogy ma már sok helyen tetvek lépnek lel és így lehetősége nyílik a legnagyobb ve s/.edelenmek, a kiütéses tifusznak. Az országgyűlés két Háza annakidején megszavazta a honvédelmi törvényt. Tette ezt a maga. hazafias lelkiismeretének sugallatára és abban a biztos tudatban és hitben, hogy az ország fegyveres védelmének mindent meg kell adni, <amire szüksége van. Tisztában voltunk taczza'l), hogy hadseregünk fejlesztése nagy és súlyos kiadásokkal jár, hiszen a trianoni béklyó megfosztotta az or szagot hadseregétől. Tisztában, voltunk azzal, hogy anyagi erőnknek nagy felfokozására van szükség, hogy felfegyverezzük hadseregünket. De mondom; abban a biztos hitben és tudatban) voltunk, hogy azoknak a fiainknak vesz szűk meg a fegyvert, akik odakint a harcté ren vagy a belső fronton szívesen és örömmel védiki majd hlazánkait. őszinte,, megvallom íizonbans hogy amikor megszavaztam ezt a törvényt, nem gondoltam arra, hogy e tör vény hatálya alaltt olyan kérdések és feladatok megoldása, intézése tartozik majd a had serefr keretiébe, a|mVjlyelk szerény nézetem szeriint — elsősorban' gazdasági kérdésekről beszélek! — olyan egyének intézkedése alá kell, hogy tartozzanak, akik szakszerűséggel és a kérdés általános! ismereteivel neindelkezneik. Igen ]. Felsőház! Ne|m lehet eléggé hangsúlyozni és kérve kérem ai honvédelmi miniszter úron keresztül a kormányt, hogy ne engedje tovább meg ma azt a pocsékol ásat az anyagoknak, ami ezen a vonalon történik. (Ügy van! Ügy van!) A hadsereg felszereléséhez «szükséges plé'nzt minden magyar embernek a legszi M kell megadnia s <>zf meg is fogja lenni. De tökéletesen helytelen, hogy a tartalékolás gondolat ábóiHolyóla g olyan anva"vesztesóg származzék, mint amilyent a muliákban tapasztaltunk. (Ügy van! Ügy van!) Azokat a dolgokat, ;iimlyek a gazdaság szükségleteinek legfontosabb részei, a gazdaságoktól elvonatva, f elraktározzák ós akkor , esek az„ anyagok ellrohadnak és, megégnek. (Ügy r »! Ügy van!) Araik'or mindenki tudja, hogy vasúti síneinkben milyen romlás van, ugyanak
