Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés felsőházának 6ô. lalkozás munkája nem szokott kellő méltány­lásban részesülni -*• nyugdíjpótlójuk és vagyo­nuk ellenére, melynek még adókedvezményben sem volt része, — pe'dig ez is kívánható lenne — koldusokká lettek, mégpedig hibájukon ki­vül. Látták a fiatalok, amint részvényekben, záloglevelekben, -takarékbetétkönyvekben, élet­biztosítási kötvényekben elhelyezett sok évti­zedes verejtékes munkájuk és takarékosságuk minden gyümö'cse odaveszett, mégpedig legá­lis ,.formák között máshová vándorolt, pedig akár föld, akár ház volt e kötvények fedezete, akár iparvállalatok, vagy pénzintézeteik voltak azok, melyekre a részvényeik vagy betéteik szóltak, ezek ma is megvannak, egyesekre né­mileg csökkentett, másoknál magasabb va­gyonértékben is, tehát nem párologtak el ezek az értékek, csak helyet cseréltek, munkanélkül mások kezére kerültek, a részvény, vagy köt­vény régi tulajdonosai ellenben elpusztultak teljesen, öregségükre, kol'dussá lettek, a leg­csekélyebb anyagi támasz, még a legkisebb nyugdíj nélkül is. Utóbbit akarja pótolni ez a javaslat. De látta a fiatalság azt is, hogy a nyug­díjas, ha esetleges vagyonát el is vesztette, nem kerül ilyen kétségbeejtő helyzetbe. Ez a magyarázata annak, miért gondol a fiatalság már pályafutása kezdetén a nyugdíjra. Ezt rossznéven venni nem lehet. Én a múltról be szélek, amiért a jelenlegi kormányt semmiféle felelősség nem terheli, de társadalmi rendünk hibájának kárvallottai elijesztő példaképpen állnak előttünk ma is. Sok ügyvéd járt így, de nemcsak ügyvéd, hanem bármely szabad foglalkozásúak közül is igen sokan, orvos, mér­nök, kereskedő és iparos. Szemrehányás csak azokat érheti, akik ezen értékeltolódásokat tűrték és bár volt hatalmuk hozzá, meg nem akadályozták. E nagy mulasztás némi pótlását célozza ez a javaslat és ezért üdvözlöm a leg. melegebben a mostani kormányt, elsősorban az igazságjigyminiszter urat, mert megértő, együttérző szívvel legalábbis a jövőben segít­ségére siet a szerencsétlenül jártaknak. Nem tartom azonban ezzel befejezettnek a szükséges kormányintézkedéseket ezen a téren. A mezőgazdasági munkások Öregségi biztosi, tása, a gyógyszerészeknek és most az ügyvé­deknek a nyugdíjintézete utam azt kell mon. dánom, hogy ezeket én csak kezdő lépésnek tartom azon helyes irányban, melyet a mai 1 kor szelleme megkövetel: az általános öreg­ségi biztosítás felé. Tűrhetetlennek tartom, hogy öregsége, munkaképtelensége miatt vala­ki családjáva] együtt elhagyottan elpusztul­jon. Ez csak a liberális szellem kívánsága volt, mely az erősebbet, az élelmeset pártolta, de a gyengébb egyes egyén elpusztulása miatt nem érzett lelkiismereti furdalást. A sorskö­zösség érzetének mai szelleme azonban ezt nem tűrheti és erős a hitem, hogy az általános öregségi biztosítás ideje is el fog érkezni. A probléma talán nem is olyan nehéz, mint amilyennek az első pillanatban látszik, mert ha feltételezem, hogy a megsegítendők száma az összlakosság 5 százalékát teszi ki, akkor 20 munkaképes embert terhelne egynek az ellá­tása. Ez nem megoldhatatlan probléma még akkor sem, ha egyesek mértéke szerint a sze­gény- vagy szeretetháznál sokkal magasabb igényekkel lépünk is fel. T. Felsőház! Az ügyvédi kar iránt érzett tiszteletem volt egyik oka annak, hogy mint FELSŐHÁZI NAPLÓ III. ése 1942. évi július hó 14-en, kedden, 81 mérnök kötelességemnek tartottam felszólalni. Meg kell azonban említenem, hogy a mérnöki kar érdekképviseleti szerve, a Budapesti Mér­nöki Kamara, már 1934 óta foglalkozik egy felállítandó nyugdíjintézetének előmunkálatai, val. Az iparügyi miniszter úr elődeinek két ter­vezetet is bemutattak már, az egyiket 1935-ben, a másikat 1939-ben. Most egy harmadikat és véleményem szerint a legjobbat terjesztjük fel a felettes hatósághoz, az iparügyi miniszter i úr ő nagyméltóságához bizalommal, remélve bölcseségétől, mindenkor tapasztalt cselekvő készségétől, hogy a mi nyugdíjintézetünket is minél hamarább tető alá juttatja. A mi terve, zetünk némiképp eltér az ügyvédekétől, mert öregkor és rokkantság esetére évi hozzájárulás útján bizonyos tőkét óhajt gyűjteni és bizto­sítani adott esetre, amely járadékká is át­alakítható vagy egy összegben az igényjogo­sultnak kiadható legyen. Az általunk kívánt nyugdíjintézet sem terhelné meg sem a közt, sem az államot, egyesegyedül a saját hozzá­járulásra lenne alapítva, de ugyancsak tör­vényhozási intézkedést kívánna. A mérnöki nyugdíjintézmény, — amint a felterjesztés helyesen mondja — hazánk gaz. cfrasági jólétének egy igen fontos tényezője lenne, tekintettel arra, hogy az ifjúságra a mérnöki pálya választása szempontjából báto­rítólag hatna és a mérnökséget nagymértékben mentesíthetné a munkaadói nyugdíjintézmé­nyek egyhelyhez kötő befolyása alól, miáltal középosztályunk e rétegének szabadabb mozgást és így a műszaki tudás és tapasztalatszerzés terén magasabb színvonal elérését tenné lehe­tővé- Ennek természetesen jelentős előnye gaz­dasági megerősödésünk lenne. Azt hiszem, a mérnöki hivatás rendkívüli fontosságát nem­csak a civilizáció, de a kultúra és gazdasági élet terén sem kell itt bővebben megindokol­nom, láttuk, mekkora szerepe van a háborúban és még sokkal fokozottabb munka vár rá a háború utáni időben. Abban a biztos g remény­ben tehát, hogy a mérnökség nyugdíjintézetet támogató törvényjavaslatot is mielőbb tár­gyalni fogja a törvényhozás, az előttünk fekvő ügyvédi nyugdíjintézeti javaslatot nagy öröm­mel elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván valaki még a törvényjavas­lathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát hezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjának növeléséről« szóló törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgya­lás alapjául elfogadni, igen vagy nemî (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző' urat, hogy a szokásos mó­don először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíves­kedjék. Vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—4. §-ainak sorszá­mát. A felsőház a címet és a szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részle­U

Next

/
Thumbnails
Contents