Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés felsőházának 66. ü nek a törvénynek hatálya alá esnek, vagy fognak esni, használhatják-e a polgári életben továbbra is tiszti rangjelzésüket, igen-e, vagy nem? (Felkiáltások: Nem!) Ez a kérdés és erre kérnék felvilágosítást, mert el tudok képzelni olyan esetet, hogy valaki a munkatáborban köteles munkát teljesíteni tisztirangjelzés nélkül, de a polgári életben továbbra is megtarthatja tiszti rangját. Erre a kérdésre szeretnék választ kapni. Elnök: A törvényjavaslat címe meg nem támad tat van, elfogadtatik, vitéz Gergely László jegyző (olvassa az 1. és 2- § sorszámát. — A felsőház ag 1. és 2. §-t elfogadja. — Olvassa a 3. § sorszámát.) Elnök: Ennél a szakasznál az együttes bizottság módosítást javasol. Kérem a jegyző* urat, hogy az együttes bizottság módosítását felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (olvassa az együttes bizottság módosítását). Elnök: Glattfelder püspök úr ő nagyméltósága kíván hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Glattfelder Gyula: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Sem polemizálni, sem reksiminálni nem óhajtok, csak egészen röviden óhajtom megokolni, miért kívánnám fenntartani az együttes bizottság által javasolt módosítást és ezt a törvényjavaslatba beiktatni, illetőleg a törvényjavaslat eredeti fogalmazásával szemben az 1939:IV. tc.-nek a zsidókra vonatkozó általános rendelkezését ennél a pontnál is érvényre juttatni. Nem polemizálok, mélyen t. Felsőház, csak kijelentem, hogy az a kérdés, vájjon a zsidó fogalma kizárólag fajbiológia alapján megállapítható-e, tudományosan egyértelműleg tisztázva, elbírálva nincs. Az előbb Meskó ő méltósága (hivatkozott arra, hogy a kérdés tudományosan el Van bírálva. Én készségesen vállalkozom arra, hogy átadok ő méltóságának két ötszázoldalas köny vet, amelyek éppen a közelmúltban jelentek meg s amelyek éppen ezzel a kérdéssel foglalkoznak és azt az álláspontot foglalják el, hogy a zsidókérdés — de egyáltalában a faj kérdése — tisztán faji alapon el nem bírálható. Ennek más elbírálási és más döntő szempontjai vannak. Nem fogadhatom el, hogy a fajvédelmi törvény alapján kategorizáltassék az, hogy ki lehet a honvédségnek és a levente-intézménynek tagja, azért sem, mert ez ellenkezik azokkal a megállapodásokkal, amelyeket mi ezzel a kérdéssel kapcsolatban létesítettünk. (Ügy van! balfelől.) Amikor tudniillik az 1939 : IV. te. törvényjavaslatát tárgyaltuk, akkor világosan megállapodtunk arra vonatkozólag, hogy ez az utolsó pont, ameddig elmehetünk, hogy a zsidó származású keresztényeknek jogát meddig lehet korlátozni. Akik a szellem és a lélek felsőbbség-ének elvi alapján állanak, mint én is, azok (nem nyugodhatnak abba bele, hogy materialisztikus szempontok szerint bíráltassék el ez a kérdés. Mi a szellemnek jogát, a kegyelemnek hatályát, a szentségnek átalakító erejét elejteni nem fogjuk soha. Erről van itt, ennél a kérdésnél szó, és nem arról, hogy védünk^e zsidókat, vagy pedig a zsidóknak teret kívámunk-e juttatni arra, hogy tovább boldogulhassanak, vagy pozíciókat elfoglalhassanak. Amikor a keresztényeket védjük és a zsidókról egy szót sem szólunk, akkor minket zsidóvédelemmel vádolni csak azoknak lehet, akik az ő gondolataikat, elfogult életfelfo. Sse 1942. évi július hó 14-én, kedden. 47 gásukat becsempészni kívánják olyan etikett alatt, amelyről itt nem lehet szó. Amikor a házasság kérdésében fajvédelmi alapra helyezkedett az akkori törvényjavaslat, akkor szintén megállapodás jött létre, sőt a törvénybe is bevétetett, hogy ennek a törvénynek rendelkezéseit másra, mint a törvényben megállapított célokra és a törvényben megállapított keretek között alkalmazni nem lehet. (Ügy van! balfelől.) Ha ezt a törvénybe beiktatták, óriási következetlenség "volna a Felsőház részéről erről most egyszerűen megfeledkezni és hozzájárulni ahhoz, hogy a leventeintézményből kizárjunk olyan gyerekeket, akik soha nem tudták azt, hogy zsidószármazásúak — és csak felnőtt korukban, inkább ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásakor jutottak annak tudomására — s akik a legkeresztényibb gondolkodásban, mentalitásban nőttek fel, mondom, hogy ilyen gyerekeket zsidótáborba kény szer ítsünk és a zsidó sárgafoltot őreájuk is törvényesen rávarrassuk. Ebihez nekünk következetesen hozzájárulnunk nem lehet. Eléggé bántó dolog, hogy a zsidókérdést annyira centrális gondolatnak tekinti ma már' minden temperamentumos tényező, hogy ez valósággal Gessler-kalap azokra vonatkozólag, akik spirituális alapon állanak. r En ezen az alapon állok, ettől az alaptol eltérni nem kívánok és azért kérem a mélyen t. Felsőházat, szíveskedjék az együttes bizottságnak azt a határozatát, amely az 1939. évi IV. te alapján óhajtja a zsidósághoz való tartozást megállapíttatnii, elfogadni és lezzel azoknak a köröknek, amelyek a legértékesebb embereket biztosítottak a keresztény gondolat nak és a nemzeti felfogásnak, megnyugvást, végleges biztonságot nyujtarai. (Élénk éljenzés es taps a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) a A ZC L lni nem kíván senki, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter urat illeti a szó. vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad először is azt a kérést előterjesztenem, hogy a törvényjavaslatot az általam elóterjesztett szövegben méltóztassék elfogadni. (Elénk helyeslés és taps.) még pedig a következő indokolás alapján. Először is fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy éppen az utolsó időkben a zsidó vonatkozású törvényeknél és rendeleteknél majdnem kivétel nélkül az 1941 : XV. te. szolgált alapul, így a legutóbbi időben a zsidók erdő. és mezőgazdasági ingatlanairól szóló törvényjavaslatnál is, amely rendezi a földibirtokviszonyokat a zsidók szempontjából és az ingatlanokat teljesen kiveszi a zsidók kezéből. ' ! ' Lehetségesnek méltóztatnak-e tartani azt, hogy ők vérük hulllásával lesznek hajlandók megvédeni azt a magyar rögöt, amelyheez immár úgyszólván semmi közük sincsen? (Ügy van!) Azt hiszem, hogy ma, amikor egy világégés kellős-közepén állunk, nem lehetünk elég óvatosak a honvédség integritásának megóvása tekintetében. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ne felejtsük el a múlt világháborúban keservesen szerzett tapasztalatokat és ne legyünk elnézőek ott, ahol ez ma a legnagyobb veszélyt jelentheti. (Ügy van!) (Elismerem, hogy ezzel a rendelkezésünk9*
