Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése nynnk alapvető tételével. Hangsúlyozom, hogy a kormányrendelet ilyent nem is tett. A kultuszminiszter úr rendelete 2. §-ának 3. bekezdése tehát törvényellenes volna akkor is, ha aktív zsidókról mondaná ki, hogy sportegyesület tagjai nem lehetnek, de fokozatosan törvényellenessé válik a kultuszminiszter úrrendelete, amikor ezt az intézkedést kiterjeszti olyan személyekre is, akik a korábbi zsidótörvény szerint nem tekintendők zsidóknak és csak az 1941:

IV. te, a házassági novella szerint tekintendők azoknak, mert az a tény, hogy a kormány az idén májusban be nyújt egy törvényjavaslatot a zsidó birtok elkobzásáról és ebben a törvényjavaslatban a házassági novella meghatározást alkalmazza, még mindig nem hatalmazza fel a minisztert arra, hogy február 1-én egy rendeletben ezt a meghatározást alkalmazza. Súlyos hatásköri túllépést jelent a szóbanforgó rendelet azért, mert a 3. bekezdés 2. mondata így szól: »Azt az egyesületet, mely a miniszter rendeletének nem felel meg, fel kell oszlatni.«^ Ilyen rendelkezésre a. miniszter úrnak érvényben lévő magyar törvény szerint joga nines^ és ez egyenesen törvénysértés. Erre van egy érvényben lévő törvényünk, az 1938 évi XVII. te., az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlása címmel. Ez n törvény expressis verbis előírja, hogy a tilos egyesületet a belügyminiszter, illetőleg az errenézve irányadó jogszabályok szerint illetékes más miniszter a belügyminiszterrel egyetértve haladéktalanul feloszlatja. Ebből világos, hogy a kultuszminiszter úrnak egyedül nincs feloszlatási joga, hanem csak a belügyminiszter úrral együtt. Nincs tehát joga. hogy egy csupán általa kibocsátott rendeletben ilyen szankciót mondjon ki, mert nem fenyegethet senkit olyan jogkövetkezményekkel, amelyeknek foganatosítására neki joga sem volt. Nem tudom, hogy a belügyminiszter úrnak ebben a tekintetben mi^a véleménye, hogy egy felmerülendő esetben ő hogyan ítélkezne, de kizártnak tartom, hogy olyan kiváló jogász, mint a belügyminiszter úr, hajlandó lenne olyan jogellenes rendelkezésnek, mint amilyet a 2. §. 3. bekezdése tartalmaz, végrehajtásában közreműködni. Végre legyen szabad ' mégegyszer hangsúlyoznom és aláhúznom, hogy itt nem zsidó érdekek és zsidók védelméről van szó. itt tisztán és egyedül a magyar alkotmánynak és a magyar jogrendnek érdekében szólaltam fel, mert bármilyen módon vélekedik valaki a zsidókról és bármilyen ellenségnek tekintse valaki Őket. örökké fennáll Deák Ferencnek az a mondása, hogy jobban kell szeretni hazánkat, mint gyűlölni ellenségeinket. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván válaszolni. Hóm^n Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságxí Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az előttem szólott igen t. felsőházi tag úr interpellációjának érdemi részével foglalkoznám, bevezetésképpen tájékoztatásul a szóbanlévő 239.000/1942. évi rendelet 2. $-ának (2) bekez'dését most szószerint idézzem (olvassa): »A sportszövetség tisztikarának — mondja a rendelet — vagy más szervének és sportegyesületnek tagja nem lehet az, akit az 1894:XV. te. 9. §-a értelmében zsidónak kell tekinteni. Az olyan sportegyesületet, amely ennek a rendelkezésnek nem felel meg, fel kell oszlatni.« 1942. évi június hó 9-én, kedden. 21 A felsőházi tag úr hozzám intézett első kérdése az, hogy a most idézett rendelkezésnek törvényes alapját miben látom. A szóbanlevő rendelkezés törvényes alapjának megjelölése céljából elsősorban az 1941 : XII. te. 3. §-át kell idéznem. Mielőtt ezt tenném, megjegyzem, hogy a t. felsőházi tag úrnak az az állítása, mintha ennek a törvénynek, mely a közoktatási igazgatás szervezeti kérdéseivel foglalkozik, nem volna köze a testnevelés ügyéhez, teljesen téves. A testnevelési igazgatás beletartozik a közoktatásügyi igazgatásba, annak egyik ágazata, tehát igenis helye volt ebben a törvényben a testnevelési igazgatásra vonatkozó rendelkezésnek, és ezért történt az, hogy a képviselőház és utána itt a felsőház is ezt a bizonyos 3. §-t elfogadta és ennek a törvénynek keretében beiktatta a magyar törvénytárba. Ez a szakasz a következőképpen szól (olvassa): »Felhatalmaztatik a m. kir. minisztérium, hogy az ifjúság honvédelmi nevelését és a testnevelést egységes vezetés alá helyezze és az evégből szükséges szervezeti és egyéb szabályokat, — ezt hangsúlyozottan említem— szükség esetében a fennálló jogszabályoktól eltérően is rendeletben megállapítsa.« Ez a felhatalmazás azért adatott az összkormánynak és nem a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, mert az^ illető szerv, amely e törvénnyel létesült, két miniszter hatósága alá tartozik, a r vallás- és közoktatásügyi miniszter és a honvédelmi miniszter hatósága alá és mindkét miniszteri am keretében egy főcsoportvezetőnek működési körét látja el. Az idézett törvényes felhatalmazás alapján a m. kir. minisztérium 5520/1941. M. E. szám alatt kelt rendeletével az ifjúság honvédelmi nevelésének és a testnevelésnek egységes vezetése tárgyában rendelkezett. E r minisztériumi rendelet 6. §-ának (2) bekezdése a következőket rendeli el. (Olvassa): »A vallásos közoktatásügyi miniszter a társadalmi •sportegyesületek megalakulásának és működésének szabályait, továbbá a sportszövetségek szervezetét és az ezek irányításához szükséges szervezetet rendeletben állapítja meg.« Nyilvánvaló, hogy a most idézett két törvényes rendelkezés a vallás- és közoktatásügyi miniszternek törvényes jogot ad ahhoz, hogy a sportszövetségek és a sportegyesületek működésének szabályait, szervezetét és ebben a keretben azt is megállapíthassa, hogy ki lehet és ki nem lehet valamely sportegyesület tagja

; mert a szervezethez az is hozzátartozik, Jhogy kik az illető egyesületnek vajïy szövetségnek tagjai. Ez a kérdés formai része és ezen az alapon legteljesebb tisztelettel, de a legnagyobb határozottsággal visszautasítom a felsőházi tag úrnak azt a feltevését, mintha; a vallás- és közoktatásügyig miniszter bárminő törvénytelenséget vagy éppen törvényszegést követett yolna. el. Sem a múltban, sem a ne1 énben, sem a jövőben nem leszek hajlandó törvénytelen cselekvésre és egész^ miniszteri működésem alatt a közhatalmat mindig a jogszerűség alapján és a törvények keretében és azok szemmel tartásával gyakoroltam. Ezen a formai felhatalmazáson túl, vizsgálnom kell azt is, hogy a felhatalmazás alapján kibocsátott és a felsőházi tag úr által érdemben kifogásolt rendelkezés tartalmánál fogva beilleszkedik-e a fennálló -• jogszabályaink rendszerébe — ahogyan a felsőházi tagúr magát kifejezte — a mas-yar jogrendbe. A viasf&lat kapcsán egyúttal választ keresek a t. felsőházi tag úrnak hozzám intézett arra a kérdésére is<