Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

Âz országgyűlés felsőházának- 77. ülése is ilyen ösztöndijat annak a szegény magyar fiatalembernek akkor is. ha egyszerű paraszti sorból emelkedett is ki, mert hiszen ott is sok érték van s azokat ki kell onnan termelni. Vannak is, hála Istennők, már onnan olyan diplomás orvosaink, akik kifogástalanul helytállanak. Kéreon tehát, hogy a belügyminiszter úr ezek részére ösztöndíjakat alapítson, amelyek leibe tővé tennék a, belügyi tárca keretén belül a községi és körorvosoik szaporítását és azoknak tisztességes illetmény és fizetés mellett való elhelyezését is. A kórházi orvosok szabályrendelete már tulajdonképpen meg van alkotva, az orvosok már megcsinálták!, de hol vagyimk még attól, hogy valóra váljék. A belügyminiszter úr megígérte, és én hiszem is, hogy tárgyalást fog kitűűzni ennék a szabályrendeletnek előkészítése és esetleg megvaló&í tása tárgyában. A kórház orvosok szabályrendelete igen fontos a kórházi orvosok érdekeinek védelme és a magyar közegészségügy megvédése szempontjaiból is. A belügyminiszter úr jelentése szerint csak kényszerrel, csak a zsidó orvosok igénybevétele által tudja biztosítani a miniszter úri a magyar közegészségügy folytonosságát és annak folyamatos éÜá tását A belügyminiszter úr — miként már hangoztattam a költségvetés tárgyalása során — foglalkozott ezzel a kérdéssel. De ugyancsak ő mondotta, — szószerint idézem, amit mondott — a következőket (olvassa): »Azt az ellenszenvet és aggodalmat, amellyel a zsidó orvosok iránt az egész magyar társadalom és közvélemény viseltetik, valamilyen formában igyekeznem kell levezetni, " illetve megnyugtatni«. Mélyen tisztelt Felsőház! A zsidókérdésnél vagyunk megint: maga a belügyminiszter úr hozta elő a képviselőházban. Annak átkos,következményeit viseljük, hogy a zsidó impérium és a zsidó liberális éra alatt annyira elszaporodtak, nem az ő hibájuk folytán. Hangoztatni kívánom — megmondottam már számtalanszor —, hogy a zsidóságot egyáltalán nem okolom. Nyíltan megmondom, hogy nem az ő hibájuk és nem az ő bűnük az, hogy nekik most 'bizonyos tekintetben — hogy úgy mondjam — szenvedr niök kell, bizonyos intézkedéseket el kell sze'nvedniök mások hibája folytán. A zsidó invázió a liberális éra alatt következett he, amikor Ugyanazokban az időkben magyar véreink ez_*i reit szállították ki Amerikába ai magyar kormányok irányítása mellett. Vájjon hol volt akkor a kormányzat józan ítélőképessége és magyar érzése? Az egyik oldalon 'bebocsátották azokat, akik "nem voltak kívánatosak, a másik oldalon pedig magyar véreink ezrei mentek ki. Valóságos vivisectio történt a magyar fajjal szembem Nehéz volna ezt ma rekriminálni, de csak (megállapítom mint tényt. Nagyon sajnálom, hogy éppen most ment el a belügyminiszter úr, mert hiszen többé-kevésbbé ő hozzá intézem ezeket a mondanivalóimat. Végtelenül sajnálom, hogy nincs a miniszter úr abban a helyzetben, hogy meghallgathasson. Annak is örülök azonban, hogy legalább a beszédem elején jelen volt. Az a közhanguat és ellenszenv, amely hosszú évtizedek könnyelműségét van hivatva jóvátenni, megtalálja indokolását abban a hihetetlen térfoglalásban, amelyet a zsidóság körülbelül 70 esztendő óta ért el ebben az országban. Minden vonalon, a kereskedelem, az ipar, a művészet, az irodalom, a zene vonalán, gazdasági vonalon és földesúri minőségben is 1942. évi december hó 15-en, kedden. 251 olyan területet foglalt el a zsidóság, hogy ezt ez a nemzet már nem tudta elbírni. Bekövetkezett tehát az, aminek el kellett következnie, hogy a magyar kormán^ mindezt belátva. kénytelen volt megfelelő rendszabályokhoz nyúlni. A zsidóság mint fai élni akar. Ehhez minden törvény- és istenadta joga megvan. Ezt tőle senki meg nem tagadhat^. Ragaszkodik a cionizmushoz és ezt juttaja kifejezésre a zsidóság könyvek útján is, mint például egy most megjelent érdekes kiadvány útján, amely a cionista életszemléletről beszél és ezt vizsj gálja. Méltóztassék elolvasni Komoly Ottó könyvét, amelyet nekem megküldték és a zsidóság más könyveit is, amelyeket upvancsak meg szoktam kapni. Nagyon örvendek, hogy engem megtisztelnek azzal, hogy ezeket a könyveket megküldik, mert én ezekből sokat okultam abban az irányban is, hogy belátom, hogy a zsidóságnak van ebben az országban egy hatalmas rétege, amely nyíltan megmondja és színt me

r vallani abban az irányban, hogy a zsidó államalkotó és államfenntartó faj és joga van önálló élethez. Ezt nekünk keresztény embereknek is be kell látnunk, és őket ebiben az irányban meszszemenőleg támogatnunk is kell. Meg kéli adnunk annak lehetőségét, hogy a zsidók önálló államot alapítsanak és erre az életlehetőségek fennállanjak ma is, amikor mi élet-halál harcot vívunk a kommunizmussal, a boilisevizmussa&, és győzni akarunk és győzni is fogunk. Ez a győzelem fogja meghozni a zsidóknak is az önálló nemzeti államot. Én hiszek ebben. Hinnie kell ebben a zsidóságnak is, mert a zsidóság nagyon jól tudja — saját magán tapasztalhatta évszázadokon keresztül, — hogy a világban szétszóródva nem képes betölteni azt a hivatást, amely az ő fajisága szempontjából, az ő érdekeinek védelmében kívánatos is* amit mindenkinek el is kell ismernie, ment ehihez a zsidóságnak megvan az istenadta joga. En csak hivatkozom itt Laval francia miniszterelnöknek egy beszédére, amelyet mostaná|bjan mondott el, talán csak két napja; nrrí» dőn Viohyben Pétain államfőnek válasziratát közölte a francia sajtó képviselőivel. Többek között a következőket mondotta (olvassa): »Ez a háború a vallásosság és a kereszténység háborúja a kommunizmus ellen. Amennyiben a kommunizmus ás a zsidóság győz,« — hanigoztattta — »akkor el van veszve Európa«. Többek között azt is mondotta, hogy: »Hitványság, gyávaság és csúnyaság lenne a . francia nemzet részéről, ha ehhez csatlakoznék.« Majd azt mondotta, hogy: »Személyemet illetőleg Eckern, és hiszem, hogy minden' tisztességes francia embernek le kell vonnia ebből a konzekvenciát is.« -Mélyen t. Felsőház! A kórházak elmaradottságáról már szóltam, és kértem a belügyminiszter urat, aki akkor még, háta Istennek, itt voit és hallotta., hogy segítsen ezen. Meg

1 kell azonban emlékeznem egy rendeletről, amely közvetlenül érdekelte volna a belügyminiszter urat. Sajnos, elment, és így nem hallja ezt meg. Azt a kijelentést kell tennem, hogy egy egészen különleges rendelkezés történt, a szigorló orvosokat, tehát a keresztény orvosi rendet,, a jövő generációt is súlyos sérelem érte akkor, amikor megjelent egy bizalmas rendelet, amely azonnali hatállyal elront