Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

Àz országgyűlés felsőházának 77. ülése 1942. évi december hó 15-én, keddeú, . 249 kell ismernünk, hogy belátással van — nyújtson minden eszkozati .arra, hogy az egészségügyi szolgálat a kórnázakon keresztül is fokozottabban érvényesülhessen. Az egyes kórháziakban viisszafejiöatest, stagnálást latunk, ez kedvezőtlen, mert hiszen a stagnálás visszafejlődést jelent, ami a magyar közegészségügy rovás árai menne. Mélyen t. Felsőház! Magyarországon m*a körülbelül 60.000 betegágy áll rendelkezésre. Ebből 6-000 ágy a klinikákon belül. Sajnos, még ma is bizonyos korlátozások vannak ezen a téren a kultuszminisztérium részéről, mondván, hogy az ágyak egy része maradjon üresen anyagi okokból, hogy nagyobb megterhelés ne érje a költségvetést. Nagyon jól tudiom, hogy a kórházigazgató professzorok, hála Istennek, ezt a rendelkezést a legtöbb esetiben nem tudják betartani és nem is tarthatják be. Ettől függetlenül mégis felhívom a kultuszminiszter úr figyelmét, méltóztassék végre arra az álláspontra helyezkedni, hogy az összes klinikai ágyakat használják fel, és legyen erre törvényes alap is. Mélyen t. Felsőház! örömmel kell me>gál> llapítanunk, a nemzet szaporodásának megvédése és biztosítása szempontjából, hogy Sepsiszentgyörgyön, Nagyszőllősön és Újvidéken új szülészeti intézeteiket állítottak fel. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy nemzeti szempontból milyen nagy fontosságú ezeknek az intézményeknek a felállítása. Ezzel szemben súlyos és szomorú tapasztalatokat szereztünk a gyermekosztályok hiánya és a gyermekkórházak szempontjából. Igen sok kórházban nincs gyermekosztály, csak egy-egy gyermekszoba, ami a gyermekéleteik megmentése szempontjából nagy veszedelmet jelent. Végtelenül örvendek, hogy a t. belügyminiszter úr jelen van, mindezt meghallgathatja és módjában áll a szükséges intézkedéseket 'megfelelő irányban megtenni. A kolozsvári gyermekklinika korszerűvé tétele nagyon kívánatos, ez a feladat a kultuszminiszter urat illeti. Olyan állapotban van a kolozsvári gyermekklinika, hogy az még a sötét romániai viszonyok mellett is sötét volt. Ezt tőlük^ kaptuk Örökségbe. Mi semmiesetre sem azonosíthatjuk magunkat az oláh impériummal, nekünk azzal kell törődnünk, hogy ezen a téren is haladijunk. Meg kell emlékeznem a tuberkulózis elleni küzdelemről. Magyarország külföldi vonatkozásban is példaadó magasságban áll, hála Istennek, ezen a téren, ürömmel kell megállapítanom, hogy végre önálló, külön tanszéket kapott Budapesten a tuberkulózis tana; a többi egyetemeken még csak magántanárok adják elő négy félévenkint egyszer, mert hiszen a belgyógyászat vagy a diagnosztika területén kétségtelenül szerepel a tuberkulózis, mint fontos, számottevő tényező, amely a halandióság hatalmas számát teszi ki. Nem térhetünk napirendre efelett a rettenetes járvány, népbetegség felett, amely önálló tanszéket követel meg minden egyetemen. Szólnom kell a venereás betegségekről is. Köztudomású, hogy a háborús időkben mindig hódít a szifilisz és a gonorrhea. Tudjuk nagyon jól, hogy régebben a háborúból hazatérők hozták be, hála Istennek most ez nincs meg, mert minden hazatérőt távozásakor és a határon is megvizsgálnak. Ez nagyon okos, bölcs dolog, ami azonban, sajnos, a múltban nem volt meg és így elárasztották minden nyavalyával ezt a szerencsétlen országot. Mélyen t. Felsőház! Meg kell mondanunk, hogy azok a hiányosságok, amelyek a venereás törvény megalkotása alkalmával fennálltak, ma is fennállanak, főleg a prostitúció terén. Nincs ellenőrzés a prostituáltak tekintetében. Szegedlen nyolc nyilvános nő van, és tízezer fiatalember, köztük 1500 egyetemi hallgató. Hi vatalosan nyolc prostituált áll rendelkezésre. Ez irónia. Titkosan ellenben quantum satis vannak, amennyi csak jólesik. A belügyi kormányzatnak elslősorban kötelessége itt mindent megtenni, hogy a magyar vér és a magyar faj a lues és a gonorrhea átkaitól megsztaibiaduljon, mert ahol gonorrhea* van, ott meddőség is van, és ahol lues van, ott paralizis is van. Mi pedig sem panalitikusokat nem akarunk, sem meddő anyákat. Ne vegye rossznéven a belügyminiszter úr, hal erre külön is felhívom nagybecsű figyelmét. Nemrégen Johan államtitkár úr a Királyi Orvosi Egyesületben előadást tartott, amelyben nagy összefoglalót mondott a magyar nemzet egészségügyi viszonyairól. Ez az Összefoglaló hű képe volt a magyar nemzet közegészségügyének. Miként már az előbb is aposztrofáltam, a r legmeissaeibbmenő elismerésünket kell kifejezésre juttatnunk azokkal a ténykedésiekkel és eredményekkel kapcsolatban, amelyeket elsősorban Johan államtitkár úr ér el az ő hatalmas szervezeteivel, a közegészségügyi intézetekkel, a tisztiorvosokkal és a közületiben működő — hogy úgy mondjam — közkatonákkal, a községi és a körorvosokkal. Ismételten hangoztattam felszólalásaim során, — s most megint ismétlésbe kell bocsátkoznom — hogy az iskolaorvosi intézmény milyen nagyfontosságú magyar fiatalságunk jövője szempontjából. Ha én azt a magyar fiatalembert megnevelem a közegészségügy alapfeltételeire és kioktatom abból a szempontból, hogyan védekezzék a venereás betegségek ellen, sokat tettem. Nagyon jól tudom, hogy a szülők megteszik kötelességüket és megteszi az egyház is, amikor valláserkölcsi alapra helyezkedve neveli azt a fiatalembert és azt mondja neki, ha lehetséges, lepj^ érintetlenül a házasság szentségébe. Ez egyéni dolog; verség és vér dolga, hogy valaki 30 vagy 35 éves koráig tiszta tudjon maradni. Nagy prebléima ez, ha már így van a, világ megalkotva, akkor nekünk igenis arrai kell törekednünk, hogy azt a fiatalságot úgy neveljük, ne csak férfi, hanem női ágon is, hogy az a megengedhető kereteken belül, a, lehetőségig mindenről tudjon. Nagy hibák vannak ezen a téren. Ez az ügy a kultuszminiszter úr hatáskörébe tartozik, aki remélem meg fogja tudni, hogy mit. mondtam, hiszen csak elolvassa a jegyzőkönyvet vagy képviselteti magát valakivel. Az iskolaorvosi intézmény komoly megvalósítása nem utópia, ezt a kérdést meg kell o'dani a magyar közegészségügy, a magyar nemzet érdekében. Minden iskolába iskolaorvost: kell kinevezni. Hellyel-közzel vannak, Budapesten györyörűen meg van oldva ez a kérdés, itt minden iskolának van iskolaorvosa, a fiatalság sorsa az egészségtan tanítása szempontjából is kifejezetten orvosemberre van bízva, saijnálattaíl kell azonban megállapítanunk, hogy ez a megállapítás nem áll helyt a vidék szempontjából, sőt a felekezeti és állami iskolák szempontjából sem, ahol az egészségtant — méltóztassanak tudomásul venni, elmondtecm már a múltkor, elmondom megint — a tornatanár vagy az állattiam-tianiár vagy más-