Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-77
2 âÔ Âz országgyűlés felsőházának 77. ütése venniök azt, hogy most egyéb szakminisztériumoknál sok mindent el kell hagyni, sok olyan dolgot, ami különben első helyen állana. Ma ,a, hadsereg az első, s más elsőrangú szükségleteknek; is háttérbe kell szorulniuk, míg a katonai döntés meg nem történik. (Ügy van! a baloldalon.) Nem kétlem és nem vonakodom kijelenteni azt is, hogy még az. iskolaépítkezésektől 1 isi el kell most tekinteni. Minden olyan beruházást, amely különben a magyar kultúrát szolgálná, el kell hagyni arra a remélhetőleg nem hosszú időre, míg hadseregünk, a siaövetségesek hadserege a győzelmet kierőszakolja. T. Felsőház! Ezizel a megállapításommal teljesen összhangban van az. amit mai beszédemben nagyon ki szeretnék emelni, és ami voltaképpen főoka annak, hogy felszólaltam, hogy erről az oldalról, a polgári oldalról hangsúlyozzuk: a legnagyobb áldozatokat. a legnagyobb szolgálatokat azok teljesítik most a hazának, (akik az első arcvonalban vannak (Ügy van! a balodalon.), akik az első arcvonalban kockáztatják egészségüket, életüket, mindent s azok, akik idehaza kockáira tették egész jövőjüket «atyjukban hitvesükben, gyermekükben!, Különösen foglalkozni akarok a katonai érdemek teljes, százszázalékos méltánylásaival és megbecsülésével (Helyeslés.), mert nem szabad mégegyszer megtörténnie annak, ami az első világháború után történt. Az első világháború után évek múlva visszajöttek Oroszországból. Szibériából hadifoglyok, viszszajöttek a harctérről nagyon szépen kitüntetett tartalékos tisztek és katonáik, s itthon azt látták, hogy mások, akik nein vettek részt a harctéri küzdelmekben, már messze előre men r tek és ők nem tudták őket követni. Megáaiapítiom, hogy vannak törvé-nyeink. hoztunk törvényeket a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárváik miegsegítélse érdekében, hoztunk törvényt a frontszolgálat jutalmazására, illetőleg figyelembe vételére, a különböző előléptetéseknél, kinevezéseknél, alkalmazásokban. Mégis azt látjuk aaonban, hogy ezek a törvények, bár a kormányzat iparkodott azokat érvényesíteni, nem mindenütt érvényesültek kellőkép sem az előléptetéseknél, sem más vonalakon. Le kell vonni a következtetéseket, s a második világháború katonáinak azt kell üzennünk, hogy minden tekintetben elsőbbségben kívánjuk őket részesíteni, (Èelyeslés,) A harctéren küzdő katona, aki bennünket valamennyiünket, tűzhelyeinket, védi, most nem egy egyszerű ellenség, hanem a bolsevizmus ellen küzd, tehát mindenünket menti életünket menti meg, tűzheilyünket, hazánkat menti meg, amennyiben — és ezt biztosan hisszük — küzdelme győzelmes lesz. Egész biztos, hogy nem anyagi előnyökért küzd a magyar honvéd, azonban nekünk számolni kell azzal, hogy a haza megkívánja, hoigy mert ottrküzr denek, megbecsüljük őket. T. Felsőház! Konkrétebben iparkodom kifejezni magam. Az előző vitában különös melegséggel^ emiékeztecm meg a honvédelmi miniszter úr szózatáról, amellyel a közvéleményhez fordult a honvédség megbecsülése és megsegítése érdekében. - Említettem. hogy mindannyiunknak a szívében megrezdült a húr, amelyhez szólt. De ez nem elég. A honvédség olyan hazafias kötelezettséget teljesít, amellyel szemben nekünk fokozottabb kötelességeink vannak. Mindent meg kell adni s látom á költségvetésiből, hogy mindent meg is akar 1942. évi december hó 15-én, kedden. adni az állam a honvédségnek. De én különösen az arcvonalban küzdő honvédségről r beszélek, s ezzel kapcsolatban beszélek az úgynevezett megszálló csapatokról is. Mindannyian tudjuk, hogy a különböző nagy orosz erdőségekben voltaképp ők is a fronton vannak, mert partizánok ellen • küzde- • nek és sokszor talán jobban kockáztatják az életüket, mint a hetekig csendes fronton lévő katonák. Lelki nyugalmunk érdekében nekünk nyilvání tanunk kell azt az álláspontunkat, hogy mem feledkezünk meg róluk s azt sem akarjuk, hogy a második világháború hadirokkantjai, hadiözvegyei, árvái bárkinek irgalmára vagy kegyelmére rászoruljanak. (Helyeslés.) Itt nem karitászíról van szó, ez nem tartozik a karitász körébe, hogy a hadirokkantakat, özvegyeiket és árvákat megsegítsük. Nekik, mint mindannyiunk szeretett testvéreinek, jussuk van ahhoz, hogy az állam teljes ellátásban részesítse őket. (Ügy van Ügy van!) Ez az a tétel, amelyet ki akarok emelni. Meg vagyok róla győződve, hogy e tekintetben az egész Felsőház véleményében osztozom. Ne legyen egyetlen hadirokkant, egyetlen hadiárva, egyetlen özvegy sem, aki kénytelen legyen bárkihez kegyelemért vagy pedig jószívűségért fordulni, hanem mindannyiukat úgy lássuk el, mintha élne az édesapjuk, élne a hitvesük. T. Felsőház! Jól tudom, hogy ez nagy teher az államra. Meg kell azonban gondolnunk, hogy ha ők nem lennének, ha ők nem áldozták volna fel életüket, ha nem hoztak volna olyan nagy áldozatokat családjukért, akikor mi sem lennénk itt, akkor mindenünk elveszett volna s az életünk is elpusztult volna. Azt mondjuk és leszegeizziük, hogy miiindent hajlandók vagyunk megadni, előre biztosítjuk a fronton lévőket, hogy mindent megadunk nekik, ha visszajönnek, hozzátartozóiknak és azután nekik is, ha őket esetleg valami baleset érné. T. Felsőház! Gondolok arra, hogy az új frontharcosok, hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák jogainak intézményes biztosításáról újabb törvényben kellene gondoskodnia a törvényhozásnak és a kormánynak. Ez mindenkit megnyugtatna. De végtére nem is megnyugtatásról van szó, mintha szükségük lenne a fronton lévőknek) valami nagy megnyugtatásra, mert a magyar honvéd hangulata mindig kitűnő, mindig hazafias, érzi, hogy miért küzd. Jól esik nekünk hallani a frontról szabadságra hazatérő honvédektől, hogy a magyar szakaszon a legjobb a hangulat, a harci hangulat minden más szakasszal szemben. Ök tudják azt, hogy míg az orosz front mögött mindjobban mutat koznak az inség jelei, addig idehaza nem ismétlődik meg az októberi szellem felülkerekedése, hanem lelki kitartásában is erős nemzet áll mögöttük. Azonban a magyar becsület és a honvédség megbecsülése követeli, hogy intézményesen gondoskodjunk a frontharcosok, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sízázr százalékos ellátásiáról. Tisztelettel ajánlom ezt a, kormány figyelmébe, anélkül, hogy arra gondolnék, hogy a kormánynak szüksége volna bármi biztatásra is. Örömmel konstatálom — Nagy Vilmos honvédelmi miniszter úrnak első fellépése (Éljenzés.) általános örömet keltett az egész közvéleményben, általános megnyugvást keltett, hogy igazi katona jött a honvédelmi miniszteri székbe, akinek első dolga az volt, hogy kiment az arcvonalba és közvetlenül saját tapasztalatból iparkodott megsizemlélni a front körűimé-