Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-76
Áz országgyűlés felsőházának 76. ütést tetve, mert ellenkező esetben az eredmény éppen az ellenkezője lesz annak, amit a törvény elérni céloz, tudniillik, az eddiginél is nagyobb számmal fogják elhagyni a tisztviselői pályát, nem is beszélve az utánpótlás kérdésről és félő, hogy az általam előadottak figyelembevétele nélkül csak a másutt elhelyezkedni nem tudó, a köz szempontjából kevésbbé értékes elemek fognak a közpályán megmaradni., Ami a törvény azon lehetőségét illeti hogy, a miniszter úr az állások betöltésének^ jogát a vármegye alispánjára bízhatja, - azt igen helyesnek, szükségesnek és mindenesetre gyakqrlandónak tartom — annál is inkább, mert a jó munkát és harmonikus együttműködést és a munkáért való felelősséget az illető uraktól az alispánok, a polgármesterek csak akkor kívánhatják meg, ha ők maguk.választják meg munkatársaikat a nekik legjobban megfelelőnek látszó és a helyi viszonyok ismeretével lehetőleg bíró pályázók közül s nem a minisztériumból küldenek nekik esetleg az_ ország másik széléről a viszonyokkal teljesen ismeretlen és a szükségszerűen hosszabb ideig az aklimatizáció nehézségeivel küzdő egyéneket. iKérem az általam előadottak megszíylelését s bízom benne, hogy a belügyminiszter úr bölcs belátással át fogja hidalni a különböző nehézségeket. . Áttérve most már a mezőgazdaságig mimikák biztosítására, felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a mezőgazdasági termelésnél egyáltalán szükséges intézkedésekre. Szükségesnek tartom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, a közellátásügyi és egyben a be'lügyminisz úr figyelmét az elkövetkezendő gazdasági évben a mezőgazdasági termelés és az ezzel kapcsolatos hadiérdek biztosítása^ szempontjából célszerűnek mutatkozó lintézkedésekre. Elsősorban is szükségesnek tartom a mezőgazdasági éves cselédek arató- és summás munkások ügyének rendezését, és pedig olyan módon, hagy azok tisztességes megélhetése s egyben a munkaadó kereseti lehetősége arányba hozassék és mindenképpen biztosittasséJkj, mert az ezévben mutatkozó munkamorál csökkenése nézetem szerint nem csekély mértékben vezethető vissza arra az okra, hogy a munkások tietmelvényeiket ma maximális áron kénytelenek értékesíteni, szemben aizokkal a megállapított horribilis árakkal, amelyekért ők maguk kénytelenek mindennapi szükségletüket beszerezmi. Ennekfolytán helyesnek tartanám, hogy a kettő közötti arány mindemképpen helyreállíttassék, illetőleg a munkabért ne pengőben, hanem terményben kapják meg minden korlátozás nélkül, mert így csere útján lehetne szükségletüket beszerezni. Ha a közellátás szempontjából itt nehézségbe ütköznénk, akkor kérném nekfiík terményeikért olyan prémiumot megállapítani, amely a belső vásárló értéknek teljesen megfelel. Péllául felhozom, hogy 500 kilogramm csöves tengeriért egy pár csizma kapható, holott, ha normális áron vehetnék, 120 pengőért kapnának, viszont normális áron úgy sem lehet kapni és zugban 2—300 pengőért veszik a csizmát. A mai! mindenáron városba való vándorlás rugója főleg az, hogy terményeiket alacsonyan megállapított, áron kény teleinek . értékesíteni s viszont a városban megállapított magas bérek könnyebben lehetővé teszik a szükséges élelmickkek beszerzését. A mezőgazdasági munkások tisztességes megélhetését mindeniképpeu biztosítandónafk .tartom. Ezzel szemben a vállalt 1942. évi, december hó 14-én, hétfőn. 227 munka elvégzése is minden áron biztositaudó, ha kell, a legdrasztikusabb kényszereszközöjkkel is indokolatlan munkamegtagadás esetén. Háború lévén, ily körülmények között a mező. gazdaság a dolog lényegéből kifolyólag elsőrendű hadiüzemképpen kezelendő, melynek mikénti kezelésével áll vagy bukik a nemzet jövője. Szükség esetén megszívlelendőnek! tarta, nam a mezőgazdasági munkásszerződések, értve • alatta a> gazdasági cselédek és aratók szerződésének meghosszabbítását a háború tartamára. Egyben felhívom az illetékes miniszter urak figyelmét, különösen a honvédelmiét azon nem leíkieiáinylendő és a bevonulások által nagymértékben megnövekedett, a legszorgosabb munkaidőben a honvédelmi érdekeket is nagyban érintő mezőgazdasági munkatöbbletre, mely a leventefoglalkoztatások ezen időre való felfüggesztését tette szükségessé, de amely felfüggesztést az illetékes tényezők, a honvédelmi és a földmíveiésügyi miniszter úr megegyező intézkedése ellenére, a legtöbb esetben nem respektálják. A mezőgazdaságii munka biztosítását és_a termelés folytonosságát lehetőleg a szokott es eddig bevált módon gazdasági cselédek, részes • munkások és szak in anyósok által tartom elvégzendőnek, továbbá az annakidején jól bevált hadifoglyok hiányában csak végszükség esetén munkásosztagokka], amelyek értesülésem szerint részben erdélyi oláhokból, résziéi zsidó munkaszolgála Sósokból állanak. El lehet képzelni, hogy a zsidó munkaszolgálatos milyen ambícióval fog dolgozni. Jóformán jobb, ha semmi nincs, mintha ezeket küldik ki. Ez tulajdonképpen olyan dolog, amelynek semmi haszna, semmi láttatja nem lesz. A múlt tapasztalatain okulva, minden gyakorlati gazda tudja, hogy a, munikásosztagok lehetőleg kerülendők 1 . Az előbbi eset azonban csak úgy képzelhető el, hogy zavartalanul keresztülvihető, ha a kormány hozzásegíti úgy a munkásokat, mint a munkaadókat, hogy a körülményekhez képest megélhetésük teljesen biztosítva legyen, ami pedig a mai helyzet mellett — sajnálattal kell, r hogy megállapítsam — biztosítva nincs, ( lévén a termények és a beszerzendő szükségleti cikkek között az árarány a mezőgazdasági termelés szempontjából a legrosszabb és éppen ezért nagy mértékben okozója a mai lehetetlen munkamorálnak és érthető elégedetlenségnek, sőt elkeseredésnek. Annak az állításomnak igazolására, hogy a munkaadó a mai árviszonyok mellett semmi 1 kéopen sem képes olyan munkabért adni, amely a munkás rendes megélhetését a mai körülmények között az ő vagyoni romlása nélkül biztosíthatja, legyen szabad a következő • kalkulációs kimutatást ismertetnem, amelyből kitűnik, hogy míg a munkaadó, illetőleg a gazda term elvén yedért az 1939. évhez képest az 1942. évben 32—110%-kal magasabb árakat kap, ezzel szemben a nélkülözhetetlen üzemanyagaiért és szükségleti cikkeiért hivatalosan , megállapított, 110—130%-kal. magasabb árat kénytelen fizetni, nem is beszélve arról, hogy ë cikkek minősége semmiképpen sem felel meg az 1939. évi minőségnek. A kimutatás, amely 1942. november 24-én van összeállítva, a következő. Mezőgazdasági termeivények ára: 1939-ben a búza ára 100 kilogrammonként 20 pengő volt, 1942-ben 30 pengő. Itt az áremelkedés 50%. A rozs ára 18
