Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. 223 az az ügy, amelyet: felterjeszt, komolyan sürgős e ha annak elintézése' késik, legyen az elintézés formálisan akármiilyen jó is, elkésett, rossz. Adassék _ meg a legalsóbb közigazgatási hatóságnak is a lehetőség arra, hogy jelentésében rövid, de velős indokolással rámutasson, hogy ez és az at felterjesztés ezért és ezért, ennyi időn belül elintézendő, mert különben elkésett, , semmit sem ér az egész. (Helyeslés.) Tudom, hoigy e javaslatokkal szemben az lesz az ellenvetés, hogy a felsőbb hatóság nem szívesen vesz alulról utasítást. Ha azonban az alsóbb fokú hatóság a felsőbb hatósági főnöknek vagy referensnek küldött jelentésének legelején az akta beérkezése napján megmagyarázza, Ibogy ez az, ügy ezért, vagy aízért igen sürgős és azonnal vagy sürgősen elintézendő, nem hiszem, hogy az az aktahegy legaljára csúsznék, hanem az előadó mégis csak másképpen és más ütemben fog ezzel az üggyel foglalkozni. (Ügy van!) A másik kérdés, amit meg kell említenem és amit a konzervatívabb elemek egy kissé gyagyanakvó szeműiéi néznek, úgynevezett tájegységek kérdése. Azt, hogy egy gondolat honnan jön, szélső poltikai részről vagy nem, sohasem szabad vizsgálnunk, ha az a gondolat egészség ges. Mint konzervatív beállítottságú politikus, magam is azt mondom, hogy a magyar állam közigazgatási geográfiai beosztását megbolygatni nagyon megfontolandó és emellett komoly tradíciókat, tiszteletreméltó helyi érdekeket sért. Mégis azt hiszem, hogy egy teljesen merev és változtathatatlan konstrukciójú beosztást véglegesnek nem szabad elfogadnunk. Különösen a gazdasági, szorosabb értelemben pedig a mezőgazdaságit ^közigazgatás terén a tájegységnek eddig — mint mondottam — gyanakvó szemmel nézett új közigazgatási egységét nagyon melegen ajánlom a. kormány figyelmeibe. Kétségtelen dolog ugyanis, hogy ebben az országban van tíz, vagy mondjuk legfeljebb húsz olyan vidék, amelynek nemcsak agrokémiai, agrogeológiai összetétele, hanem .csadálatos véletlen folytán — vagy talán a geográfusok azt mondják, nem is véletlen folytán — etnikai összetétele, végül klimatikus viszonyai is annyira hasonlóak, hogy r azoknak egy közös középközigazgatási egységbe való foglalása igen sürgős és nagyon termékeny feladat lenne. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Felsőház! Áttérve a földmívelésügyi tárca egészen rövid taglalására, engedtessék meg nekem, hogy nagy örömmel és melegen üdvözöljem a földmívelésügyi miniszter urat tegnap, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben tett ama és mindennél fontösabb ki jelentéséért, hogy midentelfog követni, hogy a mezőgazdasági termelésben ma kétségtelenül uralkodó bizonytalanság megszűnjék. (Éljenzés.) Ősszel minden gyakorlati gazda leül és megcsinálja a maga programmját úgy a növényi, mint az állati termelés tekintetében. Van-e itt olyan boldog gazda, aki ma nyugodt lélekkel azt merné mondani, hogy meg meri a jövő évi programmot csinálni azok miatt a bizonytalanságot szülő intézkedések miatt, amelyek mindnyájunk elé merednek és amelyek az úgynevezett közellátásnál nagyon szükségeseik ugyan, de a termelést nagyon sokszor hátráltató és akadályozó momentumok ... (Farkasfalvi Farkas Géza: Sőt lehetetlenné teszik!) Sajnálom, hogy a földmíveíésügyi miniszter úr ő excellenciája nincs itt, de viszont örülök, hogy a pénzügyminiszter úr ő excellenciája itt van, mert tudom, hogy nagy barátja egy gondolatnak, amely talán vesszőparipám magamnak is, de nemcsak magamnak, hanem sok komoly agrártermelőnek. A mezőgazdasági törvénnyel kétségtelenül nagy lépés tétetett meg mezőgazdasági kultúránk továbbfejlesztésére, de végtelenül sajnáljuk, hogy az azzal egyidlőben ' bejelentett és általunk várva várt másik hatalmas, nagy kérdés, a vízügyek kérdése nyilván financiális, vagy más okok folytán, mintha kissé háttérbe szorult: volna. Mindnyájan vártuk a nagy vízi törvényjavaslat beterjesztését, nem töirődve azzal, hogy ez az eg'élsz vonalon az államosítást hozza, hogy a vízitársulatíok autonómiájának esetleges megszűnését hozza-e, vagy nem, mert végeredményben ez egy konstrukcionális kérdlés; vártuk, • hogy jöjjön végre a szerves, naigy törtvény, amellyel — szemben az öntözéssel, amely kérdés bármilyen fontos, mégis csak egyik része a nagy vízügyi problémának — az egész kérdés szerves egységképpen törvényhozási rendezést nyerjen. Engedtessék meg nekünk, hogy újból kérjük a pénzügyminiszter úr jóindulatát, hogy az egységes törvény ne tolassék el megint -bizonytalan idlő're. Nem szeretném, ha annak az »elgypár katasztrofális esztendőnek, amely megmozgatta a lelkeket és az ország túlnyomó részének termelőit, akik kétségbeeséssel láttáik a vízözönt a magyar földiön, ha ennek a, pszichológiai állapotnak elmultával és az "Úristen akairaltjáiból saáríazabb esztendők jöittévtelj aiz egész vízügyi kérdés megint hátráHtáitlnék és elmaradva a kardinális megoldás, amely . kimondija, hogy a vizek levezetése, elvezetése^ * nem a helyi érdekeltségeknek, nem is az ország egyes vidékeinek, nem is országos érdekeltségeknek, hanem az egész ország egyetemének a kérdése. (Ügy van!) Ezt a kérdést nem enge dijuk elsikkadni, ennek a kérdésnek ilyetén országos

1 szemszögből való rendezését nagyon kérjük a kormánytól. (Helyeslés.) A földmívelélsügyi kormány megpróbált itt egy féléink lépést tenni előre, megpróbált egyes vízitársulatokat egy egységbe fogni. Hát ennek is lesznek üdvös hatásai: a gyengébb, a nagyobb teherrel sújtott kisebb társulatoknál bizonyos kiegyenlítődést fog ez teremteni, de az igazi nagy kiegyenlítődiésit nem fogjuk vele elérni; autonóm adók terén előbb előadott és sajnos, a pénzügyminiszter úr által távolléte folíytán nem hallott ama nehézség analógiájára, hogy ebben az országban az adófizetés nagysága élppen az autonómadók folytán aittlól függ, hogy ki hol született, hol adlózik. Ezt az . állapotot előbb vagy utóbb ebben az országban meg kell szüntetni. Itt még csak részben a pénzügyi politika, részben pedig a földmívelésüery kiegészítéseképpen legyen szabad megemlitenem a mezőgazdaság gépesítésének a kérdését. Mi nagy szövetségesünk. Németország részére komoly, nagy áruhiteleket nyújtottunk. Tudomásom szerint megvan a lehetősége annak, hogy ennek a komoly, nekik talán nem is olyan nagy. nekünk azonban, igen súlyos hitelnek valamelyes ellenértékét megkaphassuk olyan áruk formájában, amelyek különösen a magyar agrikultúra szempontjából lényegesek. Voltarn bátor a bizottságban megemlíteni, hogy amikor a honvédelmi miniszter úr is háromszor mondja ugyan: pénzt, pénzt, pénzt, de utána háromszor mondja azt is hogy: gépet, génét, gépét! Ugyanígy kell ma a fölidmívelésügyi miniszter úrnak is azt mondania? gép gép, gép. Ennek szükségét nemcsak az a sajnálatos tünet okozza, hogy ebben a pillanatban; a munkás39*