Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

96 Az országgyűlés felsőházának 68. ülé, érdek, hogy a termelő munkát az egész gazdasági frontunkon egyidejűleg megjavítsuk. Ká kell mutatnom arra is, hogy minden más államban egyenrangúak a gazdasági főiskolák és az egyetemi fakultások, aminek nagy előnye az, hogy a hallgatók átléphetnek egyik főiskoláról a másikba és ezáltal helyi ismereteiket és látókörüket nagyon hasznos módon kibővíthetik. Felhívom az igen t. Felsőház figyelmét arra a könnyen félremagyarázható körülményre is, hogy a jelenleg hároméves kolozsvári gazdasági akadémia már a román megszállás alatt is, mint az_ egyetemmel teljesen egyenrangú gazdasági főiskola működött. Egészen természetes persze, hogy mindaddig, amíg az átszervezés teljes egészébein befejezve nincs, felesleges volna a negyedik tanulmányi évet mind a négy mezőgazdasági főiskolán már most megnyitni, mint ahogyan azt a földmívelésügyi kormányzat nem is tervezi. A tárgyalt törvényjavaslattal, illetőleg a milliárdos programmal kapcsolatban sok új terv merült fel. Legyen szabad nekem ezek közül egyre, a sokat emlegetett hatodik mezőgazdasági főiskolára röv den kitérnem, amely egyes tervek szerint Szajadkán, más elgondolások szerint Szegeden mint mezőgazdasági fakultás volna megnyitandó. , Mindnyájunk reménysége az, hogy az or szag úgy területben, mint lélekszámban to vább fog gyarapodni és ennek következtében egy hatodik gazdasági főiskola vagy egyetemi mezőgazdasági fakultás felállítása mielőbb nemcsak indokolttá, hanem szükségessé is fog válni, jelenlegi helyzetünkben azonban, midőn meglevő mezőgazdasági akadémiáink szükségesnek tartották emlékiratban felhívni az illetékes tényezők figyelmét e főiskolák fokozatos elnéptelenedésére ós midőn a szakemberekben, főleg pedig a főiskolai tanári pályára alkalmas szakemberekben, rendkívül nagy hiány mutatkozik, modern tudományos intézmények berendezése pedig a rendkívüli anyaghiány miatt szint© lehetetlen, jogosan felvetődik az a kérdés: indokolt-e ma egy új gazdasági főiskola felállítását sürgetni és erre a célra a napilapokat is egyre sűrűbben igénybe venni. Méltóztassék ezért megengedni, hogy röviden in'dokoljam a főiskolai tanári pályán működő szakemberek állásfoglalását, amely szerint egy új gazdasági főiskola vagy egy új mezőgazdasági fakultás felállítása ezidőszerint nem állana a köz érdekében és mindaddig elhalasztandó, amíg a meglevő négy gazdasági főiskolának és a budapesti egyetem mezőgazdasági fakultásának befogadóképessége nincs tökéletesen kihasználva és amíg ezek az intézmények a kor követelményeinek megfelően felszerelve, főleg pedig tudományos segédszemélyzettel ellátva nincsenek; A statisztika tükrében vizsgálva a kérdést, gazdasági főiskoláink száma az ország agrárjellegének máris megfelel. Amíg ugyanis Franciaországban tízmillió lélekre, Olaszországban nyolcmilloó lélekre, a világháború előtti Német

: országban ötmillió lélekre esik egy gazdasági főiskola, ad'dig hazánkban a 14*7 milliós lélekszám mellett nem egészen 3 millió lélekre jut egy főiskola. Az a sajátos körülmény, hogy éppen a gazdasági főiskolák tanárai kérik az új gazdasági főiskola felállításának elhalasztását, abban a körülményben leli magyarázatát, hogy a gazdasági főiskolák tanárai már hiva1942. évi július hó 28-án, kedden. tásuknál fogva is teljes tudatában vannak annak, hogy a gazdasági szakemberekre a közeljövőben rendkívül fontos szerep vár és ezért azok kiképzését a legtökéletesebben fölszerelt és tudományos segédszemélyzettel bőven ellátott intézményben kell olymódon biztosítani, hogy az új gazdageneráció az erősen felfokozott követelményeknek is meg tudjon felelni. Azok előtt, akik ismerik egy mezőgazdasági főiskola tudományos felszerelésének rendkívüli sokoldalúságát, nem lehet kétséges, hogy a jelenlegi nehéz időkben, midőn egy mikroszkóphoz is csak nagyon körülményesen lehet hozzájutni, egy új gazdasági főiskola megnyitása csak akkor volna Lehetséges, ha a meglevő négy gazdasági akadémiáról vonnánk el tanerőket és a tudományos fölszerélés egyrészét, aminek következtében a már meglevő négy főiskola eredményes működése lenne veszélyeztetve. Takarékossági szempontok is köteleznek bennünket arra, hogy komoly megfontolás tárgyává tegyük a sokmillió pengős értéket képviselő új gazdasági főiskola létesítését, akkor, midőn a meglevők még tökéletesen kihasználva nincsenek. Az ilyen módon megtakarítható ösz

: szeget a meglevő főiskolák és a műegyetemi mezőgazdasági fakultás fejlesztésére, elsősorban pedig a pátyi tangazdaságban egy konviktus létesítésére fordítva sokkal eredményesebben lehetne a mezőgazdaság fejlesztését szolgálni, mint a kor követelményeinek megfelelően ezidőszerint fel nem szerelhető új gazdasági főiskola létesítésével. A mai időkben nagyon sokszor halljuk emlegetni a szakemberhiányt. Minden foglalkozási ágnál mutatkozik ez a jelenség, sehol sem bir azorban azzal a jelentőséggel, mint a mezőgazdasági fronton, különösen most, amidőn egy milliárdos mezőgazdasági Programm végrehajtására tesszük meg az előkészületeket és midőn a második világháború közepette vitéz •hadseregünk küzdőképessége nem kis mértékbeli attól függ, miként tudunk helytállni a gazdasági fronton. Kívánatos, sőt országos érdek ezért, minden eszközt felhasználni annak biztosítására, hogy a mezőgazdasági pálya iránt az érdeklődés fokozódjék. Olaszország nagy vezére, Mussolini is erre törekedett, midőn az öt felsőfokú olasz gazdasági és erdészeti iskolát kifejlesztette, az egyetemekkel teljesen egyenrangú, kitűnően fölszerelt főiskolákká és olyan tanulmányi rendet léptetett életbe, amely szerint a négyéves főiskolai tanulmányokat > elvégző hallgatók a legmagasabb képesítés birtokában, mint mezőgazdasági doktorok távoznak a főiskoláról. A mezőgazdasági tudásnak ezzel az egészen egyedülálló megbecsülésével sikerült is Mussolininak a gazdasági pálya iránt az érdeklődést felkelteni és a kiváló képzettségű gazdáknak oly nagy gárdáját nevelni, amelylyel megnyerte híres gabonacsatáját és amelynek kiválóan képzett tagjai — mint nemrég a napilapok is közölték — már közvetlen közelségünkben, a Száva völgyében is működnek mint gazdasági tanácsadók. Távol áll tőlem, hogy én ennek az r olasz rendszernek szolgai lemásolását ajánlanám.^ A gazdasági pályák iránti érdeklődés fokozása céljából és méltányossági okokból bátor vagyok azonban arra kérni a kormányt, hogy juttassa kifejezésre megbecsülését a gazdasági szaktudás, illetve a gazdasági szakemberek