Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-62
528 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 194-2. évi február hó 24-én, kedden. ahol nincs kenyér, ott a kilengések lehetősége gyakoribb. Gondoskodnunk kell a magyar orvos számára arról, hogy ne legyenek olyan tiltó rendelkezések, amilyenek ma is előfordulnak a közkórházi segédorvosi és gyakornoki kinevezésekkel kapcsolatban, amikor nyiltan megmondják, hogy csak nőtlen orvos pályázhat. Bocsánatot kérek, hogyan lehetséges ebben a lélekszámában állandóan csökkenő tendenciájú és kevésbbé szaporodó nemzetben és államban azt mondani, hogy az orvos nem nősülhet meg addig, amíg kórházi gyakorlatot folytat. Ez is anomália, ezt sem szabad megtűrni. Azt hiszem, egyet méltóztatnak velem érteni, amikor a belügyi kormányzatot ée általában az összkormányzatot ennek az anomáliának megszüntetésére kérem. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Nyugdíjintézetünk van is, meg nincs is. Nem tartozik szigorúan a törvényjavaslat keretébe, de el kell monda nom, hogy mi már évtizedek óta küzdünk az általános nyugdíjjogosultságért. Van ugyan egy nyugdíjintézetünk, amelynek vagyona ma körülbelül 8 millió pengő; ez, hála Istennek, ingatlanba van fektetve. Ezzel azonban nincs megoldva a kérdés, amit már uemrégen a költségvetés tárgyalása során is alkalmam volt itt elmondani; nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. A nyugdíjkérdés rendezése is nemcsak az orvosi rend erdeke, hanem a nemzet érdeke is. A magyar orvos nem látja biztosítva sorsát, nem tud és nem mer családot alapítani, mert , a magángyakorlatot folytató orvos jövedelme olyan kicsi, hogy nem adja meg a vagyonszerzés lehetőségét, másrészt pedig az Oti.-ba vagy máshova bekapcsolódott orvos a nyugdíjintézettől jelenleg olyan minimális nyugdíjat kap, amely elhalálozás vagy munkaképtelenség esetén a mindennapi kenyeret sem biztosítja. Az országos kamara foglalkozik ezzel a kérdéssel, ezt a kérdést ismételten tárgyalta; most mély tisztelettel keresem meg a belügy miniszter urat. keressük a belügyminiszter úr és> a közegészségügyi kormányzat jóindulatú támogatását, hogy állami támogatással, tör. vényjavaslattal, tehát parlamentáris úton oldassék meg ez a kérdés. A törvény, az 1936. évi I. törvénycikk előírja és megengedi, hogy jóléti intézményeket is alapítson r és alkosson a kamara. Sajnos, ilyen intézményünk még ma sincs. Nem állt módunkban anyagi eszközök hiányában egy jóléti intézmény megalkotása. Nagyon jól tudjuk, hogy a magunk filléreivel is hozzá kell járulnunk ennek a jóléti intézménynek megalkotásához, de ebben az esetben is kérjük a belügyminiszter úr jóindulatát, hogy ebben a kér désben is legyen segítségünkre, mert ma az a helyzet, hogy ha egy orvos megbetegszik, nem kap semmiféle támogatást, ha nincs benn valamilyen intézményben, nem kap ápolási költséget, a kórházi ápolást meg kell fizetnie, nem kap semmiféle anyagi segítséget munkaképtelenség esetére, nem mehet fürdőbe, mert nem kap kedvezményt, legfeljebb a fürdőjegyet nem kell megváltania, egyébként mindent meg kell fizetnie. Mélyen t. Felsőház! Mély tisztelettel fordulok a belügyminiszter úrhoz újból hangoztatva, hogy a legmesszebbmenő tisztelettel és bizalommal vagyunk a belügyi kormányzat, az egészségügyi kormányzat iránt, magasra értékeljük mindenkori ténykedéseit, alkotásait, | azonban nyiltan és őszintén el kellett mondanom az orvosi rend panaszait. Kérem a belügyminiszter úr jóindulatú támogatását. Mivel az a törvényjavaslat, amely ebben a tárgyban a parlament elé került, nem teljesíti azt, amit mi óhajtunk és kérünk, illetve azok nak igen kis töredékét váltja valóra, a törvényjavaslatot, sajnos, nem fogadhatom el. (Taps a középen.) Elnök: Kíván még valaki a törvényiavaslathoz általánosságban hozzászólani 1 ? (Nem,!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr Ő nagyméltósága kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! Legyen szabad az elhangzott felszó. lalásra egészen röviden válaszolnom. A felszólalt felsőházi tag úr a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit sorba vette, azokat nagyban és egészben kielégítőknek és elfogadhatóknak találta. A végén a törvényjavaslatot azért nem fogadta el, mert keveselte annak rendelkezéseit, keveselte pedig két szempontból. Az egyik szempont az volt, hogy a törvényjavaslat nem tett eleget száz százalékban az orvosi rendnek az orvosi kamarák útján kifejezett kívánságainak, a második szempont pedig az volt, hogy a javaslat a zsidókra vonatkoz 0 rendelkezések tekintetében nem ment olyan messze, amint azt a felsőházi tag úr kívánta. Mélyen t. Felsőház! Ez a törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy az orvosi kamarák megalkotására vonatkozó 1936 : 1. tc.-nek az eddigi tapasztalatok alapján nautatkozott és ki jegecesedett hiányait pótolja. Az orvosi társa, dalom az 1936: 1. tc.-kel kapott először törvényes érdekképviseletet és jutott először abba^ a helyzetbe, hogy a maga társadalmát a közérdek szempontjából tömörítse. Ennek a törvénynek életbelépése óta hat esztendő múlt el. Én elismerem, hogy hat esztendő sok idő, de egy fiatal intézmény élete szempontjából, kü lönösen akkor, ha ez a fiatal intézmény egy közösségi érdek képviseletére összehoz egy olyan társadalmat, amely eddig a legmesszebhmenőleg az individualista életfelfogásban élt, mert hiszen ebben nevelkedett és foglalkozásánál fogva volt individualista, mondom, ha ez a helyzet, akkor ezt a hat esztendőt még nem lehet olyan hosszú időnek tekinteni, hogy azok az eredmények, amelyeket ez a törvény célzott, teljes mértékben, kifejlődhettek volna. "Én elismerem és helyeslem azt a törekvést, hogy az orvosi társadalom a kamarán belül a maga autonóm életét minél tágabbra akarja kiéuíteni. Ez csak egy természetes törekvés. Én nemcsak ezt ismerem el, hanem teljes elisme réssel és szeretettel vagyok az iránt a' nemes feladat iránt is, amelyet az orvosnak végeznie kell. Már most az orvosi kamara működésében össze kell egyeztetni azokat a fontos érdekeket amelyeket egyrészt az orvosi hivatás megfe lelő teljesítése követel meg és reprezentál, másfelöl pedig, amelyeket az orvosok r anyagi és kari érdekei megkövetelnek. Én tehát, mon dorn, abszolúte nem helytelenítem ezeket a tö rekvéseket, sőt örülök annak, ha az orvosi ka marák részéről állandóan megnyilvánul az a törekvés, hogy az ő autonóm szabad mozgásuk a kamara keretén belül tágíttassék. Nekem az a kötelességem, hogy ezeket a törekvéseket megvizsgáljam és azokat a magasabb közérde kekkel, az országos érdekekkel és itt nevezetesou a közegészségügy nagy érdekeivel összeegyeztetve lehetőleg megvalósítsam.
