Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-58

Az országgyűlés felsőházának 58. ülése 1H2 évi február hó 6-án, pénteken. 505 védelmi 36 tagú országos bizottság elnökét értesítettem. T. Felsőház! A képviselőháztól beérkezett a >rm kir. miniszterelnök úr háromrendbeli in­dítványa: az 1939:V. te. 1. §-a alapján a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek or­szággyűlési képviselői létszámának megthívás útján való kiegészítése; az 1939: VI. te. 2. §-a alapján a Magyar Szent Koronához visszatért és az országgal egyesített kárpátaljai területek országgyűlési képviselői létszámának meghívás útján való kiegészítése és végül az 1941.-XX. te. 2. §-a alapján a Magyar Szent Koronához visszacsatolt délvidéki terü­letekről az országgyűlés képviselőházába kép­viselők meghívása tárgyában. A m. kir. miniszterelnök úr háromrendbeli indítványa kinyomatott, szétosztatott és a mai ülés napirendjére tárgyalásra kitűzetett. Jelentem, hogy beadta jelentését a 42 tagú országos bizottság az 1941. évi június hó 26-tól 1941. évi december hó 19-ig terjedő idő alatt ki­fejtett működéséről. A jelentés kinyomatott, szétosztatott, napi­rendre tűzése iránt később fogok intézkedni. Jelentem továbbá a t. Felsőháznak, hogy beadta jelentését az igazoló bizottság is a hoz­záutalt igazolási ügyekben. Ez a jelentés kinyomatott, szétosztatott, szétosztása óta azonban a házszabályokban elő­írt 3 napi közbeeső idő még nem telt el, ezért ez csak a bizottság által kért sürgősség kimon­dása esetén lesz a mai ülésünk keretében tár­gyalható. Miután magam is kívánatosnak tartom, hogy érdekelt tagtársaink mielőbb igazoltas­sanak, a sürgősségi javaslatot szavazás alá fogom bocsátani, megjegyezvén, hogy annak elfogadásához a jelenlevő felsőházi tagok két­harmadrészének r hozzájárulása szükséges. Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni . ah­hoz, hogv az igazoló bizottság jelentése a sür­gősség kimondása mellett a mai ülésünk kere­tében tárgyaltassék, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, a kétharmad többséget is megálla­pítva kimondom, hogy a felsőház a sürgősségi javaslatot a házszabályok rendelkezéseinek megfelelően elfogadta. Napirend szerint következik a m. kir. mi­niszterelnök úr indítványának tárgyalása az 1939 :V. te. 1. §-a alapján a Magyar Szent Koro­nához visszacsatolt felvidéki területek ország­gyűlési képviselői létszámának meghívás út­ján való kiegészítése tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a miniszter­elnöki indítványt felolvasni szíveskedjék. Tarányi Ferenc jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Az 1939:V. te. 1. §-a a következő­képpen rendelkezik: »Mindaddig, amíg az 1938.-XXXIV. tc.-kel a Magyar Szent Koroná­hoz visszacsatolt felvidéki területeken az or­szággyűlési képviselőválasztások megtartása lehetséges lesz, az 1939. év június havának 10. napjára egybehívott országgyűlés képviselő­házának a jelen törvény erejénél fogva, mint országgyűlési képviselők tagjai lesznek azok. akiket a visszacsatolt felvidéki területek la­kossága által szenátorokká, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megvá­lasztottak közül vagy a magyar pártok lajstro­main a megválasztottak után pótképviselővé választott jelöltek közül a miniszterelnök in­dítványára az országgyűlés — mindkét házá­nak határozatával — az országgyűlés képvi­selőházába meghív. Az így meghívottak száma legfeljebb huszonhat lehet.« E rendelkezésnek megfelelően hivatali elő­döm 1939. évi június 27-ik napján indítványt terjesztett az országgyűlés elé. Az indítvány el­fogadásával az országgyűlés képviselőházába meghívottak közül elhunyt Szent-Ivány József képviselő, Holota János és Salkovszky Jenő pedig képviselői megbízatásukról lemondottak. Ehhez képest tisztelettel indítványozom, hogy az országgyűlés a képviselőházba a meg­üresedett három helyre: 1. Fodor JenŐt, 2. Koczor Gyulát, 3. Jankrvits Imrét a képviselőház tagjaiként meghívja. Kérem ez indítványom kitűzését a Ház leg­közelebbi ülésének napirendjére. Budapest, 1942. évi február hó 5. napján. Bárdossy László s. k., m. kir. miniszterelnök.« Elnök: Szólásra jelentkezett Szüllő Géza ő nagyméltósága, őt illeti a szó. Szüllő Géza: Nagyméltóságú Elnök tJr! Mé­lyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Termé­szetesen elfogadom a miniszterelnöki indít­ványt arról, hogy a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai képviselők létszámát behívással kiegészítsük és délvidéki képviselőket hívjunk be. Miután azonban remélem, hogy még több terület is vissza íog csatoltatni megcsonkított hazánkhoz, kérném, hogy bizonyos rendszer mellett történjenek a behívások és a behívot­taknak a névsora még olyan időben közöltes­sék a Házzal, hogy hozzászólhassunk mind­annyian, akik ezeket a területeket ismerjük. Ez volna az egyik indítványom. A másik indítványom pedig a következő: Nagyon jól tudom azt, hogy nagyon nehéz helyzetben van a magyar állam, a magyar kormány és tudom azt a rég/i alapigazságot, amelyet az angol így fejez ki: wrong or right, my country, vagyis mindig a magam hazájá­nak érdekeit kell szem előtt tartanom és csak azt kell szem előtt tartanom. Azt tartom, hogy a magyar nemzet fenntartó ereje mindig a szabadság volt és a szabadságnak egyik pal­ládiuma a magyar sajtó. Ne álltassuk magun­kat: ma mindenféle rémhírekkel van tele az ország, amelyek nem felelnek meg a valóság­nak, de amelyeknek szellőztetése sokkal jf>bo, ha otthon történik, mintha idegenek beszélnek róluk. Tudom, hogy^ a propagandák hogyan akarják meggyanúsítani a magyar nemzet minden egves tényezőiét, magát a kardot kén­viselő hadsereget is. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a kormányból senki, de minden­esetre nagvon kérem a kormánvt, hogy bizo­nyos mértékie- tágítsa a cenzúrát és a gyüle­kezési szabadságot. A rémhírterjesztésnek ugyanis épnen az a leeriobb módja, ha titok­ban folvtatiák a suttogó pronagandát, beszél­nek jobbra-balra és így ássák alá a magvar nemzetnek egyetlen fenntartó bázisát, amelyet úgy hívnak: állami és egyéni szabpdsáo- és jog. Tídvözlöm a behívandó új törvényhozókat, de kérem, hogy a délvidéki törvénvhozóknak adassék maid mód arra, hogy felvilágosítsák a magyar kö z vélem én vt: igazak-e és me^nvi­b«n igazak azok a hírek, amelvek azt involvál­ták, miutíha a magyar társadalom elfeledte volna, hoer a masrvar nemzet jocrtisztelő. jog­szere tő, jogáért élni és halni tudó. de sohasem önkényeskedik. A javaslatot különben elfoga­dom Elnök; Kíván még valaki az indítványhoz 78*

Next

/
Thumbnails
Contents