Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés felsőházának 55, ülése 19ki, évi december hó 18-án, csütörtökön» 417 amelybe én is bele akartam kapcsolódni. Ezért nagy gond számomra, hogy most új ötletekkel és a miniszter urak részére új Örömöket szerző olyan javaslatokkal jöjjek, amelyek kapósak lehetnének, vagy az újság ingerével hathatnának. Igen t. Felsőház! Gondot ad az is, hogy ismétlésbe ne essem. De én mégis egy nagy ismétléssel kezdem felszólalásomat, amikor kijelentem, hogy a legnagyobb elismeréssel és a legnagyobb lelki nyugalommal fogadom el az 3942. évi költségvetést általánosságban éppúgy, mint részleteiben. Elfogadom a költségvetést szubjektív okokból. Végighallgattam a képviselőházban majdnem minden felszólalást, amelyet végig nem hallgattam, azt figyelemmel kísértem a sajtóban, végighallgattam itt a felszólalásokat és a legnagyobb örömmel, igazi magyar örömmel állapítom meg, hogy a törvényhozásnak mindkét Háza a magyar közvélemény hatása, szuggesztiója alatt és majdnem egyhangú lelkesedéssel fogadja el ezt a költségvetést. Ez a bizalom Bárdossy László miniszterelnöknek és kormányának szól. De elfogadom a költségvetést objektív okokból is. Bármennyit nézte az ember ezt a költségvetést, bármenynyire belemélyedt grafikonokkal, integrálokkal és minden egyébbel, azt állapította meg, hogy ennek a költségvetésnek egy hatalmas sarkpontja van. Meg kell állapítani, hogy a feladat nagy, a legnehezebb feladat, amely előtt költségvetés állott, talán az elmúlt idők hosszú évtizedei alatt is. még a világháborút is beszámítva. Két termelést kellett összhangba hoznia ennek a költségvetésnek: a katonai termelést és a polgári termelést. Ha én ezt grafikonban szemléltetem és ha elgondolom, hogy az egyik improduktív, sőt nemcsak hogy improduktív, hanem enyésző és a másiknak ki kell egészítenie azt a készletet, amelyet a katonai termelés felhasznál, akkor azt mondom, hogy valósággal művészet az, amit ez a költségvetés ebben a tekintetben is bemutat és ez megnyugtat minket abban, hogy nem érkezünk el arra a bizonyos mélypontra, amely olyan kiegyenlítődést hozna, amely esetleg katasztrofális lehetne a nemzet gazdasági életére. Objektív a költségvetés abból a szempontból is, hogy onnan veszi a fedezetet, ahol van. Progresszív és én nem féltem azt a bizonyos alapot, amelyről annyit hallottuk, hogy nem bírja ezt el és roskadozik, mert igenis, el kell bírnia. Jól mondta előttem szólott igen t. felsőházi tagtársam, hogy itt önfeláldozásra van szükség, nemcsak anyagiak áldozására. Hányan vannak, akik az életüket adják oda, hány édesanya van, aki a fiát adja oda! Itt nem szabad különbséget tennünk és nem szabad vonakodnunk a terhek vállalásától, mert a háborúhoz pénz kell, de a győzelemhez még töbh pénz kell. Nekünk győznünk kell, mert mi győzni akarunk. Én nem szeretem, sem itt ebben a Házban, sem máshol és hántja a fülemet, ha a legkisebb aggodalom is hangzik el abban az értelemben, hogy ennek a háborúnak a kimenetele kétes. (Tavs) Ennek a háborúnak biztos győzelemmel kell végződnie a mi részünkről, mert csak úgy győzünk, ha győzni akarunk. A milliárdos mezőgazdasági beruházást is éppen ebből a szempontból látom időszerűnek, hogy amit a katonai termelés elfogyaszt, azt igyekezzünk meglehetősen gyors ütemben pótolni, mert a többtermelésen, mégpedig a gyors többtermelésen fordul meg gazdasági helyzetünk és a győzelem kérdése is. Ebbe a gondolatkörbe, a töbtermelés gondolatkörébe kell beállítanunk a vitának egyik méreganyagát, — hogy így fejezzem ki magamat — az agrárreform kérdését is. En, mint kisgazda, sőt földmíves, az agrárreform híve vagyok, de én ma bűnnek és véteknek tartanám azt, ha a termelés rendjét agrárreformmal, mégpedig egy intenzív agrárreformtörvénnyel megbontani igyekeznénk. Azt igenis, óhajtom, hogy az a katona, aki a fronton küzd és hajléktalan, amikor hazajön, akkor a saját házában otthon találhassa magát. De a termelési rendet most egy agrárreformmal megbontani katasztrofális volna. Eljön majd ennek az ideje, de már most fel kell készülnünk erre és tanulmányoznunk kell a módozatokat, amelyek alapján az agrárreform végrehajtható lesz. A másik méreganyaga a vitának — különösen a képviselőházban elhangzott beszédekből állapítom ezt meg — a zsidókérdés. À zsidókérdés a magyar keresztény közvéleményben is — hiszen éppen itt láttuk ebben a Házban — majdnem ötvenszázalékos arányban szeparálta a magyar közélet elitjét is. A zsidótörvényről egyfelől azt mondják, hogy radikális, másfelől pedig azt, hogy igen konzervatív. Én mind a két irányzatnak igazat adok. A zsidótörvénynek vannak olyan csökévéuyoi. hogy például egy ötvenszázalékos zsidó, az, akiben ötvenszázalékos felsőbbrendű vérüség, azaz magyar vér van, zsidónak számít, ellenben a harminchatszázalékos zsidó lehet esetleg egy szélsőséges jobboldali pártnak a vezető tagja. Tudjuk, hogy a kormány gazdasági okokból odázza el a zsidókérdés gyökeres meg" oldását, a zsidótörvény megoldásának is eljön majd az ideje a corpus separatum alapján. Aki nem érzett lelki szükségletet, hogy beolvadjon a magyar kereszténységbe, a magyar nemzet testébe, az elkülönítve érezheti magát ezután is és az megérdemli, hogy a sorsa Palesztina vagy Madagaszkár legyen. Az előadó úr jólesően hangsúlyozta ki, hogy a magyar középosztályon és a magyar tisztviselői osztályon segíteni kell. Hogy mit jelent a középosztály nemzeti szempontból és hogy milyen fontos a középosztály szerepe, azt mi láttuk a kisebbségi időkben az elrablott területeken. Az idegen hatalom, különösen Erdélyben, legelőször a középosztály megsemmisítésére tört. Tudta azt. hogy ha a középosztályt meg tudja semmisíteni, akkor a népet könnyen a maga jármába tudja hajtani. Nagyon helyes, amikor különösen az elszakított területeken regenerálni akar a kormányzat de itt a trianoni országban is hóna alá nyúl a középosztálynak és különösen annak a tekintélyes részét alkotó tisztviselőelemnek. Én a középosztály helyezetével, különösen a tisztviselői karral kapcsolatosan csak egyetlen gondolatot szeretnék felvetni. Itt az egyik felszólalt igen t. felsőházi tagtársam kivételezést ajánlott, hogy akik tehetségben kiválnak, azoknak adassék alkalom arra, hogy a politikai pályán is akár csak a vezérkariak a katonai pályán, előretörhessenek. Én még egy más kritériumot is állítanék fel, azt, hogy adjunk módot a fiatal tisztviselőknek a családalapításra. Ha az ember ezt az országot járja, mindenütt, a lelkészektől és hivatalnokoktól egyformán csak az egyke és az egyse fölötti sirámot hallja. Én, aki középosztálybeli és munkás is vagyok, tudom, hogy a középosztály milyen példával szolgálhat az alsóbb rétegeknek s tudom, hogy az a földmívesnép vagy az a proletár figyelemmel kíséri a középosztály min6ö*