Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

414 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése tünk, ezért nem sajnálhatunk semmi áldozatot sem honvédségünkre. (Helyeslés.) Igen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy az anyagi, materiális erősítéseken kívül hadd térjek ki honvédségünk egy másik erősítésére is, amely inkább lelki, szellemi, etikai természetű. Arannyal és nyersanyaggal csupáu nem lehet a háborút megnyerni, ahhoz más is kell: önzetlenség, hősi elszánás és erős hit. Az összetört Franciaország atyja, Petain marsall mondta ezeket a szavakat a múlt esztendőben, amikor összeomlott az országa. Mi nem a késői bánat tanulságaképpen akarjuk ezeket à szavakat megismételni, hanem előrelátó bölcseséggel akarunk gondoskodni arról, hogy honvédségünk nemcsak a gépesítésben és u fegyverekben, hanem lelkében is erős legyen. Amikor az elmúlt hetekben a japánok a hadüzenet után rögtön az első napon olyan csodálatos erővel csaptak le ellenségükre- és olyan csodálatos eredményt értek el, az egyik angol államférfiú azokat az okokat kutatva, amelyek ezekre a sikerekre vezettek, — mert igen sokan azt hitték, hogy a japánok a csatahajók ellen kivívott sikereiket valami remi kívüli haditalálmánynak köszönhetik — azt mondta, nincs semmi okunk ennek a feltételezésére. É magam is ezt mondom. Semmi okunk nincs erre a feltevésre. A japánok hősi elszántságukkal, lelki erejükkel, hitükkel és erősségükkel érték el csodálatos eredményeiket. Igen t. Felsőház! A vita folyamán ebben a teremben már ismételten idézték Zrínyi mondását, de én újra idézem, hogy egyetlen egy nációnál, a japánnál sem vagyunk alábbvalóak, mi magyarok. (Úgy van! Ügy van!) Ehhez azonban az kell, hogy honvédségünk nevelése neesak a katonáskodásra, a dresszúrára és a fegyelemre szorítkozzék, hanem legyen lényeges a katona lelki nevelése is. Legyen sza' bad felhívnom itt az igen t. kormány figyelmét az egész honvédségi nevelésre, kezdve a leventekiképzéstől egészen a vezérkari tiszti képesítés elnyeréséig. Arra szeretném kérni az igen t. kormányt, hogy a leventék nevelésénél, amellyel kapcsolatban az új honvédelmi törvény annyi jogot és hatáskört biztosít JSL kormány számára, legyen nagyon kényes és óvatos a leventeoktatók kiválogatásánál s ne mellőzze, sőt vegye társul maga, mellé a leventekiképzésben az iskolai és egyházi hatóságokat, azokat a leghűségesebb és legerősebb munkatársaikat, a népnevelőket és a lelkipásztorokat, akiknek munkáját nélkülözni a leventék nevelésénél szinte lehetetlenségnek tartom. De amint mondtam, a katonaság kiképzése se legyen csupán fegyveres kiképzés, haDem legyen az iskola munlkájának továbbfolytató ja, a népnevelésnek egy magasabb foka is. Ezenkívül, ha fontos és életbevágó, a honvédség ereje szempontjából a legénység kiképzése, természetesen még fontosabb a tisztek kiképzése, akik vezetői és példaadói lesznek a hönvédlegénységnek. Amikor visszafoglaltuk a Felvidéket, tudomásom szerint sok panasz hangzott el a visszatért magyarság részéről a miatt, mert a magyar honvédek között igen sokszor hallották a legdurvább káromkodásokat, amelyekhez nem voltak hozzászokva. Hála Istennek, Erdély visszatérése után, de a keleti frontról visszatérő katonáink ellen sem hallottamilyen panaszt. Hallottam azonban egy másik szomorú tapasztalatról, arról a kegyetlenkedésről, amellyel a keleti front katonáinak kell 1941' évi december hó 18-án, csütörtökön. megküzdeniök. Úgylátszik, azoknak a tatár és mongol hordáknak a kegyetlenségét és embertelenségét, amelyet a történelem folyamán többször tapasztaltunk, átvették a szovjet moszkovita erői. Ez mindenesetre veszedelmes lehet azokra, akik ilyen ellenséggel küzdenek, meg vagyok azonban győződve róla, hogy a honvédség vezetői megtalálják a módiát és az eszközét annak, hogy ezt a kegyetlenkedést inkább a mi katonáink katonai erejének emelésére, e mellett azonban leiküknek nem kárára használják fel. Igen t. Felsőház! Schandl Károly felsőházi tagtársam beszédében két frontot különböztetett meg, ahol erősen kell tartanunk a magyar állást, a külső frontot, amelyről most beszéltem és a polgári, belső frontot, amely idehaza minálunk van. A polgárok megelégedettsége, békéje, egysége és összetartása erősíti a belső polgári frontot és ennek az erősségnek egyik legjobb összetevőbe a szociális reformok megvalósítása, a szociális gondozás. Erre vonatkozólag különböző vélemények merültek fel a költségvetésnek mind képviselőházi, mind pedig felsőházi bizottsági tárgyalásán. Voltak olyanok, különösen a képviselőházban, akik azt mondották, hogy a kormányzat nem tesz semmit a szociális gondozás tekintetében, magukra hagyja az elesetteket, magukra, hagyja a nagy tömegeket és nem elég gyors ütemben valósítja meg a szükséges szociális reformokat. A felsőház pénzügyi bizottságában az ellenkező nézet merült fel : azt mondották, hogy túlságosan gyors az az ütem, amelyben ^mi a szociális reformokat megvalósítjuk, ezért gazdasági fejlődésünk nem tud lépést tartani a megvalósított szociális reformokkal és ennek katasztrófa lesz a vége. Hol itt az igazság, igen i Felsőház? Lehetetlenség, hogy aki nyugodtan, a pártszenvedélyektől és pártérdekektől függetlenül szemléli azt a munkát, amelyet a törvényhozás és a kormány az utóbbi években végzett, az objektíven, nyugodt lelkiismerettel azt mondhatná, hogy itt nem történt szociális munka, nem valósítottak meg szociális reformokat. Csak eery-kettőre kell rámutatnom: nem beszélek a földhöz juttatásról, hanem megemlítem a kormánynak és a törvényhozásnak azt a munkáját, amely ezreknek és ezreknek juttatott háznépet és építtetett házat, megemlítem a gazdatisztekről szóló törvényt, megemlítem a mezőgazdasági munkások és cselédek öregségi biztosítását, a betegségi biztosítás kiterjesztését, azután az ipari törvényt, a minimális munkabérekről szóló intézkedést, legfőképpen pedig azt a szociális, hogy úgy mondjam, mozgalmat, amelyet az egészséaügy emelésével és az Országos Nép- és Családvédelmi Alap megteremtésével megindított a kormányzat. Ez mind munka, ez mind szociális reform, ez mind a polgári belső front megerősítését célozza. Ha vannak, akik keveslik a szociális reformokat, ha vannak olyanok, akik sokksl erősebb tempóban akarnák a szociális reformokat megvalósítani, azokat figyelmeztetni kell, teherbiróképességünkre. Igen t. Felsőház!•• Manapság nagyon divatos a népközösség gondolata — hadd mondjam úgy: a nénközösséig: jelszava, de igen sokan abból a közösségből, amelyet a külföldön csakugyan igen nagyszerűen megvalósítottak^ kiváló elmék és vezetők, tulajdonképpen igen sokan csak azokat az elemeket válogatják ki, mazsolázzák ki, amelyek az ő egyéni érdekei-