Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

396 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése csak akkor lehet, ha az az emberi lélekben gyö­kerezik. Ezért nem volt Magyarországon soha­sem forradalom, mert a 48-as felkelés a törvé­nyes jogok érdekéüen folytatott szabadsághare volt. az 1918-as pedig nem a magyar nemzet forradalma, hanem egy áruló kisebbség láza­dása volt a történelmi szellem ellen, amely csak úgy tudott ideig-óráig hatalomra kerülni, hogy kihasználta a vesztett háború lelki depresszióját. Mélyen t. Felsőház! Mivel a kormányzat ténykedéseiből és a miniszterelnök úrnak több errevonatkozó kijelentéséből azt látom, hogy a kormányzat a történelmi szellem által meg­jelölt utakon kíván haladni, ezért a kormány­zat iránt bizalommal viseltetem és a törvény­javaslatot elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Jankovich­Bésán József gróf felsőházi tag úr. Gróf Jankovich-Bésán József: Nagyméltó­ságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni». hogy az általános vita során belemenjek a részlet­kérdésekbe is, főleg aim a földmívelésügyi tárcát illeti. Teszem ezt azért, mert az idő rö­vidsége miatt nem szeretném az igen t. Felső­házat újból fárasztani ezekkel a kérdésekkel az illető tárcáknál. Sajnos, olyan rövid tanács­kozási idő áll ismét a felsőház rendelkezésére (Ügy van! Ügy van!), hogy ezt csak a legfon­tosabb kérdések felvetésére tudjuk felhasz­nálni. Ezért csak egészen röviden fogok az általános kérdésekre is kiterjeszkedni, neveze­tesen az állami költségvetés egyes részleteire, amelyek különösen feltűnőek és amelyek főleg szociális kérdéseket is érintenek. (Halljuk! Halljuk!) Ha az állami költségvetés emelkedését néz­zük, azt látjuk, hogy annak összege — kerek összeget mondok csak — a múlt évhez képest kereken 823 millió pengővel emelkedett. Az állami alkalmazottak fizetése a költségvetés­ben 1.352.000.000 pengőre rúg, ami, ha jól emlék­szem, a pénzügyminiszter úr indokolására, az es;ész költségvetésnek 21'7°/o-át jelenti. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr arra hivatkozik, hogy A múlthoz viszonyítva ez a százalékarány javult, mert hiszen 30°/o-ról vagy talán még többről is, fokozatosan lement 29%-ra, de én azt hiszem, hogy ez a beállítás nem egészen ne­rves. Ha ugyanis azt nézzük, hogy költségve­tésünk ezekhez az évekhez viszonyítva milyen óriási arányban emelkedett és ebben a költség­vetésben a beruházások is bennfoglaltatnak, akkor azt hiszem, hogy ez a százalékos arány nem akkora, amekkorát a pénzügyminiszter úr említett. Ami ennek az óriási tisztviselőlétszámnak az emelkedését illeti, méltóztatnak tudni, hogy az állami tisztviselők létszáma — és itt az állami tisztviselőket és az üzemi alkalma­mazottakat számítom be, kivéve a törvényha­tósági tisztviselőket, viszont beszámítva a nyugdíjasokat — 443.000 főt tesz ki. Azt hi­szem, hogy ez olyan óriási szám. amely gon­dolkodóba kell, hogy ejtsen bennünket és nemcsak a törvényhozót, nemcsak az ország közönségét, hanem magát a tisztviselői kart is. A.zt hiszem, itt valamilyen hibának kell lennie az adminisztrációban. Mi túladminisz­trálunk (Ügy van! Ügy van!), s ez nem ér­deke az országnak, de nem érdeke a tisztvi­selői karnak sem. Mert minél több tisztvise­. évi december hó 18-án, csütörtökön. lőt állítunk be, annál nehézkesebb lesz az adminisztráció és annál rosszabbul fogjuk tudni fizetni ezeket a tisztviselőket. Már pedig az ország érdeke, hogy elsőrangúan képzett és jól fizetett tisztviselői kar álljon az ország szolgálatában. De én úgy látóm, hogy mi már annyira benne vagyunk ebben a tJoztviselőszaporitásban, ebben az admi­nisztráció-jtúltengásben és komplikálásban, hogy Goethe szavaival kell élnem: »Da3 ist der Fluch der bősen Tat, dass sie fortzeugend Böses muss gebähren«, tehát tovább szüli ennek az adminisztrációnak a túltengését és ennek következtében Magyarország tisztviselői ka­rának a fizetése nem azon a színvonalon van, amilyen színvonalat meg kell követelnünk. Nagyon kérem az igen t. kormányt, — és itt uem akarok az adminisztráció racionali­zálásáról beszélni, hanem a közigazgatás egy­szerűsítéséről — méltóztassék a közigazgatás egyszerűsítését minél előbb munkába venni, hogy ennek eredményeképpen a megtakarí­tott Összegeket a tisztviselők fizetésének javí­tására lehessen fordítani. Én hiszem, hogy ha a tisztviselők megfelelő jó fizetésben része­sülnek és az anyagi gondoktól mentesen vé­gezhetik munkájukat, akkor az ország admi­nisztrációja ugyanolyan százalékkal fog ja­vulni, amilyen százalékkal a fizetések omel­kednek. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megen­gedni, hogy ezekután áttérjek a földmívelés­ügyi tárca egyes általános és egyes részlet­kérdéseire. Azt hiszem, — miután felszólalá­somban gazdasági téren akarok maradni -?­hogy a földmívelésügyi tárca az a tárca, amelynek tárgyalásán keresztül talán a leg­inkább " megvilágíthatjuk az egész ország közgazdasági helyzetét, mert hiszen az ország lakosságának nagy része földmíveléssel fog­lalkozik és & mai háborús viszonyok között a terjmelési és közélelmezési kérdések azok, amelyek az ország közönségét leginkább fog­lalkoztatják. Nem fogok kitérni a közélelme­zés ügyének egyes kérdéseire azért sem, mert ezt az előttem felszólalt illusztris szónokok már eléggé megtárgyalták és erre részletesen is rámutattak. Ezzel nem akarom az igen t. Felsőház türelmét igénybe vennL inkább csak általános érdekű földmívelésügyi és ter­melési kérdésekkel akarok foglalkozni. A földmívelésügyi tárca egyes címeiről ak­kor fogok megemlékezni, amikor ennek külö­nös fontossága mutatkozik, vagy amikor ezek­nek a címeknek nagymérvű emelkedése ezt indokolttá teszi. A földmívelési tárca a múlt évi 53 millió pengős költségvetésével szemben 1942-ben 156.690.000 pengőt mutat fel, ami 103 millió pengő emelkedést jelent, vagyis körülbe­lül 200%-ot. A százalékokat azért említem, mert hiszen az ország megnagyobbodásával bi­zonyos költségek természeteseknek mutatkoz­nak és viszont vannak költségek, amelyek messze túlhaladják az ország megnagyobbo­dása által normális viszonyok között megkí­vánt költségvetést. Ha részletesen nézzük ezt a költségvetést, akkor a többlet a rendes kiadá­soknál körülbelül 100%-os, az átmenetieknél 1200%-os és a beruházásoknál 600%-os. A költségvetés megnagyobbodása, mint már említettem, főként az ország megnagyob­bodásával függ össze, de vannak egyes téte­lek, amely már a földmívelésügyi miniszter beruházásainak árnyékát vetítik maguk elé. A tárca harmadik címe foglalkozik a gaz-

Next

/
Thumbnails
Contents