Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1941. évi december hó 18-án, csütörtökön. 393 mondja» évi fix összegben megállapított segélyt adott az egyes városoknak, mégpedig nagyon gondos mérlegelés alapján. Fájdalom azonban alig telt el két esztendő, .iött a világháború, ntána jött Trianon, azután jött a pénzromlás, a gazdasági válság és ezeknek a városoknak élete megdermedt. Az 1924 : IV. törvénycikk azután látva ezt a helyzetet megváltoztatta a fent említett törvényt és a városoknak fix Összeg helyett bizonyos kereseti adó-, jövedelemadó- és forgalmiadórészesedést juttatott. Ám éppen ez a körülmény két nagy csoportba osztotta ezeket a városokat. Az egyikbe tartoznak azok a városok, amelyeknek lakosai legnagyobb részben földmíveléssel és gazdálkodással foglalkoznak, a másikba pedig azok, amelyek a nagy gyáriipar körébe estek. Még inkább megváltoztatta a helyzetet az előbbiekre súlyosbítva, az utóbbiakra pedig könynyítve, a fázisrendszer bevezetése. Az a helyzet állt elő, mélyen t. Felsőház, hogy az utóbbi városok nemcsak könnyen viselhették a maguk közigazgatási térheti, hanem invesztálhattak, lüktetve és iázasan mehettek előre a háború utáni időben, a városok másik csoportjánál pedig lüktetve és lázasan rohant felfelé a pótadó 100—150 és ennél is magasabb százalékokra s megdermedt és megállt ezeknek a városoknak az élete. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy egy-egy ilyen városban egy nyomorult, elromlott betonjárdát megjavítani, egy közegészségügyi szükségletet jelentő artézi kutat megfúrni képtelenség és lehetetlenség volt esztendőkön keresztül. Hiába égette a gond a fejét a polgármesternek, a városi vezetőségnek, számvevőségnek és hasztalan jött kék ceruzával a miniszterközi bizottság, ezeknek a városoknak élete megállt, amihez még hozzájárult az, hogy ezeknek a városoknak legnagyobb része éppen az oiszág határszélére esett, mert még Trianonnak bűne és hazugsága sem tudta azt elsíbolni, hogy ezek a városok a magyarság várai voltak századokon keresztül és — méltóztassék elgondolni — még ma is ott van például Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Gyula, Szalonta, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely és elő tudnék még sorolni egész sereg várost a Felvidéken és minden területen, amely ina is az országhatár szélén áll és amelyektől el van vonva az ipar és kereskedelem lehetőségének életet adó ereje, amev lyek kiáltva kiáltanak a rendszeres segítésért! Mélyen t. Felsőház! Kétségtelenül meg vagyok a felől is győződve, hogy pénzügyi és belügyi kormányzatunk egyaránt nagyon jól érzi, tudja és látja ezeket, mégis úgv érzem, hogy éppen nekünk, törvénvhozóknak reá kell irányítanunk nemcsak a minisztériumoknak, hanem az egész magyar közéletnek figyelmét ezekre a dolgokra. Mélyen t. Felsőház! Nincsen a képviselőháznak és nincsen a felsőháznak egyetlenegy olyan költségvetési vitája sem. — és ez egészen helyesen is — amelyben ne történnének megemlékezések, még pedig megbecsülő és értéklő megnyilatkozások > miniszterek, felsőházi tagok és képviselők ajkairól a magyar tanítói és lelkészi karról, a magyar nemzeti életnek ezekről a proeminens zászlótartóiról. A magyar népiskolák, a közép- és középfokú iskolák a trianoni sötét évtizedben is fényforrásai voltak a magyar nemzeti életnek és ma ezek legelsősorban őrtálló katonái ezeknek a, drága érzéseknek a megcsonkult vagy épülő magyar földön egyaránt, mint ahogy nagyon helyesen mondotta annak idején Vásárhelyi püspök úr is Kolozsvárott, hogy a ma gyár érzésnek és a magyar életnek megtartói a templom és az iskola voltak. Mélyen t Felsőház! Ismét hangsúlyozom, hogy nagyon jól látom és tudom azt, hogy a kultuszminiszter úr a pénzügynrniszter úrral egyetértésben népnevelésünk érdekében nagy összegeket állított be a költségvetésbe. Mégis tisztelő szeretettel kérdem: vájjon mikor fog egyszer már megvalósulni annak a sokszor kért, sokszor beígért és sokszor munkába állítottnak jelentett dolognak elintézése, hogy egyszer végre-valahára a kántortanítói fizetésekben el tog választatni annak a nyomorúságos javadalmú, de külön munkát igénylő és annak a szerény néptanítónak mégis egy-egy darab kenyeret jelentő kántori szolgálatnak díjazása és ez nem vétetik be az állami fizetéskiegészítésbe, ami igazán nem jelent nagy költséget a magyar államháztartásra nézve. Tisztelettel kérdem, vájjon mikor jön el kétevtized után egyszer az az idő, amikor megszűnik az az állapot, hogy van ebben a magyar közéletben egyetlenegy réteg, a magyar lelkészi kar, — értem ez alatt a római katolikus, evangélikus, református és unitárius lelkészi kart egyaránt — amely még ma is 50%-ós redukcióval kapja a maga korpótlékát megmozdulatlanul és megváltoztathatatlanul, holott különösképpen éppen a protestáns lelkészi karra óriási súllyal nehezedik az. hogy tisztes családját, a magyarságnak reménységét szülőföldjüktől messze kell középiskolákban taníttatnia irtózatos lemondásokkal és áldozatokkal? Tisztelő szeretettel kérdem, hogy vájjon mikor jön el az az idő, amikor megvalósul az, ami valóban filléreket sem jelent, inkább talán megbecsülést, hogy végre-valahára az a lelkészi kar és annak házanépe egyszer megkapja a félárú vasúti jegyet a magyar államtól, amit megkap minden köztisztviselő és minden közalkalmazott? Mélyen t. Felsőház? Lelkületünkből es hivatásunkból kifolyólag is — ezt hangsúlyozottan emelem ki — mi mindig a legszerényebbek és mindig a legutolsók vagyunk abban, hogy a magunk részére kérjünk valamit, de elsők igyekszünk lenni mindig abban, hogy a ma; gyár nemzeti életért mi, magyar tanítói, tanári és lelkipásztori kar, életünket lánggal égessük és hangsúlyozottan emelem ki és húzom alá azt, hogy mi, tanítók, tanárok és lelkészek, járhatunk foltos ruhákban, szegényes palástban és öltözetben, de mindig vezetői igyekszünk lenni áldozatosan, a magunk életét odaajánlva, a magyar nemzeti életnek, eszmének, gondolatnak és szolgálatnak! Éopen ezért hisszük, hogy megbecsültek minket és éppen ezért nem kérünk és legkevésbbé követelünk, hanem nagyon finom és szerény hangon, de szívét érintjük meg azoknak, akik intézik ennek a nemzetnek sorsát, hogy méltóztassanak a magvar állam költségvetésében semmi változtatást nem igénylő ezekhez a kéréseinkhez hozzájárulni és ezeket megvalósítani. Isten adja, mélyen t. Felsőház, hogy az a sok drága szociális elgondolás, amelyet a kormány ebben a költse?vetésben lefektetett, áldott gyümölcsöket teremjen a magyar nemzet milliói számára és Isten adja, hogy. a magyar katona hősiessége és a második frontnak, az itt élő magyarságnak hűsége és egysége az