Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés felsŐMzának 5k. ülést sekkel foglalkozom és azokkal szemben kifogásaimat is bátor leszek előadni, ki kell jelentenem, hogy a közellátási miniszter üt személye és a nemzet összessége érdekében teljesített, nehéz feladatokkal teljes és a súlyos köis legjobb akarattal törekszik. Ezért, amidőn telességek tudatától mélyen .»ihatott munkássága iránt bizalommal viseltetem. Az idei termésrendeleteknek nagyon szerencsés intézkedése az, hogy a búza és a rozs árát egységesen állapították meg az ország minden feladóállomására és hogy általában egyöntetű az árpa és zab ármegállapítása is. Jlizzel nagyon régi gazdakívánságnak tettek eleget, mert hiszen régóta sürgettük azt, hogy akár tarifareform útján, akár más módon lehetőleg egységéé gabonaárak állapíttassanak meg az az igazságtalanság, hogy a nyugati határoktól és az ország központjától távolabb eső országrészek nagy hátrányban voltak a gabonaértékesítés tekintetében Nagyon kívánatos lenno, ha az esrász ország területére érvényes egységes gabonaárak elvet fenn lehetne tartani a jövőben akkor is, amidőn — reméljük nem hosszú idő múlva — a közellátási szabályozások és korlátozások megszűnnek. ^N agyon helyes rendelkezése volt a termésértékesítésre vonatkozó alaprendeletnek az. mely kimondotta, hogy a közellátási miniszter engedélyétől függ a gabonának és így többek között az árpának ipari célra való felhasználása. Ennek a rendelkezésnek alapján a közellátási miniszter úrnak módja lett volna az árpának sörgyártásra való felhasználását teljesen meg is tiltani. Eléggé sajnos, hogy ez nem történt meg és hogy ennek következtében a sörgyárak nagymennyiségű árpát vásároltak fel és vontak el a sertéshízlalástól. ami elég káros volt, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a sertéshízlaiás és a zsírellátás sokkal fontosabb közellátási érdek, mint a sörgyártás és a sörfogyasztás. A. bekövetkezett abraktakarmányhiányt részben éppen a Sörgyárak árpavásárlása okozta. De ugyancsak ez volt az oka annak is, hogy miután a sörgyártás céljára az árpát a gyárak magasabb áron vásárolhatták, teljes joggal hivatkozhattak arra azok a többi gazdák is, akiknek szintén volt árpafeleslegük, hogy ők sem adhatják olcsóbban az árpát, viszont a Börárpára megállapított árat takarmányvásárlás céljából nem is volt szabad megfizetni, de az állattartás és a hizlalás ezt az árat nem is bírhatja meg. Nem tartom helyesnek, hogy a termés értékesítése és forgalombahozatala kizárólag a Hombárnak nevezett egykéz útján történt. Főleg nem helyes, hogy a gazdák saját gazdasági szükségletük beszerzésére, a nagyon is sok f helyen mutatkozó hiány fedezésére nem vásárolhatták meg egymás között a szükséges gabonát. Kétségtelenül nagy hátrányt jelentett ez a gazdákra, főleg a rosszalb helyzetben lévőkre nézve, mert hiszen azoknak volt hiányuk, akiknek rosszabb volt a termésük. A közellátásnak nem lett volna abból semmi hátránya, ha vásárlási igazolványok ellenében meg lett volna engedve, hogy a gazdák egy; mástól szerezzék be igazolt szükségletüket, ami a gazdaközönség^ részére előnyt jelentett volna, mert költségmentesen tudta volna szükségletét fedezni. Azok az intézkedések, amelyek a gazdák hiányzó szükségletének fedezésére irányultak» csak a Hombár közbeiktatásával tették ezt lehetővé. Az egészen kisembejTOLSOHÁZI NAPLÓ II. IHl. évi december hó 17-én, szerdán, 359 rek, a mezőgazdasági munkások részére azt a kedvezményt biztosították, hogy a Hombárbizományos útján a termelőktől az egypengős jutaléktól mentesen szerezhették be a szükséges gabonát. Sajnos azonban, ha a Hombárizományos raktárából kapták a gabonát, akkor nekik is meg kellett fizetni az egy pengőt Márpedig a Hombár nagyon sok esteben, főleg ott, ahol éppen gyengébb volt a termés, igen gyorsan öszeszedte a termésfeleslegeket és így a kisemberek is kénytelenek voltak a Hombár raktárából beszerezni a gabonaszükségletüket. De ez az egyébként kedvezménynek szánt intézkedés, a kisemberek gabonaellátása terén azért sem érhette el a maga célját, mert a vásárlási igazolványok érvényessége október 31-ig szólt, márpedig éppen a legkisebb emberek nagyon sok, esetben nem lehettek abban a helyzetben, főleg az idén, hogy egyszerre szerezzék be egészévi gabonaszükségletükét, hiszen más években is részletekben szoktak aí#

s megtenni, részben a téli favágási vagy egyéb" keresetükből. E melett egy hirtelen jött rendelkezés október 13-tól kezdve megtiltotta a Hombárnak, hogy má3, mint vetőmag céljára f

abonát kiszolgáltathasson, ami által éppen a isemberek gabonavásárlása nehezült meg nagyon, hiszen azok kenyér céljára vásárolták a gabonát, viszont október, második felében már a gazdák kezén be nem jelentett gabona tényleg alig volt A mezőgazdasági munkásokon kívül a gazdaközönség többi részének csak később tették lehetővé a gabonasztikségletnek vásárlási igazolvány alapján való beszerzését, és pedig olyanformán, hogy az illető gazdának kellett felkutatnia a termelőknél a felesleges gabonamennyiségeket és ezt a Hombár bizományosával közölni, aki azután a vásárlás megtörténtét a gabonalapra bejegyezte. Ezért a műveletért a Hombár-bizományos jogosítva, volt métermázsánként egy pengőt felszámítani. Nyilvánvaló, hogy ilyniodon nagyon könnyű keresethez jutott a Hombár, amelynek még csak a közvetítéssel sem kellett vesződnie. (Gróf Hoyos Miksa: Egy pengő őt fillér!) Métermázsánként egy pengőt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem azt is, hogy a Hombár jogosítva volt a gabonaátvételkor az egyes gazdáktól levonni bizonyos összegeket, amennyiben raktárába szállíttatta a gabonát, a vasútra szállítás díja fejében, így megtörtént egyes községekben, hogy a rozsért 28 pengős ár helyett csak 27 pengő 20 fillért fizetett a Hombár métermázsánként, amely rozsot azonban egyáltalában nem szállított azután ki a vasútra, hanem ugyancsak a raktárából adta ki a helybeli igényjogosultaknak 29 pengőért, tehát nem egy pengőt, hanem 1 pengő 80 fillért keresett e .en. t)e még a métermázsánfcénti 1 pengős jutalékot is nagyon soknak kell tartanom. Sok ez a Hombár által közvetlenül megvásárolt tételek után is, de különösen sok azok után a tételek után, amelyeket a gazdák vásárlási igazolványok alapján maguk kutattak fel a termelőknél, hiszen ezeknél a Hombár semmiféle munkát nem végzett. A múltban, még a legutóbbi esztendőben is a kereskedők és bizományosok a közvetítésért legfeljebb csak 20 fillért számítottak fel métermázsánkint, akkor, amidon tényleg ők bonyolították le az üzletet. Az, hogy a Hombár most egykézként szerepel, egyáltalában nem teheti jogosulttá a kereset nek ilyen nagymérvű megnövekedését ami >