Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

346 Az országgyűlés felsőházának 5J+. ülése kénytelen vagyok ebben az érteleimben is foglalkozni ezzel a tárggyal, de kénytelen vagyok foglalkozni az egyetemi tanári állások betöltésénél követett eljárás jellemzésével is, amit szintéin méltóztatott itt érinteni. A Ferenc József Tudományegyetem újjászervezéséért, az ott történt kinevezésiekért és az oktatás és nevelés jelenlegi színvonaláért a felelősség engem terhel és én ezt a felelősséget emelt fővel, büszkén vállalom. Az erdélyi visszacsatolás után az a feladat hárult reám, hogy öt hét rövid idő alatt két egyetemiét megszervezzek, munkába állítsak és ezeken az egyetemeken a tudomány mai színvonalán korszerű felsőoktatás és nevelés folyjék. Ezért kaptam az országgyűléstől felhatalmazást, hogy kikapcsolva az egyetemi bizottságok hosszadalmas eljárását, magam tegyek előterjesztést az államfőnek, a Kormányzó Ür Öfőméltóságának a kinevezések iránt. Ezt a felhatalmazást vállaltam mind anyagi, mind személyi tekintetben, az épületek helyreállítása, az intézetek felszerelésének kiegészítése, az elrablott és elhurcolt felszerelési tárgyak pótlása, a tanárok kiszemelése, a segédszieimélyzet kiválasztása és az egész egyetemi szervezés tekintetében. Munkatársul államtitkáromat, Szily Kálmán egyetemi professzort vettem magam miellé, aki, mint miniszteri biztos végezte a helyszínen és Budapesten a szükséges tárgyalásokat. Teleki Pál miniszterelnök úr állandó érdeklődése és tanácsai támogattak ebben a munkában. És az eredmény az, hogy öt, illetőleg hat héttel a bevonulás után 1940 október 24-én megnyílt a Kolozsvári Ferenc József tudományegyetem újra Kolozsvárott és ugyanakkor megnyílt Szegeden az új Horthy Miklós tudomány egy etem is és mindkettőben megindult magas színvonalon a korszerű egyetemi felsőoktatás. A pártatlan, tudományos és hazafias felsőoktatás biztosítéka a tudós tanári kar személyi összetétele, amely méltó és egyenrangú társa a budapesti és a többi egyetemek tanári karának. Nem is lehet ez máskép, hiszen a kiválasztás a legnagyobb gonddal, egyénenkénti elbírálással történt három professzor részéről, mert hiszen Szily Kálmán és jómagam Teleki Pál elé terjesztettünk minden egyes személyi kinevezést s az ő vele való megállapodás hozta létre az eredményt. Kétely esetén szaktanárokat is megkérdeztünk az egyes szakmákra vonatkozólag, ahol nem volt kialakult vélemény a legkiválóbb személyekre vonatkozólag. Különös gonddal, a tudományos és nemzeti szempontok teljes figyelembe vételével történt a történettudományi stúdiumok tanári kiválasztása és hasonló gonddal a kolozsvári egyetem újjászervezésével kapcsolatban megszervezett és éppen az elmúlt napokban befejezéshez jutott Teleki Pál Tudományos Intézet vezetőinek és intézeti tanárainak kiválasztása. A kiválasztásnál kettős szempont vezetett bennünket. Egyfelől az, hogy azok az erdélyi tudósok, akik a magyar munkában hosszú évtizedek óta résztvesznek, akik az elnyomatás és az idegen uralom idejében ott dolgoztak, megfelelő elhelyezéshez jussanak, másfelől pedig az, hogy a tanári kart a legkiválóbb tehetségű fiatal történettudósokkal egészítsük ki. így jutott tanszékhez az erdélyiek közül Biró Vencel, György Lajos, Kristóf György, Roska Márton, az intézeti elhelyezésben Kelemeû. Iitojos és ezekhez méltán társulnak az 19.1+1. évi december hó 17-én, szerdán. anyaországból átvitt idősebb^ tudósok: Visky Károly, Takács Zoltán és Tóth László, akik mind történeti stúdiumokat adnak elő. A fiatalokat nem saját tanítványaink közül választottuk ki Teleki Pállal; azok közül is, de gondunk volt arra, hogy odavigyük az új egyetemre minden professzor iskolájának leg kiválóbb képviselőit. így jutott kinevezéshez a történelemmel szorosan összefüggő földrajzi tanszakon Teleki két tanítványa, Rónai András és Hantos Gyula, az én tanítványaim közül Déry József és Krézsa István, Domanovszky tanítványai közül Váczy Péter, Szentpéteri tanítványai közül Szilágyi Lóránt, Lukinieh tanítványai közül Makkai László; így került a budapesti Teleki Intézetbe Szekfű Gyula kiváló tanítványa, Kosáry Domokos, és ugyanígy jutott kinevezéshez az, akiről most nem kívánok szólni, hanem majd később visszatérek rá: Szekfű másik jeles tanítványa, Raráth Tibor. Mindannyian a tudomány, a tanári készség és a nemzetnevelői hivatás magaslatán álló férfiak voltak, akiket eddigi munkájukért csak elismerés és tisztelet illethet, Ismétlem. Baráthról később szólok. Sajnálom, hogy a felsőházi tag úr ilyen módon tette fel kérdéseit és arra kérem, méltóztassék félreérthetetlenül kijelenteni, hogy ezek a kijelentések nem vonatkoznak magára a kolozsvári egyetem tanári karára. (Felkiáltások: Nem is azt mondotta!) Kérem, voltam bátor felolvasni a szöveget, ez derül ki belőle Méltóztatott az egyetemes történeti előadásokat említeni, amelyeket Váczy Péter és Tóth László ad elő. (Zaj. — Gróf Pálffy Géza közbeszól.) Nagy örömmel veszem tudomásul a felső* házi tag úrnak ezt a megállapítását. Most áttérek Baráth Tibor ügyére. Méltóztassanak megengedni, hogy kissé hosszadalmas legyek (Halljuk! Halljuk!), mert hiszen rendkívül súlyos vádak merültek fel. Nem is annyira a t. felsőházi tag úr beszédében, mint inkább interpellációja írásos szövegében. Az a vád foglaltatik az írásos szövegben, hogy ez a professzor előadásaiban és könyvében az elfogulatlanság, a tárgyilagosság és a történeti igazság sérelmével tudománytalanul, pártpolitikai szempontból és hazafiatlan szellemben ismerteti a magyar történelmet és ezzel megmételyezi a gondjaira bízott erdélyi magyar ifjúságot. Azt hiszem, helyesen fogalmaztam. Intézkedést kér az igen t. felsőházi tag úr aziránt, hogy az idegen járom alól felszabadult egyetemi ifjúság pártatlan, tudományos és hazafias történelmi oktatásban részesüljön; > kérdi, milyen eszközökkel kívánom ezt elérni, kit terhel felelősség a fennálló helyzet előidézéséért, az ifjúság megmételyezése által eddig okozott károkért, és hajlandó vagyok-e biztosítékokat adni arra, hogy a pártatlan tudományos politikamentes színvonal helyreállíttassák? Azt hiszam, világos a sérelem. Három vád szerepel: a tudománytalanság, a pártpolitikai szempont és... (Gróf Pálffy Géza: Nem! — Zaj.) Tehát pártosság. Bocsánatot kérek, azt méltóztatott mondani, hogy pártatlan történelemoktatást kér. A felsőházi tag úr szerint tehát jelenleg pártos oktatás folyik. Különben nem tudom felfedezni az ellen tétet. Ismétlem, három, vád szerepel itt: a tudománytalanság, a pártoskodás és a hazafiatlan-s ág vádja. Ezek a vádak súlyosak, szinte elviselhetetlenül súlyosak egy professzorra nézve.