Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

34:4 Az országgyűlés felsőházának 54. ülést hogy azt az elitgárdát nevelje ki, amely később mintegy az országnak vezető rétege, vezető elementuma, mindenféle irányban és vonatkozásban a közügyek vitelében is befolyásra tesz szert. De én talán még kifogást sem emelnék az ellen, hogy egy ilyen professzor egyetemi katedrát tölthet be, ha véletlenül nem volna az az eset, hogy ez a szerencsétlen professzor az egyetlen professzor az egyetemen, aki a magyar történelmet előadja, mégpedig a legújabbkori magyar történelem előadója. Fel fogom olvasni a magyar királyi Ferenc József tudományegyetem tanrendjének az 1941/42. tanév első felére vonatkozó utasításaiból azt a szakaszt, amelyből evidenter, nyilvánosait látszik, hogy az ott beiratkozott egyetemi polgárok, egyetemi hallgatók akár akarják, akár nem, kénytelenek ezt a professzort hallgatni. Mert mit mond az előírás az előadások kiválasztásának különleges szempontjairól? Azt, hogy például a jog- és államtudományi karon a joghallgatóknak a következő tárgyi beosztás ajánlatos (olvassa): »Első évfolyam: Bevezetés a jog-, illetőleg az államtudományokba, római jog és magyar jogtörténet, továbbá ugyanezen évfolyam alatt egy féléven át egy négyórás filozófiai, valamint ugyancsak egy féléven át két négy-négyórás történelmi kollégium. Ez utóbbiak közül legalább az egyiket az egyetemes történelem legújabbkori részéből kell választani. Jegyzet: amennyiben az említett filozófiai és történelmi kollégiumok valamelyike az első évfolyam tárgyai sorába valamely okból beilleszthető nem lenne, az a későbbi évfolyamok valamelyikében, de a nyolc félév alatt mindenesetre hallgatandó. Ez ugyanis a szabályzat szerint minden ]og^ és államtudományi hallgatóra nézve ia kari végbizonyítvány elnyerhetése szempontjából éppen úgy kötelező, mint akár a jog-, illetőleg államtudományi úgynevezett főkollégiumoké.« Mélyen t. Felsőház, én szerintem igen súlyos elbírálás alá esik, nemcsak azért, mert, mint az előbb kifejtettem, ez az egyetlen egyeteme a visszacsatolt Erdélynek, hanem súlyos elbírálás alá esik ez a professzori kinevezés, azért is, mert a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr volt az, aki éppen itt a felsőházban aggályoskodó egyetemi tanárok és felsőházi tagoknak a megnyugtatására 1937 jtinius hó 25-én — a felsőházi naplót idézem — a következőket mondotta (olvassa): »Az egyetemi tanszékek betöltésénél kizárólag tudományos és pedagógiai szempontok jöhetnek figyelembe.« (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Űgy van!) Szórói-szóra ezt mondotta. Én meg vagyok győződve arról. hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ezt a kijelentését ma is állja, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ügy van!) ezt érvényesíteni kívánta ennél a professzori | kinevezésnél is. Ha azonban a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr utólag rájött arra, hogy itt balfogás történt, akkor a megfelelő reparációval is tartozik az országnak. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, észre méltóztattak venni, hogy kínosan kerülöm az illető professzor nevének kiejtését. Teszem ezt azért, hogy rámutassak itt is arra, hogy nem a személyi kérdés a fontos, hanem egyedül és kizárólag az a tünet a fontos, hogy az egyetemi katedrán ül ez a professzor, aki tanára 1941. évi december hó 17-én, szerdán. a 22 éves járom alól visszatért erdélyi magyar ifjúságnak, amely tudomásom szerint a középiskolákban a magyar történelemről mitseni hallott, vagy ha hallott is róla, olyan történelmi szemléletet szívhatott magába, amely mindenképpen káros nemzetünk és az ország szempontjából. (Úgy van! Űgy van!) És most mi történik? Megtetézzük ezt azzal, hogy egy professzort helyezünk oda arra az t egyetlen katedrára, aki jobbat nem tud kitalálni, mint hogy az ő különleges egyéni történelmi nézeteit előadja, beoltja az,egyetemi ifjúságba, nem kímélve meg az ifjúságot az ő egyéni szertelenségeitől sem. Ez a professzor, úgy látszik, büszke arra, hogy irányított történelmet ad elő, hiszen a Pesti Újság egyik számában írt sikkében szószerin t ezt mondja: »Tehát mi az irányított történelemnek hívei vagyunk.« Az irányított történelem, szerintem, egy egészen különleges fogalom és azt hiszem, ebben a véleményemben a felsőházi tag urak is valamennyien osztoznak — itt azonban az irányításon felül még egy egészen különleges esettel állunk szemben. Ö nemcsak irányított, hanem ő jósoló történelemtanár is, mert történelmében jóslatokba bocsátkozik, azután times meséket mond, Aesopus fabuláit tálalja fel nekünk. Ilyen tanár nem tölthet be egyetemi katedrát, vagy ha szerencsétlenül, uitólag ébredtünk anak tudatára, hogy katedrán ül, akkor kötelességünk gondoskodni arról, hogy elkerüljön erről a katedráról (Ügy van! Űgy van!) és más katedrát se tölthessen be, sem a magyar, sem a világtörténelem, sem pedig valamely más tárgy katedráját. Az »errare humánum est« princípiuma önbeismeréssel kapcsolatban, áldozatos és talán elismerésre méltó cselekedet, azonban az elmondottaknak szenvedő tárgya mindenki más lehet, csak éppen a magyar egyetemi ifjúság nem. Hogy peil ig ilyen beismeréssel állunk szemben, annak bizonyítására itt tartom kezemben a bizonyítékokat, az igen t. professzor úrnak két »Magyar történet« című könyvét. Az első kiadás ebben az évben hagyta el a sajtót, az úgynevezett második bővített kiadás pedig rövid idő múlva, néhány hónap leforgása után jelent meg. Mindkét kiadást, mind az elsőt, mind a másodikat a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az 1940/41. tanévben tartott bevezető előadás címén bocsátja közre a szerző. Kérdem a t. Felsőháztól, — mivel a két könyv teljesen más tartalmú — hogy mármost melyik előadást tartotta meg a professzor úr mint bevezetőelőadást!' Ebben a kérdésben ugyanis nem tudok tisztán látni. A második bővített kiadás, — mert ennek kereszteli el a professzor úr — ugyanazzal a nyomdatechnikai beosztással készült, pontosan 202 oldal terjedelmű, tehát bővítést igen nehéz benne felfedezni, mert ha 'bővített, akkor valószínűleg szűkített is, hiszen különben a nyomdatechnika azonos beosztása mellett 202 oldalt nem tenne ki ugyanaz az anyag. Magát a bővítést is tehát egészen különlegesen értelmezi a professzor úr es bátor leszek egy rövid kis dolgot felolvasni mind az első, mind a második kiadásból azért, hogy a mélyen t. Felsőház tisztában légyen azzal, hogy a bővítés fogalmán mit kell érteni. A professzor úr a Bethlen-kormány működésével foglalkozva, az első kiadásban a következőket állapítja meg (olvassa): »A hosszúéletű Bethlen-kormány alatt a szociális gondolatnak is hátat fordítottunk.« A végén pedig ezt írja (olvassa): »A rosszul értelmezett tekintélyelv