Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése Mélyen t. Felsőház! Beszédem végeiéit; közeledem. Mielőtt befejezném, — hiszen az k

v

> is erre int — egypár szót kell szólnom a pénz ügyi politikáról. Hosszú időn át előadója voltam a képviselőházban a pénzügyi tárca költségvetésének, így ezekkel a kérdésekkel elég részletesen foglalkozhattam. A pénzügyi pol<tika költségvetési részével nem akarok foglalkozni,, de hangsúlyozom, hogy pénzünk értékállandóság ának a költségvetés igen fontos tényezője. Csak Hz adópolitikának egypár egészen kardinális kérdését akarom érinteni. Akárhogy is tagadjuk, vannak termelési ágak, amelyek konjunktúrát élveznek, legkevésbbé élvezi azonban ezt a mezőgazdaság. Én még azt sem akarom mondani, hogy talán az ipar komolyan, dolgozó hazafias • része túlzott konjunktúrákat élvs'zne, bái- ott bizonyos ' eltoló dások inkább láthatók, de vannak konjunkturális jövedelmek és amikor ezt a pénzügyi bizottságban előhoztuk, meglepetésünkre a pénzügyminiszter úr ő excellenciája, — aki, sajnálom, hogy nincs itt — szemben a képviselőházban elmondott beszédével, amelyben kilátásba helyezte, hogy igenis, foglalkozik egy tervezettel, amely ezeknek a konjunkturális jövedelmeknek a komolyabb megfogását célozza, azt mondotta, hogy ' a magyar jövedelem- és vagyonadórendszer olyan, hogy tulajdonképpen automatikusan megfogja a konjunkturális jövedelmet. Ebben van valami igazság, mert a magyar jövedslem- és vagyonadórendszer kétségtelenül egyike a legkitűnőbb és legzseniálisabb konstrukcióknak, ahol a vagyonemelkedés okait kutatva, a finánc mindig megfoghatja a jövedelemtöbbletet, mégis azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy jövedelem- és vagyonadórendszerünk még nem annyira kiépített, hogy megfogja azokat a kunjunkturális jövedelmek'

1

!, amelyek nagyon sokszor el tudnak bújni, amelyek nagyon sokszor nem jönnek ki a napfényre, legalább is nem jönnek ki akkor, amikor a jövedelemadókat kivetik. Hiszen tudjuk, hogy az előző év decemberének végéig jelentkező jövedelmek már a következő és elején bevallás és kivetés tárgyát alkotják. Néni tehetek róla, de úgy vagyok vele, hogy bár nagyon jól tudom, hogy szegény ország vagyunk és nagyon jól tudom azt is, hogy mindent el kell követnünk, hogy idegen tőke jöjjön be ide a termelés előmozdítása céljából, mégis a mai rendkívüli viszonyokra vaJó tekintettel, amikor először is idegen tőke nem jön be, másodszor háborúban vagyunk, harmadszor pedig, amikor a közvélemény ide gesen figyel arra, hogy a közterhek egyenlő és igazságos elosztása tekintetében ne történjék semmi elnézés, meg kell hogy állapítsam, hogy ebben az elmúlt esztendőben voltak bizony konjunkturális jövedelmek, például a mobiltőke terén, az értéktőzsde^ terén. Ha ezeknek a jövedelmeknek tekintetében hamarabb jött volna rendelkezés, sokkal jobb lett volna, mintha most jön, mert ha most jön és a tőke anonimitásának megóvása mellett is nem talál expedienst arra, hogy megfogja az elmúlt időknek többszáz százalékos hasznát, akkor, mélyen t. Felsőház, én alig látom értelmét az újabb rendelkezéseknek, mert hiszen most már ott állunk, hogy bizonyos stabilizálódás állott be a tőzsdén. Különben is ezeket a jövedelmeket a fináncszabályok szerint aligf lehet megfogni. Hiszen bizonyára méltóztatnak tudni, hogy ha egy-vagyonállag megmarad az adózó 19Jfl. évi december hó 16-án, kedden, 24] tulajdonában, tehát nem értékesíti, hanem csak értékében emelkedik, akkor az nem jelent jövedelemalapot. így tehát az eddigi általános fiuáneregulák alapján ezeket a tőzsdei nyereségeket megfogni nem lesz lehetséges. (Ügy van!) A pénzügyi politikáról még csak egy kérdést említek, a családvédelem kérdését. Amilyen hősies munkát végez a belügyminiszter űr az Országos Nép- és f Családvédelmi Alap munkájával, annyira segítőtársa tud lenni a pénzügyminiszter úr. A miniszter úr már említette is, de szeretnénk innen is biztatást adni, boä

y két irányban lehetne a pénzügyi politikában a családvédelmi szempontot ér vény esi teni. Először az adópolitikában, ahol már megj valósult a gyermekek számához igazodó gyermeknevelési pótlék. Nézetem szerint ezt a legalsóbb kategóriákban fokozni kellene. Ezeket a kedvezményeket, amelyek amúgy is a legkisebb adózókra vonatkoznak, tehát pénzügyileg sem jelentősek, ki kellene tágítani. Ebben a tekintetben, bár én nem tartok minaenben azokkal, akik mindent utánozni szeretnének. \ ami külföldön van, a német adópolitikának igazán kitűnő rendelkezéseit ajánlom a pénz ügyminiszter úr figyelmébe. De ajánlom egy kétségtelenül napról napra nehezebb helyzetbe jutó társadalmi rétegnek, a tisztviselőkarnak az érdekében is azt, hogy a családvédelmi szempontot fokozottabb mértékben juttassa kifejezésre a családi pótlékok lényeges emelésé vei. Az a családi segély, amelyet a tisztviselő ma kap, álig valamivel magasabb, mint eddig voit, tehát nem elegendő arra, hogy a gyermekeit eltartsa belőle. Ha komolyan akarunk az egyke vagy a kevés gyermek ellen küzdeni és nem akarjuk azt, hogy éppen a középosztályunk szikkadjon ki, pusztuljon el, akkor azt ajánlanám, mélyen t. Felsőház, hogy a családi pótiék tekintetében is valósítsunk meg bizonyos progresszivitást, mert nem mindegy az, iiogy egy középtisztviselőnek egy-két Vagy több gyermeke van-e. (Ügy van!) Azoknak a köztisztviselőknek tehát, akiknek sok gyermekük van, nyugodtan megadhatnánk a progreszszív alapon kiszámított családi segélyt. T. Felsőház! Be is fejezem beszédemet. A fel sóházra rá szokták fogni, — nemcsak egé~ ^zen jelentéktelen oldalon is — hogy rendszerint csak egy-két kérdés szokta érdekelni. Ez eilen a vád ellen nekünk a legkomolyabban tiltakoznunk kell. Aki a felsőház vitáinak anyagát ismeri, aki végiglapozgatta azokat a naplókat, amelyek a felsőháznak a legkülönbözőbb törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával tartott vitáit tartalmazzák, az megállapíthatja, hogy ebben a felsőházban soha, de soha nem hangzott el akadályozó szó, amely a komoly, a megfontolt szociálpolitika érvényesítését meggátolta volna. Az egészen bizonyos, hogy a felsőháznak különleges szerepe van, mint mindenhol a világon. A felsőháznak — hogy mint autós ember kissé banális hasonlattal éljek — egészen más szerepe van, mint a motornak az autón. Hiába építek én 300 lóerős motort egy autóba, még? ha kitűnő is az autó *

T elánja és ha kitűnő soff őr ül is a mellett a volán mellett, bizony, ha annak az autónak nincs fékszerkezete, akkor az az autó előbbutóbb katasztrófába jut. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarunk mi mindenáron visszatartó, fékező szerepet vállalni ebben az országban. Semmi ok sincs, amely egy ily állítást alátá-