Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

330 Az országgyűlés felsőházának 58. ülése 194-1. évi december hó 16-án, kedden. lépésre szánta el magát és minden akadékoskodás, vagy észrevétel^ ellenére megszervezte a népruházati akciót, úgy, hogy rövidesen a falura kerül a sor. Ha csizmával, megfelelő lábbelivel nem tudjuk ellátni a mezőgazdasági munkást, a termelésben is óriási hátrányok fognak jelentkezni. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek egy fontos kérdésre, amiről a képviselőházi vitában több felszólaló beszélt. A szövetkezetekről van szó. A szövetkezetek iránti általános elismerés m hangjába beleszólt olyan gondolat, amely teljes félreértésen, tájékozatlanságon alapul és ez az, hogy a szövetkezetek már megtették a maguk kötelességét, most már engedjék át helyüket a feltörő új gazdasági alakulatoknak. Ugyan erről az oldalról azt az átmeneti szerepet szánták az értékesítő szövetkezeti központoknak, hogy lássák el most már a kiskereskedőket és ne alakítsanak, illetőleg ne vegyenek fel kötelékükbe szövetkezeteket. Ha van érdeme valamely tényezőnek a gazdasági élet átalakulásának lehetőségében és a keresztény egyéni szakemberek jelentkezésében, úgy kétségtelenül a szövetkezeti mozgalomnak van ebben legnagyobb érdeme, mert a magyar gazdasági élet legnehezebb évtizedeiben szinte kizárólag a szövetkezeti élet nevelte a keresztény kereskedelmi szakembereket és a szövetkezeti üzletvezetők százaiból, ezreiből lettek a kitűnő egyéni kereskedők. De míg erre az eredményre büszke is a magyar szövetkezeti hálózat, sohasem tévesztendő szem elől, ho«y a szövetkezeti mozgalom főhivatása ennél sokkal több; sokkal szélesebb néprétegekre és sokkal messzebbre hat ki. A szövetkezeti mozgalom legkorábbi, legkomolyabb és leghatásosabb ellenfele a kizsákmányoló kereskedelmi szellemnek, amellyel elszánt harcokat vívott a hegyvidéken, a Galíciából bevándorolt uzsorások ellen éppúgy, mint a hatalmuk teljében lévő merkantilista »legitim« magánüzérek ellen országszerte. De ettől a defenzív tevékenységétől _ eltekintve, a szövetkezeti mozgalom pozitív építőakció, amelynek magasztos és legfőbb hivatása a gazdasági életben a keresztény erkölcs és keresztény szellem meghonosítása és diadalra juttatása, a puritán szövetkezeti elv, a kölcsönösség, összefogás és az önsegély gyakorlati keresztülvitele útján. Hivatása a kisebbek és gyengék összeműködésének megvalósítása, hogy az összefogás által az erősebbek gazdasági előnyeit megszerezzék. Hivatása e réven a krisztusi társadalmi béke megalapozása, a forradalmi osztályharccal szemben * végeredményben a jóakaratú emberek boldogulása és tökéletes együttélése a földön. Ezért szán fontos szerepet a nagy pápa, XIII. Leó »Rerum No var um« kezdetű enciklikája is a szövetkezeti mozgalomnak az új keresztény, társadalmi életben. Aki tehát a szövetkezetek hivatását befejezettnek tekinti a zsidókérdés megoldásával a kereskedelmi életben, vagy csupán azzal hozza összefüggésbe, az nagyon lefokozza a szövetkezeti eszmét s teljességgel tájékozatlan annak messzemenő, igazi mibenléte felől. Mi, szövetkezők, korántsem akarjuk abszorbeálni a gazdasági forgalmat a szövetkezeti mozgalommal s egyáltalán nem gondolunk valami szövetkezeti államra, amelyben a szövetkezeti mozgalom kimeríti a gazdasági életet. Nem is törekszünk monopóliumokra, amelyek nem tartoznak a szövetkezeti princípium ismérvéhez, de az ellen tiltakozunk, hogy ha az állami végrehajtóhatalom a közelllátás jó felfogott érdekében egységes szervezeteket hív életre egyes gazdasági funkciók lebonyolítására s abba természetszerűen a szövetkezeteket is meghívja, úgy emlegessék a szövetkezeteket, mint egykezeket. Különös, hogy ezt éppen arról az oldalról halljuk sűrűn, ahol egyáltalán nem kifogásolták, amikor a hatósági beavatkozás előtt egyes exportüzletágakat valóban egykezek, éspedig nem is keresztény egykezek m o no polizáltak. A szövetkezeti mozgalom a keresztény gazdasági életben változatlanul fontos hivatást tölt be a kereskedelem átállítása után is és senkinek a kedvéért nem mondunk le a szövetkezeti mozgalom szabadságáról, amelyet még a szabadelvű korszak idején sem jutott eszébe sem kormánynak, sem törvényhozóknak, sem érdekeltségeknek megtagadni a kisemberek millióitól. A hitel, beszerzés és értékesítés^ terén fenntartjuk a szövetkezés szabadságát és ha kisemberek csoportjai fordulnak központjainkhoz, a szövetkezésre való kezdeményezésnek, ha az életképes, helytadunk. Ezzel nem ártunk a tisztességes magánkereskedelemnek, amely a szövetkezet mellett mindig megtalálja a maga polgári keresetét,amint megélt eddig is. sőt iparkodunk a megértő együttműködést kifejleszteni a szövetkezetek és a, szellemben is keresztény magánkereskedelem között. A nemzeti társadalom, amely súlyt helyez a kereskedelemben a keresztény szellem meghonosodására, nyugodtan számíthat arra. hogy a szövetkezetek a Jövőben is. mint eddig, nevelőiskolái lesznek a keresztény kereskedelem önálló exiszteneiáinak és leginkább teszik lehetővé a kereskedelmi élet krisztianizálását. Az erők szembeállítása helyett ma különben is az erők összefogására van szüksége az országnak, amely komoly küzdelmet folvtat a létért. Minden törekvésünk az, hogy a megosztódás és az erők súrlódása helyett az együttműködést mozdítsuk elő a szövetkezeti életben a szövetkezeti szellem és öntudat tökéletesedésével és szövetkezeteink ezreit maradéktalanul a haza szolgálatába állítsuk. Két fronton dől el a háború: a harctéren és a közellátás frontján. A hadseregnek mindent megadni és a belső frontot becsülettel tartani: ez ma a szövetkezetek hivatása. Mélyen t. Felsőház! Csak egy ágazatról kell külön szólnom és felhívnom rá a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Ez uedig a tejszövetkezeti mozgalom. A Tejszövetkezeti Központnak nehéz küzdelmek után 22 év alatt ezernél több községben sikerült tejszövetkezetet szervezni. Ezek a tejszövetkezetek a háború kitöréséig zavartalanul dolgoztak és fejlődtek. A háborús gazdasági nehézségek és a háborús konjunktúra hatásai természetesen a tejszövetkezetekben is érezhetők és a szövetkezeti hűség nem minden tagnál válik be tökéletesen. Kétségtelen azonban, hogy a jóravaló gazdák ma is beszállítják a tej szövetkezetekbe a tejet. Elismerem, hogv a magyar közé«- és nagvbirtok rendkívül nagy szolgálatokat tesz ezekben a hónapokban Budapest székesfőváros tejel látását illetőleg, ha arról van szó. IIOTV Budapest ellátását racionalizálni kell. azt mindenki csak helyeselheti Ha két nagyváll^

1

.«}* í'rizióiáról van szó, nm oTífiti sein lehel szólni bár én nem tartom ezt feliéi lenül szükséges-