Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

328 Az országgyűlés felsőházának 58. ülése 19 Al. évi december hő 16-án, kedden. Ami most már közvetlenül a termelést illeti, a termelés előfeltételeinek biztosításáról kell gondoskodni, örömmel fogadom a föld mívelésügyi miniszter úr törekvéseit, hogy a mezőgazdaságot iparkodik fejleszteni, A munkaprogramul, amelyet alkalmam volt tanulmányozni, szép, és esak azt mondhatom, hogy ha korábban lettek volna meg az előfeltételei, akkor kellett volna megvalósítani. Nem tudom, hogy a termelésre milyen befolyással lesz a kötöttségnek, helyesebben) a kényszernek mind erősebb alkalmazása. A magyar mezőgazdaságban a legerősebb tényező a gazdálkodás javítása terén a példaadás. Tapasztalatból tudom, hosry ha egy-egy középbirtokon vagy ngybirtokon valmilyen jó vetőmagot termeltek vagy vetettek el, illetőleg valamilyen megfelelő termelési módszert alkalmaztak és az teljes sikerrel járt. akkor a körülötte lévő kisgazdák körében is iparkodtak azt utánozni, ha azonban kényszert alkalmazunk, akkor attól tartok, hogy ezi a kényszer visszafelé sül el. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Mezőgazdasági Kamara arra akarja kérni a kormányt, hogy a kényszeirgazdálkodástól, illetőleg a gazdálkodási kényszerreiidszabályoktól tekintsen el. Az oktroj magában a^ törvényjavaslatban is^ benne van és rendkívül kényes fegyver. Jól tudom, hogy a kormány esak kivételes esetben kívánja ezt alkalmazni, de ez min den esetre függőségi helyzetet teremt éppen az eddig független földbirtokos osztálynál, (Ügy van! Ügy van!) hogy a belső front és a lelki felkészültség tekintetében is súlyos veszedelmei vannak. A törvényjavaslat kategóriákat teremt a különböző gazdaságok között. Azt hiszem, meg lehetne oldani ezt az oktrojt úgy, ha a gazdatársadalom autonómiájának biztosítanának nagyobb befolyást az ellenőrzésre, mert hiszen, ha maga a gazdaközönség bírálja el azt, hogy valamelyik gazdatársa nem megfelelően gazdálkodik, nem pedig egy állami hivatalnok döntése alapján történnek az intézkedések, akkor azt hiszem, sokkal jobb eredményt tudunk elérni. Én, aki mindenkor a szociális és gazdasági haladás érdekében a gazdasági beavatkozás mellett voltam, úgy látom, hogy nemcsak nálunk, hanem az egész világon is a kötöttség és a gazdasági kényszer olyan erősen, olyan rohamos léptekkel megy előre, hogy a háború után a legnépsze^ rübb követelés a gazdasági szabadság visszaállítása lesz. (Ügy van! úgy van!) T. Felsőház! A termelés előfeltételei között elsőrangú és sürgős feladat — mint már tavaly is hangsúlyoztam e^y beszédemben — a talajnak a vizektől való mentesítése. A Tisza vidékén és az Alföldön sok ezer és ezer holdat nem tudtak az ősszel bevetni mind a Tiszántúlon, mind pedig a Duna-Tisza között, nem is beszélve arról, hogy még ma sincsenek ezek a földeik megművelve. E tekintetben egy propozicióval járulok a földmívelésiigyi miniszter úr elé. A vízrendezéssel kapcsolatban hallunk hangokat még gazdarészről is, amelyek azt kívánják, hogy a vízgazdálkodást teljesen államosítsa a kormány. Széchenyi István követéséről beszélnek a legtöbbet. T. Ház, ez nem Széchenyi István politikája. Széchenyi István tudatosan építette ki az autonómiákat, amelyek a vízrendezést, illetőleg az ármentesítést keresztül viszik. Miért államosítsák az ár mentési tő társulatokat, szóval a gazdakö. zönség autonóm szerveit? Felteszem a kérdést: vájjon a legutóbbi bajok, veszedelmeik az ő hibájukból eredtek? Ellenkezőleg. A gátak megálltak a helyüket az árvíz folyamán is. Egyetlenegy esetet kivéve, a Dunán, a Tiszán végig megmentették a gátak a lakosságot és a földeket. Ami az ármentesíto társulatok feladata, azt megoldották. A Dunán azért volt árvíz, mert a Duna medre hosszú idő óta nem volt kotorva, (Úgy van! Ügy van!) zátonyok keletkeztek rajta és amikor a jég megindult, zajlott, fennakadt a jég és torlaszok keletkeztek. A meder kotrása nem az ármentesíto társulatok feladata, hanem tisztán állami feladat és büdzsénk szegénysége volt az oka annak, hogy erre éveken át nem jutott elég pénz és a kotrások nem történtek meg, minek következtében bekövetkezett a katasztrófa. Ebből most már logikusan nem lehet mást következtetni, mint azt, hogy ahol hiba történt, tegyük jóvá. Most ennek a megfordítottját kívánják és hangoztatják. A hiba az államnál történt, tehát ahol nem történt hiba, ott is államosítsunk 1! Nem értem az összefüggést és a magam részéről csak arra kérem a földmívelésügvi miniszter urat, ne méltóztassék sürgősen jönni a vízrendezési törvénnyel. Ezt a kérdést még lehet tanulmányozni. Egy kérdés azonban sürgős megoldásra vár és ez az alföldi vadvizek rendezése, hogy a Tisza mindkét oldalán, de különösen a jobboldalán, Szegedtől felfelé uagy területen termelni lehessen és a földet elő lehessen készíteni a termelésre. E tekintetben pedig egy kész tervünk van. Az Udránszkyíele terv kitűnő, csak végre kell hajtani. Az Udránszky-féle tervvel ugyanis a Tiszába lehet vezetni két vagy három csatornán át a pestmegyei vadvizeket, belvizeket, s akkor örök időkre megmentjük a szegedvidéki és a Szeged feletti területeket az árvíztől. A mostani állapot nem tartható fenn sokáig. Ma három ármentesíto társulat: a szegedi, azután a hármasalgyői és a Csongrád—sövényházi kénytelen magára vállalni azt a rendkívüli feladatot, — pedig ez nem is alapszabályszerű hivatása — hogy Pest megyéből a vízválasztón túl lévő vizeket mind leeressze, tárolja és a végén azután nem tudja fedezni az ezzel járó többköltséget. Sajnálom, hogy annakidején, amikor ez a terv elkészült, nem került végrehajtásra. Nem került végrehajtásra pedig azért, mert a vizes esztendőket száraz periódus követte, és amikor két száraz esztendő volt, akkor már sem a gazdák, sem a kormány nem látták szükségesnek, hogy ezt a területet kiszárítsák. Általában Pest megyében az »átok-esatorná«-val űzött agitáció és az a vita a szakemberek között, hogy a vízlevezetés kiszárítja a talajt, azt hiszem, már el van döntve. Igenis, szükség van a belvizek levezetésére. Mindenesetre lehet tárolóműveket, zsilipeket létesíteni, amelyekkel azután szükség esetén a vizet tárolják. Az első fel; adat egy nagy területen a

z, hogy termelni lehessen, azután jön minden reform. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! A termelés területén nagy feladat áll a kormány előtt és én beismerem, hogy a közellátási miniszter űr teljes lelkiismerettel iparkodik eleget tenni ennek a feladatnak. Takarmányellátásunkban krízis van és takarmányellátásunk rendezetlen volta magával hozza a tej-, tojás- és zsírelíátás hibáit. (Ügy vtm! Ügy van!) Ma még nem érezni anynyira, hogy tojásban és tejben nagyobb a hiány, bár Budapest már erősen érzi, De a