Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-53
Az országgyűlés felsőházának 53. ülése a pénzügyi bizottság' úgy a képviselőházban, náint a felsőházban kívánta. Nem volna tehát megfelelő az összehasonlítás, ha a pénzügyi bizottság javaslatában segédeszközzel nem élt volna, tudniillik a százalékos összehasonlítással, amit szintén nem fogok ismertetni. Itt csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy e százalékos összehasonlítás alapján megállapíthatjuk, miszerint a személyi kiadások évrőlévre százalékosan csökkennek, a dologi kiadások és beruházások pedig százalékosan emelkednek, tehát az ország közvéleményének a személyi kiadásokkal szemben általában megnyilatkozó averzióját nem fokozhatják. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a költségvetés különböző adatainak ismertetésére. Az 1942. évi magyar állami költségvetés összkiadásai 3.256,000.000 pengőt tesznek ki. A százezreket és az alacsonyabb ' összegeket a könnyebb áttekintés végett elhagyom. Ez az összeg 1.171,000.000 pengővel haladja meg a tavalyi kiadásokat. Ezzel szemben a közigazgatási és az üzemi bevételek együttes összege 3X82,000.000 pengőt tesz ki, tehát 1.046,000.000 pengővel többet, mint a múlt évben és így a költségvetés a tavalyi 48 millióval szemben 173 millió pengő deficitet mutat fel. Ha ehhez hozzávesszük még a 3.545,000.000 pengő államadósságot, amely kamatszolgáltatásbaii és törlesztési szolgálatában 77 millióval emeli a kiadásokat, — • majdnem 200 millió pengő ez — akkor teljesen kibontakozik előttünk az a súlyos felelősség, amely ennek a magas Háznak minden tagját terheli, amikor a költségvetést megszavazza és az előterjesztő kormánnyal együtt a felelősségben osztozik. Mint a pénzügyi bizottság előadója, bátor vagyok utalni még egy, a közvéleményt nyugtalanító körülményre, és ez az, hogy az állami alkalmazottak száma 31.0C0-rel, az üzemi alkalmazottak száma 15.000-rel, az állami nyugdíjasok száma pedig 24.000 fővel szaporodik a következő költségvetési évben. Méltóztatnak tehát látni, hogy ezek az adatok bizonyos megvilágítást kivannak, mielőtt súlyos állásfoglalásunkra kerülne a sor. A pénzügytan tanítása az állami költségvetést a magánköltségvetéstől abban különbözteti meg, hogy amíg az utóbbinál a kereteket a bevételek, addig az állami költségvetésnél a szükségletek szabják meg. Nekünk tehát elsősorban nem a puszta számadatokkal kell foglalkoznunk, hanem azt keh vizsgálnunk, milyen természetűek azok a kiadások, amelyekre nézve a kormány a megajánlási javaslatban a mi szavazatunkat kéri. Ha a jó Isten kegyelme erről az országról el is hárította a háborúnak közvetlen pusztításait, ne felejtsük el azt, hogy a magyar állam több hatalommal hadiállapotban van» és ennek a ténynek logikus következménye az állami költségvetés emelkedése*. Az ezen a téren való takarékoskodás a legszörnyűbb pazarlás lehet, amint azt Franciaország példája mutatja. (Úgy van!) A honvédelmi költségek emelkedésében mindern magyar ember az önvédelem költségeit láitja, hős magyar katonáink védelmét, akik ma az ország érdekében és védelmében száz halállal állanak szemben. Azt hiszem tehát, a felett nem folyhat víta ebben a magas Házban. Meg kell azonban említenem, hogy a modern háborút nemcsak a, hősi bátorság és a fegyvereik döntik el, hanem eldönti az m-szág' 19Jpl. évi december hó 16-án, kedden. 323 harci készsége, amely nemcsak lelki, de gazdasági felkészültséget is kíván. Ma, amikor motorizált szállítóeszközök, motorizált ágyúk, repülőgépek, stb. döntők a fegyveres mérkőzésben és a szálfegyverekkel szemben, a szállítási eszközökön, az ipari utánpótláson fordul meg a győzelem, vagy vereség. Amikor tehát az iparügyi miniszter úr költségvetését tanulmányozzuk — aki egyben a kereskedelmi tárca gondozója is, — látjuk, hogy a nyersanyaghiány miatt micsoda súlyos beruházásokra van szükség ahhoz, hogy a benzinszük séglet, az aluminium, a szénbányászat, a m fiés pótanyagok gyártása, a textil-, bőripar, az építőipar szurrogátumainak előállítása zavartalan, vagy legalább is megfelelően méretezett legyen. A nyersanyaggazdálkodás döntő és nagy problémája lett a termelésnek; ugyanígy az anyag szétosztása is. Az energiaforrások felhasználása, kifejlesztése, a községek villamosítása, a vízierők megfelelő kiépítése, az összes természe'ti kincsek feltárására vonatkozó költségek, mind bennefoglaltatnak ennek a tárcának költségvetésében, racionális és indokolt tehát ezeknek az összegeknek megfelelő emelése. A kötött gazdálkodás á kézműipart és a liáziipart is meglehetősen nehéz helyzetbe hozta és amikor a miniszter úr a közszállításokkal, az anyagszétosztásokkal előbbit támogatja és a Fél vidékre és Erdélyre igen fontos háziipar kifejlesztésével foglalkozik és a kiadási tételekben ezt sűríti le, úgy ezekben, mint a munkásvédelem költségeiben is, nemcsak a gazdasági élet fejlesztésére irányuló törekvést, hanem a harci készségnek ipari oldalát, ipari szolgálatát is kell látnunk. Nem szólok most az Államvasutakról, amelyeknek költségvetésével később, az üzemek költségvetésénél foglalkozom, de ha azt nézzük, hogy a kereskedelmi miniszter az autóközlekedés, a vízi- és légiközlekedés fejlesztésére, repülőtér, utók, hidak építésére, új Dunatengerjáró hajók készítésére fedezetet kér, akkor ezekben közgazdasági érdekek szolgálatát kell mérlegelnünk. Hiszen a Duna-tenger járó hajók akkor is nagy értékei lesznek az országnak, ha már nem lesz kötött gazdálkodás és nem a vevő szalad az árukészlet tulajdonosa után, hanem majd nekünk kell felkeresni a vevőt. Aki ezt a kezdeményezést elindította, a Kormányzó Űr ő főméltósága, az az ország minden közgazdájának és minden termelőjének a háláját megérdemli és amikor a miniszter úr továbbhalad ezen a megkezdett úton, nagy értékeket ad az országnak. A hadviselésben azonban nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági felkészültség is nagyon nagy súllyal esik a latba. Az a 103 millió pengő, amellyel a földmíveléeügyi tárca költségvetése többet kér és többet kan. az ország leghatalmasabb termelőrétegének és legfontosabb termelési ágának szükséges védelme. J5s meg- kell jegyeznem, hogy a nemsokára tárgyalás alá kerülő mezőgazdaság'fejlesztő törvényegymilliárdos fedezetének folyó évre eso részéről szintén gondoskodott a pénzügyminiszter úr a költségvetés keretében. A talajjavítás, a talajvizsgálat, a bonifikáció, az állattenyésztés fokozása ós a növénytermesztés, a vízügyi szolgálat, az öntözéssel kapcsolatos súlyos tételek, a kfeérletügy fejlesztése, az értékesítés és a szakoktatás kiterjesztése: mind annyit jelöni, hosry a mezőgayAaság több termelése halad, do haladnia fe kell, hagy tm\moléséye| »-I