Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Àz országgyűlés felsőházának 49* ülése elsősorban erről a 9. %-xoi leszek bátor beszélni, amelyben ennek a javaslatnak egyetlen házas sági tilalma foglaltatik. Ezt azért vagyok bátor közbevetőleg megjegyezni, mert meggyőződésem szerint a javaslat első fejezetében az eugenikai rendelkezések közt házassági tilalom statuálásáról sem formailag, sem lényegileg nincs szó. Ott bizonyos időbeli korlátozásokról van szó a házassági kihirdetésére és a házasság megkötésére vonatkozóan, amely időbeli korlátozás lehet hosszabb vagy rövidebb tartamú, de semmiképpen nem tart tovább, mint a javaslat szerint megkívánt tisztiorvosi bizonyítvány bemutatásának időpontja, az pedig vagy akkor következik be, amikor a tisztiorvos azt állapította meg, hogy a szóbanforgó két népbetegség szempontjából teljesen egészséges a megvizsgált, vagy pedig akkor, ha a fertőzés veszélye megszűnik. Koncé dalom, hogy ez lehet hosszabb idejű korlátozás, ami azonban nem változtat a lényegen, tudniillik, hogy ez időbeli korlátozás. Ilyen időbeli korlátozások és az államhatalom részéről közérdekből felállított hasonló más korlátozások a jogrendszerünkben nem ismeretiéinek, ez tehát nem novum ebben a vonatkozásban. Csak egy-két példára vagyok bátor rámutatni. Itt van például a tényleges szolgálatot teljesítő katonák házasságkötésének engedélyhez való kötöttsége, itt van a tényleges állományú katonatisztek házasságára vonatkozó többrendbeli korlátozás. Vannak továbbá a pénzügyőrség személyzetére, a csendőrségre, a továbbszolgáló altisztekre vonatkozó ugyan csak hasonló természetű korlátozások, amelyek időbeliieg kitolják a házasság megkötését, lényegileg azonban egyik sem házassági tilalom. Azok a korlátozások, amelyek ennek a törvényjavaslatnak az első fejezetében vannak kontemplálva, kétségtelenül rendkívül nagy közérdeket kívánnak szolgálni, a család egészségét, a két legnagyobb népbetegség ellen való védekezést, a népesedésnek minőségi és menynyiségi javítását. Ezek kétségtelenül olyan magas etikai célok, hogy ezeket a korlátozásokat az államhatalom részéről etikai alapon is kétségtelenül koncé dálni kell. Áttérve már most a vita súlypontjára, a 9. §-ra, valóban nem csodálom, hogy éppen e körül a szakasz körül fejlődött ki a legbehatóbb vita, mert hiszen ez a szakasz vet fel rendkívül kényes és rendkívül sok vitára okot adó problémákat. Felveti természetszerűen mindenekelőtt az egyházak állásfoglalását, amely tudvalevően az, hogy aki megkeresztelkedett, az keresztény és keresztények házassága tekintetében nem szabad faji alapon különbséget tenni. Erre az igen magas egyházi álláspontra, erre az általam és azt hiszem, mindenki által mélyen tisztelt álláspontra később leszek bátor visszatérni és méltóztassék megengedni, hogy időrendben megfordítva elsősorban az aggályok másik csoportjáról beszéljek és pedig azokról az aggályokról, amelyek emberiességi szempontból merülnek fel. Koncedálom, hogy ilyen emberiességi szempontból való aggályok igenis, joggal merülhetnek fel ennek a 9. §-nak a tárgyalása során, mert hiszen az ezeket az aggályokat kifejtő illusztris szónok urak méltóztatnak rámutatni arra, hogy a kereszténnyé lett zsidók közt vannak igenis jelentős számmal olyanok, akik nemcsak külsőre keresztények, r hanem akik valóban keresztény lelkiéletet is élnek. Még fokozottabban nyilatkozik meg azután ugyanez az érzés azokkal szemben, akik már keresztényeknek születtek s akik ennélfogva 19Uí. évi július hó 18-án, pénteken. 29£» már bizonyosfokú asszimiláción estek át. Én tehát mélyen átérzem, hogy ilyen szempontból valóban lehetnek olyan egyéni lelki meghasonlás ok, amelyeket fájdalom nélkül bírálni és ; amelyekkel őszinte sajnálkozás nélkül ioglal; kőzni nem lehet. Különösen akkor lelhetnek | ilyen egyéni fájdalmak, ilyen egyéni lelkiháboi rodások, amikor egy keresztényvallású zsidó ; házasságot akar kötni nemzsidóval és ennek az ő házasságkötési szándékának már konkrét ! értelme van, főleg, ha ez a konkrét terv való; ban lelki alapon, mély érzelmeken nyugszik. \ Ilyenkor elismerem, kétségtelenül lehetnek í úgynevezett egyéni tragédiák, azt is koncedá í lom, hogy ezek az egyéni tragédiák nem egé1 szén ritkák és szórványosak. Kénytelen vagyok j azonban kijelenteni, mélyen t. Felsőház, hogj ; nem ismerhetem el helyesnek és jogosnak azt '• a beállítást, hogy ebből a javaslatból eo ipso ! azért következnének be ilyen vonatkozásban ! tömegtragédiák, mert ez a javaslat a zsidók ke! resztény házasságát megállítja, megakasztja, • lehetetlenné teszi. Ez a javaslat nem akadá1 lyozza meg a keresztény zsidót abban, hogy ke; resztény házasságot kössön. A keresztény | vallású zsidó ezentúl éppen úgy fog keresz; tény házasságot köthetni, (Mozgás.) természetesen olyan keresztényekkel, akiket ez a javas' lat nem zár ki, elvi alapon, általánosságban ! tehát nem lehet azt mondani, hogy lelkiismej retileg korlátozva vannak, hogy lelkiismereti ! kényszer alá vannak állítva a tekintetben, hogy i nem követhetik vallásos meggyőződésüket, nem j követhetik egyházuk tanítását és parancsát, : mert ilyen keresztény házasságokat igenis, ; köthetnek. Ez a javaslat azoknak a fajilag vegyes há! zasságoknak eltiltását célozza, amelyek leg' jobb meggyőződésem szerint valóban nem kí; vánatosak a nemzet fejlődése szempontjából, I (Ugy vanf) sőt nemcsak, hogy nem kívánato! sak, hanem károsak és veszedelmesek is. (Ügy i van!) Én itt most távolról sem szándékozom ! fajbiológiai tudományos fejtegetésekbe boesát| kőzni. Őszintén bevallom, nem értek hozzá, | olyan tudomány, amellyel kevés ember foglalI kőzik és csak az szólhat hozzá, aki valóban elI merült ebben a tudományban. Nem is szándé^ kozom ennek a tudománynak a megállapításait i értékelés alá venni. Én tehát a fajkeveredés j kérdését nem ebből a szempontból, vagyis nem j a vérkeveredés szempontjából, nem ilyen bioí lógiai szempontokból kívánom vizsgálat tár^ ! gyáva tenni, hanem társadalmi kihatásai | szempontjából, speciálisan a magyar nemzeti : társadalomra veszedelmes kihatásuk szempont; jából. Mert, hogy ilyen kihatások vannak, azt I meggyőződésem szerint senki kétségbe nem vonj hatja, aki látó szemmel lát és aki az élettől eli zárkózva nincs, (vitéz Meskó Zoltán. Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ezeknek a vegyes há; j zasságoknak főleg azért van a magyar nemzeti i társadalomra veszedelmes kihatásuk, mert az ! ilyen házasságokat a társadalomnak úgynevezett felsőbb rétegeiben, a középosztályban es a felsőosztályban szokták túlnyomórészt kötni. Nein beszélek azokról a kivételekről, amikor nagyon ritkán előfordult, hogy ilyen zsidó és nemzsidó vegyesházasság a nép körében is köttetett. Ezt koncedálom, de ez rendkívül i ritka eset. Azokban a társadalmi rétegekben ! tehát előfordulnak és előfordultak az elmúlt ! ötven év alatt ezek a házasságok, amely tkv[ sadalmi rétegek éppen a nemzet szellemiségét, ! a nemzet lelkiségét, a nemzet művelődését vaní nak hivatva kifejleszteni és irányítani. E há! zasságok revén a zsidóság a maga különös szel-