Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés felsőházénak 49, ülése tesszük, mind azt a gondolatot kelti bennem, i hogy a kormány nem sokat ad a közvéleményre, hanem megy azon a lejtőn lefelé, amelynek végén ott áll Magyarország alkotmányos képviseletének, úgy a felsőház, mint a képviselőház biztonságának meggyengítése. Én jónak láttam volna, ha különösen a miniszterelnök úr, akinek igen nagy kvalitásai vannak, de lehetetlen volt neki egész hosszú működése alatt a parlamenti gyakorlatiasságot elsajátítani, itt lett volna és látta volna, hogy mi a magyar közvélemény és mi a magyar közvélemény akarata, mert kormányozni közvélemény nélkül Magyarországon egyenlő azzal, amit úgy hívunk, hogy alkotmánytalanság. T. Felsőház! Nem keresem annak indokát, hogy miért hozta ide júliusban olyan sürgősen a kormányzat ezt a törvényjavaslatot, bár itt is bizonyos láncszemét látom annak, hogy vannak olyan bizonyos tényezők, piolitikai vonal vezetők, amelyek szeretnék azokat kilazítani, akik független, erős helyzetben vannak és hatékonyan ellent tudnak állni olyan törekvéseknek, melyek alkalmasaik arra. hogy a magyar államiság erejét ipari vagy politikai síkon meggyengítsék a zsidótörvényben, az ipari törvényben. Félek attól, nehogy azok a eél'ok legyenek ismét úrrá. amelyek ellen egyszer már állástfoglalt a képviselőház és állástfoglalt a felsőház, amikor sikerült azt az irányzatot, amely ki akarta a vitorlából a szelet fogni, megbuktatni. Én ugyan nem tudom, milyen bölcseség az, ha valaki kiakarja a vitorlából a szelet fogni, mert hiszen aki vitorlázik, az nagyon jól tudja, hogy a hajó akkor megy előre, ba a vitorlából nem a szelet fogjuk ki, hanem a vitorlát a szél ellen állítjuk. (Derültség.) A mostani törvényjavaslatnál én nem foglalkozom azzal, hogy időszerű víolt-e, nem akarok foglalkozni az eredménnyel, amelyet a két első zsidótörvény tekintetében eddig láttunk, de azt az egyet konstatálni tudom, hogy ma a helyzet körülbelül ugyanaz, mint volt az elkeresztelési i'endelet idejében. Az elkeresztelési rendelet kiadása egy szentség kiszolgáltatásával akart az egyházak parancsának gátló akadályt felállítani, meg akarta az egyházat akadályozni abban, noigy annak szolgáltassa ki és úgy a szentséget, ahogy azt az egyház rendeli. Akkor ez nem sikerült, és ez a törvény, amely most az egyház szentségkiszolgáltatási jogát akarja újból megakadályozni, szintén nem fog sikerülni. Én nagyon jól tudom, hogy mi a temporalis és mi az állandó. Én egyházam főpap jajának, a hercegprímás úr ő eminenciájának a felfogását teljes mértékben elfogadom, mert ha Magyarországon a kereszténységet akarjuk és ha a keresztényi Magyarországot akarjuk, akkor nem abban a formában kell a kereszténységet gyakorolni, hogy mi hirdetjük a szavakat, azoknak belső tartalma nélkül, mert minden olyan keresztény irányzatot, amelyben nincsen benne a karitász, nem kereszténységnek, hanem csak pogányságnak tudok minősíteni, amelynek különböző foi^mái vannak. Ügy van!) Igen t. Felsőház! Szerencsétlen kézzel nyúl bele ez a törvényjavaslat a társadalom, az egyház és az állam életébe. Azt megértem, hogy a keresztény politika a zsidó gazdasági uralom ellen állást foglal. Ehhez erősen hozzájárultunk mi, à régi néppárt, akkor, amikor még nehéz volt a liberalizmussal szembeszállni, de nem kerestük a népszerűséget; és most sem keresem a népszerűséget akkor, amikor látom, ! FÉiSÖHAíI ITÀflO a. 1941» évi július hó 18-án pénteken, 287 hogy olyan törvényeket akarnak hozni, amelyek nem a nemzet érdekében, hanem bizonyos fajoknak vagy bizonyos egyéneknek kárára akarnak egyéni institúciókat megteremteni. Ebben a törvényjavaslatban egy olyan szellem nyilvánul meg, amely a zsidóságot mint fajt alsóbbrendűnek akarja minősíteni, amit azonban éppen Magyarországon, Mária országában nem tudok akceptálhatni. Hogy mi a faj, errenézve rendkívül nehéz precíz választ adni. Én a tudományos irodalmat átnéztem, és a német és olasz — szövetséges társaim -~ tudósainak idézetével kívánom megerősíteni álláspontomat. Az egyik Sera, a nápolyi egyetemen az antropológia profeszszora, aki azt mondja (olvassa): »Az emberi fajok, faj, nép és nemzet fogalmai körül igen nagy zavar van. A faj antropdlógikus vagy állattani entitás, az állati vagy növényi »species« fogalmának természetével bíró valami. A nép szociológiai entitás. Nincs tehát olasz faj, csak olasz nép és nemzet. Nincs zsidó faj, sem zsidó nemzet, csak zsidó nép; nincsen árja faj, hanem igenis van árja civilizáció és vannak árja nyelvek.« Egyet kell értenünk E. v. Eicksiadt nagjr német tudóssal, aki azt mondja, hogy a faji lélektani kutató módszerek még nincsenek olyan szilárdan megalapozva, hogy tudományos következtetéseket lehetne belőlük levonni. Ez a helyes, kivált erre az országra nézve, — méltóztassanak megengedni, talán kényes témára megyek át — ahol az egyház tanítása szerint a lélek formálja a testet és nem a test formálja a lelket. Ismeretesek e tekintetben Günther müvei, a »Nordung és entnordung«, továbbá azok a tanítások, amelyeket E. Fischer hirdet és hirdetnek mások. Mindez sérelmes a magyarokra, ezek azt tanítják, hogy az északi nép, a germán nép a kizárólagos Herrenvolk, mert mi magyarok sem vagyunk északi nép és ha csak az északi nép lehetne a Herrenvolk, ha ezt a teóriát elfogadjuk, akkor mi magunkat szolganéppé avatnánk, már pedig én nem hiszem, hogy a kormánynak ez lenne a célzata. Ez a törvényjavaslat ismét összekavar fajt és hitfelekezetet, ez a törvényjavaslat ismét összezavarja a gazdasági kategóriát és a társadalmi célt. Én itt nem akarok nagyterjedelemben beszélni, azonban leszögezem azt, hogy mindeu olyan törvényhozás, amely visszaható erőt akar statuálni, a törvényhozás és a közjog lényegét rendíti meg. Éngp^gyon jól tudom azt. hogy mit jelent a jog. Én mint kicsiny nép képviselője viseltem a jogot és én mindig annak a politikának voltam hirdetője, amely politika azt mondotta, hogy a jog a hatalom es nem a hatalom a jog! Ha mi megengedjük azt, hogy egy létező törvény fennállásának tartama alatt kötött érvényes kötést egy későbbi institúcióval érvénytelenné tegyünk, sőt büntetjük a törvény szerint való kötést, akkor mi a törvénybe vetett hitet rendítjük meg és ha egyszer Magyarország letér a törvény és a közjog sérthetetlenségének alapjáról, akkor Magyarország elve szett. (Űgy_ van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Igen t. Felsőház! A disszimilációs javaslat, amelyről itt szó van, nem szentistváni gondolat. Ha idézzük azt a tanácsot, amelyet Szent István a fiához írt, ha idézzük őseink összes törvényeit, mindegyikből azt látjuk, hogy az asszimilációs gondolat volt az, amellyel fel tudtuk magunkba szívni a közöttünk .levő nemzetiségeket is. Én nem származom zsidóktól, az én őseim pogányok voltak. A Csallóközből való vagyok. Mi a honfoglalástól kezdve 45