Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

Âz országgyűlés felsőházának 49* ûlèse jelzőiket kaphatnak, (Ügy, van! Ügy van!) úgyhogy veszélyben foroghat alkotmányos törvényhozói függetlenségük is. Azt kérdezhetné valaki, hogy ebben a haladó világban a római katolikus egyház miért nem alkalmazkodik a közvéleményhez. Feleletem egyszerű: azért, inert isteni alapítója nem úgy rendelkezett, hogy egyháza a mindenkori közvéleményt szentesítse, hanem hogy Isten parancsa szerint a változatlan igazságot hiven megőrizze, tévedéstől mentesen és következetesen hirdesse és terjessze. (Ügy van! Ugy van!) Ha t. Feísőház, a római katolikus egyház a mindenkori közvéleményhez igazodott volna, akkor fenn sem maradt volna egészen napjainkig, vagy — ha mégis fennmaradt volna — az emberekben éppen úgy megrendült volna az iránta való bizalom, mint ahogy megrendült azok iránt, akik a változó és téves közvéleményhez szoktak igazodni és ezzel letérnek a változatlan igazság alapjáról, az elvi alapról. Én a változó körülményhez való igazodást az állainok kormányaira nézve ie veszélyesnek, sőt végzetesnek tartom, (Helyeslés.) mert ilyen alkalmazkodás esetén a köz legnagyobb kárára igen könnyen a »közvélemény«, helyesebben a közvéleményt sugalmazó s legtöbbször a titokzatos háttérbe rejtőző, felelősségre nem vonható erőszakos egyének kezébe megy át az állam igazgatásának, a törvényhozásnak, sőt az igazságszolgáltatásnak irányítása is. Ami csekélységemet illeti, minden erőmmel igyekszem függetleníteni magamat a változó, a helytelen közvéleménytől, igyekszem ragaszkodni a változatlan igazsághoz és következetes maradni benne, hogy ellenmondásba ne kerüljek önmagammal, hogy megnyilatkozásaimból semmit visszavonnom ne kelljen, hogy el ne veszítsem katolikus híveim és magyar testvéreim bizalmát. Már most, t. Felsőház, szorosabban a törvényjavaslat tárgyára térve, ünnepélyesen kijelentem, hogy én vele kapcsolatban a nagyméltóságú püspöki kar nevében fejtem ki a katolikus álláspontot; a magam részéről pedig azt is hozzáteszem, hogy a kérdéseket katolikus, egyházi és magyar nemzeti szempontból mérlegelve, én nem személyekkel, hanem magával a törvényjavaslattal szemben foglalok állást. Ha pedig a törvényjavaslat miatt nálunk ellentétbe kerül az egyház és az állam, ezt az ellentétet nem az egyház idézte elő. (Ügy van! Ügy van!) A törvényjavaslat három házassági akadályt állít fel: a fertőző gümőkór, a fertőző nemi baj és a zsidó származás akadályát. Ezek az akadályok ugyan közvetlenül csupán a polgári házasságra vonatkoznak, közvetve azonban magának az egyházi, szentségi házasságnak lelkész közreműködésével való megkötését is lehetetlenné teszik, mert ez utóbbit az 1894: XXXI. te. 123. §-a az egyik fél közeli halállal fenyegető betegségét kivéve, a polgári házasság előzetes megkötése nélkül nem engedi meg. A jelen törvényjavaslat ide vonatkozóan ugyan nem tartalmaz büntető szankciót a feleket egyházilag netán megeskető lelkész ellen, de tartalmaz az 1894:XXXI. te. 123. §-a, amelyet ez a javaslat nem kíván hatályon kívül helyezni. A katolikus egyház tanítása szerint, t. Felsőház, a kereszteltek házasságában Krisztus magát a házassági szerződést emelte szentségi méltóságra, úgyhogy a szentség elválaszthatatlan magától a házassági szerződéstől. Ezt az 1012. kánon mondja ki. A szentségek pedig 194-1. évi július hé 18-án, pénteken, 283 Krisztus rendelése, tehát a pozitív isteni törvény alapján bizonyos feltételek és megszorítások mellett teljesen az egyház hatáskörébe tartoznak. Az egyház tehát soha nem ismerheti el, hogy államoknak vagy másoknak a szentségi házasságok megkötésére vonatkozóan akárcsak közvetve is bárminemű intézkedési vagy tilalmazó joguk volna. Ezért tiltakozik a polgári házasságnak olyan formája ellen, amely a szentségi házasság megkötését akadályozza, mert az egyház törvényei szerint minden megkeresztelt ember köthet házasságot, akinek azt az Isten sem közvetlen, sem közvetve egyháza útján meg nem tiltja, vagyis, ha sem isteni jogból eredő, sem pedig egyházi természetű házassági akadály nem forog fenn. (1035. kánon.) Az ilyen keresztelteknek egyébként az ugyancsak isteni eredetű természeti törvény szerint is joguk van a házasság megkötésére. Az olyan kereszteltek házasságánál tehát, akik között sem az isteni jogból eredő, sem egyházi természetű házassági akadály fenn nem forog, s akik a házasság szentségét fel akarják venni, az ep-yház papjainak törvény szerint való közreműködését megtagadni nem lehet. Hogy az isteni jog mikor állít tiltó, mikor semmisítő akadályt, azt hitelesen magyarázni a legfőbb egyházi hatóságra tartozik. U^anennek a legfőbb egyházi hatóságnak 'kizárólagos joga a kereszteltek, az ő hívei számára egyetemes vagy partikuláris törvénynyel tiltó vagy semmisítő akadályokat állí tani. (1038. kánon.) De ha az egyház tanítja is, hogy az államoknak az egyházi, tehát a szentségi házasságokra vonatkozóan sem intézkedési, sem tilalmazási joguk nincsen: azt a jogukat készségesen elismeri, hogy a szentségi házasságoknak is ők állapíthatják meg polgárjogi következményeit, (1016. kánon) mert ennek megállapítása már az államokra tartozik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyanakkor, amikor a zsidók ellen hadakozik, hűségesen ragaszkodik a zsidó szellemhez, mert legalább közvetve a polgári házasságot kívánja alátámasztani, azt a polgári házasságot, amelyet annakidején a katolikus állásfoglalással szemben a liberális és szabadkőműves zsidók szorgalmaztak legjobban, (Ügy van! jobbfelŐL) de amely most éppen ő ellenük fordul. Az 1894 : XXXI. te. súlyos tévedést követett el, amikor az állam hatáskörébe vonta a házasságot; ez a törvényjavaslat pedig, amely azt alátámasztja, következetes marad a tévedésben, amikor új házassági akadályokat állít fel. Viszont a nagyméltóságú püspöki kar a katolikus hívekkel együtt következetes az igazsághoz, amikor az isteni törvényre támaszkodva, az új házassági akadályokkal éppenúgy szembehelyezkedik, mint annakidején szembehelyezkedett magával a polgári házassággal is. Szembehelyezkedik pedig nemcsak azért, mert a törvényjavaslat beleütközik a házasság szentségét az egyház kizárólagos hatáskörébe utaló isteni törvénybe, és mert beleütközik a természeti törvénybe, amikor az embereknek a házasságra vonatkozó szabadságát korlátozza, hanem szembehelyezkedik azért is, mert a nem szentségi, felbontható házasságok a válás előmozdításával végzetes veszedelmet zúdítanak a nemzetre. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt ma már csak az nem látja, aki szántszándékkel nem akar látni. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelol.) Hangsúlyozni kívánom azonban, t. felsőház, hogy ezt a törvényjavaslatot nem a zsidók kedvéért, hanem elvi okból azért nem